Hogyan írjon a történetíró arról, amit már mások megírtak? Ha írása nem reflexív, azaz nem utal az eredeti történés megírása óta történtekre, könnyen nyakába kaphatja az elmarasztalást, hogy nem járt el elég gondosan, nem készült föl eléggé feladatára, nem is beszélve arról, hogy ő sem különb azoknál, akik bűnei miatt a szavai elátkozottak lettek. A XX. századi magyar történelemírás tele van eddig fel nem robbant aknákkal, melyek egyike-másika éppen most robban szét.

A magyar történelem elátkozott szavakat, melyek hosszú időre eltűntek a történetírásból, s most visszatértek. A szavak nem változtak, miközben megváltozott a nyelv, melyen  a történetírók a múltat megszólaltatják. Átkot von magára akaratlan, aki elátkozott szavakkal beszél a múltról, mely a mából nézve teljesen más, mint egykor volt. Új szavak, új narratívák kellenek, melyeken a történetíróknak el kell mondaniuk a korábban elmondhatatlant. Aki erre nem képes, azon marad az átok.