Hogyan írjon a történetíró arról, amit már mások megírtak? Ha írása nem reflexív, azaz nem utal az eredeti történés megírása óta történtekre, könnyen nyakába kaphatja az elmarasztalást, hogy nem járt el elég gondosan, nem készült föl eléggé feladatára, nem is beszélve arról, hogy ő sem különb azoknál, akik bűnei miatt a szavai elátkozottak lettek. A XX. századi magyar történelemírás tele van eddig fel nem robbant aknákkal, melyek egyike-másika éppen most robban szét.
A magyar történelem elátkozott szavakat, melyek hosszú időre eltűntek a történetírásból, s most visszatértek. A szavak nem változtak, miközben megváltozott a nyelv, melyen a történetírók a múltat megszólaltatják. Átkot von magára akaratlan, aki elátkozott szavakkal beszél a múltról, mely a mából nézve teljesen más, mint egykor volt. Új szavak, új narratívák kellenek, melyeken a történetíróknak el kell mondaniuk a korábban elmondhatatlant. Aki erre nem képes, azon marad az átok.
Trackback link
http://vilagma.hu/nemzet/elatkozott-szavak/trackback/
5 komment
Kálmán says:
aug 23, 2012
A bejegyzés apropója – bár nem említi név szerint – a “Romsics-Gerő” vita.
Ez a vita nagyon magas intellektuális szinten zajlik. Jómagam, aki nem vagyok történész, minden hozzászólást a magam részéről hitelesnek tudtam elfogadni. Mert fogalmam sincs – ezen a magas szinten – Romsics életművéről.
Amit laikusként viszont látok, az az, hogy egy kolléga nem jó szándékkal támad egy másik kollégát. Ráadásul a legsúlyosabb váddal. Ha jó szándék vezetné, privát levelet írt volna. Ha a problémát magát akarná megoldani, nem egy személynek szegezve dobta volna föl a kérdést, hanem általában.
Most pedig azt látom, hogy Gerő kénytelen-kelletlen “beleáll” a vitába, tovább védi egyre inkább láthatóan sebezhető vádjait, ezzel kaszkád jellegű bukásának újabb és újabb lépéseit teszi meg lefelé. Erre a vitára – könnyen lehet – rámegy Gerő renoméja.
Egyébként ez a vita hosszú távon biztosan jót tesz a témának, de ehhez mellőzni kell minden személyeskedést és szakmai keretek közé, mintegy tudományos rangra emelve – ebben szintén igaza van Romsicsnak – kell a vitát folytatni szakfolyóiratokban, konferenciákon.
Kálmán says:
nov 16, 2012
Azt mondja ma a Klubrádióban Gerő András:
“A nemzeti jelmondatról szóló cikkemet eredetileg a Népszabadságban akartam közölni. Ők azonban nem tartottak rá igényt.”
Renomé…
http://galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=174344:nemzeti-jelmondat&catid=9:vendegek&Itemid=66
Kálmán says:
nov 18, 2012
Érdekes a Gerő cikket leközlő Mihancsik véleménye a Jeszenszky-Karsai vitában:
“szerintem a rasszizmus elleni harcnak és a cigányok védelmének nem az a módja, hogy egyetlen rossz és a kontextusából kiragadott mondat miatt lefajgyűlölőzünk és tönkreteszünk embereket”
http://galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=174838:valasz-karsai-laszlonak&catid=71:a-napi-apro&Itemid=109
Mihancsik láthatóan tanult a Romsics-Gerő vitából, ma már talán visszadobná Gerő eredeti cikkét. Ahogyan ezt a Népszabadság Gerővel a júniusi cikke óta megteszi, pedig “ilyen 30 év alatt nem történt még velem” – mondta Gerő szintén pénteken.
Luczifer says:
aug 23, 2012
Az átkozott szavak, átkozott tudásreprezentációk, átkozott struktúrákat építenek. És viszont az átkozott struktúrákban, átkozott tudásreprezentációk, percepciók átkozottá teszik a szavakat. Ha segíthet valami, akkor az, az innováció. Az új megfogalmazása és észrevétele. De itt és most konformizmus van. Együtt üvöltés idejét éljük.
Kálmán says:
szept 29, 2012
“Nem tudok szabadulni attól a gyanútól, hogy a magas-értelmiségnek ez a tiszteletre méltó szegmentuma egy olyan provokátornak esett áldozatul, aki abban leli örömét, hogy nála nagyobb formátumú szellemi embereket szeszélye szerint minősítsen vagy leckéztessen, amire pedig sem tudományos múltja, sem közéleti státusa nem hatalmazza fel őt.”
Kende Péter
http://www.es.hu/kende_peter;az_es_foszerkesztojenek;2012-09-27.html