Szeptemberi optimizmusunk inspirálta terv szerint, ha decemberre lesz állásunk, adventi kirándulással ünnepeljük majd. Állás csak félig-meddig kerekedett, ám vigasz és környezetváltozás mégiscsak kell, továbbá szabad napunk is van alapon, egy szép, napsütést és felhőzést egyaránt bíró decemberi napon, irány Szeged!

Menettervünket reggeli indulásunkkor a 3-as metró füstölő szerelvénye igyekezett kisiklatni, ám ezen akadályt, valamint a 160 km-t leküzdve, 10 órára mégiscsak leérkeztünk a Tisza-partra. Földönkívüliként igyekeztünk kiigazodni az egzotikus (ilyet még nem láttunk) parkolási díjfizető rendszeren. Mint utólag kiderült, nem teljes sikerrel. Röviden, a parkolóautomata nem része a rendszernek (nincs), a tájékoztatótáblán szereplő mobilszám nem működött, viszont kis boltokban volt beszerezhető a parkolójegy. De hol találhatóak a kis boltok? Erről lényegében semmit sem lehetett megtudni, csak a járókelőktől. Ha mégis nyomára akadunk egy ilyen boltnak, s a parkolójegyet is sikerül beszerezni, a rajta lévő információt feltétlenül olvassuk el! Na ez volt az a lépés, amit teljes egészében kihagytunk. Majd pont erre vesztegetjük a szép időt. E lazaság bosszút állt, büntető-felszólítást várhatok. A helyi parkolójegy ugyanis kézműves, csináld magad megoldással működik. Az autósnak le kell tépni a matricaalapú pöttyöket a megfelelő dátum, idő helyén. Ezt mi nem követtük el, csak gyorsan a szélvédő alá helyeztük a kezeletlen cédulát.

Ha a parkolási feladatot így vagy úgy abszolváltuk, próbáljuk megtalálni a Tourinform-irodát. Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni, az iroda valóban a megadott számon van, csak a ház belső udvarában található. Itt szerezzük be a látnivalókat tartalmazó katalógust, melyben egy kis térkép is található… A Dóm tér összhatása egyáltalán nem jön át a fényképeken, meg kell nézni saját szemmel. Budapesten, hétvégén egy esti adventi vásárra macséta nélkül ne induljunk, különben egy métert sem tudunk haladni az emberrengetegben, Szegeden hétköznap délelőtt erre semmi szükség nem volt, kényelmesen, libasormentesen nézelődhettünk.

A szarvasgombás termékeket árusító kereskedőnő remekül kóstoltatta, szagoltatta, mutatta be portékáit. (Igaz, egri a cég, de Egert is nagyon kedveljük.) Mint a legtöbb vásárban, a kínálat ékszerek, élelmiszerek, kerámiák s hasonlók körül forog. A Széchenyi téren is találtunk kirakodóvásárt, a bizarr hálósipkától a világító-éneklő akármiig kapható volt tücsök-bogár. A vásárok után a tornyok és kilátások meghódítása következett volna, de pórul jártunk. Sem a Szent István téri Víztoronyba, sem a Dóm tornyaiba nem lehetett feljutni. A Dómban kerestük a jegypénztárt, olyan nincs. A kegytárgybolt árusa kutatta fel a kiválóan álcázott, a templomi padsorban üldögélő idegenvezetőt, aki viszont kollégája ebédideje alatt helyéről nem mozdulhatott, nekünk meg a várakozásra nem volt időnk, így a patt-helyzetet gyors távozással oldottuk föl. A Reök-palotában kortárs kiállításokat néztünk, de főleg a pompás épület hagyott bennünk emléknyomot. Megmozdulásaink állandó eleme, a kávéház-süti program az Acapella Cukrászdában és Kávéházban teljesedett be, mind a kávé, mind az almás süti nagy megelégedettséggel töltött (f)el.

Harmonikus a városkép, nem zaklatja a látogatót a szép és rút házak, a felújított és romos épületek kontrasztja. A legtöbb utcában a fasorok, még így ősz végi kopárságukkal is, jólestek a szemnek. Hosszasan lehet sétálni a tetszetős házak között, a tágas tereken. Szerethető város. Ha még járunk erre, nem mulasztjuk majd el a sétát az állatkertben, az eredetileg 1896-ban nyílt, nemrég felújított Anna-fürdő szép műemléképületének pezsgőfürdőjének tesztjét, és egy színdarabot a Szegedi Nemzeti Színházban…

Nézegess képeket!