avagy mindenkinek van előző élete

Azt kérdezted mit rejt a nyírfaerdő? Lágyan suttogó szellőt, ágrecsegést, száraz fű zizegést, viharok emlékét, otthonosságot, kedves rendetlenséget, napfényt az ágak közt, valahogy így:

 Liszt: Erdőzsongás

Emlékeket. Árnyakat. Az idő egymásba csúszó rétegeit.  Annak a lépésnek az emlékét, amitől kezdve már nincs visszaút, talán sosem volt, csak előre lehetett menni, a kilátástalanság fala akadályozta a visszafordulást. Annak a lépésnek az emlékét, amin túl már mindent csak úgy lehet elmesélni mint egy álmot, hogy volt egy előző életem.