Levendulaszüret a néma remeték kolostorában

Sergius megölt egy embert, fia Romuald végignézte a gyilkosságot, s vezeklésként szerzetes lett, majd létrehozta a kamalduli rendet jó ezer évvel ezelőtt.

Sergius megöl egy embert, fia Romuald végignézi a gyilkosságot...

A kopaszra borotvált fej, a tarkón meghagyott haj s a szakáll különös ismertetőjele a rend némasági fogadalmat tett tagjainak, évente csak kétszer három napon beszélhettek egymással vagy férfi látogatóikkal. Az év többi napjain imádkoztak mindenkiért, a hitetlenekért is.

A remeték 2 x 3 napot beszélhettek egy évben - mutatja a freskórészlet alakja

A majki remeteségnek a 1200 holdas pusztát, tavakat és malmokat Esterházy József adományozta, az alapítólevél 1733-ban Tata várában kelt. A Rákóczihoz hű dunántúli nemesi családok adományaiból épült a remeteség, mely az ellenállás szimbóluma volt. A remetelakok homlokzatán az arisztokrata családok címerei jelzik donációjukat. A rendet II. József feloszlatta.

Címer a homlokzaton

A majki Kalmalduli Remeteség 17 cellaházból, templomtoronyból és konventépületből áll, ez utóbbit Európai Uniós pályázati forrásból újítják fel, jelenleg a munkálatok befejező szakaszához közelednek. A barokk műemlékegyüttes konventépülete mind külső homlokzatában, mind belső tereiben – beleértve az egykori ebédlő freskóit és faburkolatait – hamarosan pompás formában várja látogatóit.

Kút háttérben a konvent épülettel

A konventépület freskói

Tárlatvezetés a konventépületben

A konventépület egyik ablaka feletti díszítés

A konventépület egyik freskója

Az egyik cellaépületben a korabeli viszonyokat idéző kis kiállítóteret is létrehoztak, a falakon – a Lengyelországban még ma is működő kolostorban készült – fotókkal idézve az egykori remetéket.

Kalmalduli remete (Lengyelország)

Esterházy Móricné született gróf Károlyi Margit és Emma testvére a II. világháború alatt a tábori kórházban sebesülteket ápoltak, a háború után napszámoskodtak, Oroszlányba jártak gyári munkára, s halálukig, 1973-ig, az egykori majki remeték egyik cellaházban éltek. Károlyi Margit Esterházy Péter apai nagymamája.

„A nagymamának küldött levelekre oda kellett írni U.P. Oroszlány. Utolsó posta; s ez oly titokzatosan hangzott, mintha a nagymama a világ végén lakott volna, illetve még azon túl is egy lépéssel. Rendszeresen kellett írni, nem levelet, hanem lapot, nyílt postai levlapot, és ő is ilyeneket küldött nekünk. Elképesztően unalmas lapokat kaptunk s írtunk. Ő arról, hogy milyen az időjárás és hogy áll a kukorica, mi meg – lényegében mi is erről.

Majkon lakott, ezért ő volt a majki nagymama, ellentétben a pesti nagymamával, aki a Monitor utcában lakott.”
(Esterházy Péter: Harmonia Caelestis, részlet)

Nemrégiben az egyik cellaépületben szálltam meg. Ha 6 után érkezel, kint rekedhetsz az egyébként dimbes-dombos erdős-tavas vidéken, ugyanis a remeteség morózus gondnoka, Sándor 6 után kaput zár, s locsol, tevékenykedik, érkezésed nem hallja, a csengő meg eleve rossz. 6-ig ide megérkezz, mert a műemlékegyüttes kőfallal körbezárt már-már erődszerű területére, a zárt kapukon nem jutsz be. A mobiltelefonos riasztásnak hála, Oroszlányból segítségünkre sietett az előzékeny, tűzrőlpattant takarítónő, Ildikó, így kompenzálva a morcos gondnoki rigolyát, s tette lehetővé, a másnapi levendulaaratás előtti éjszakára szállásunk elfoglalását az egyik cellaépületében. A szállás tágas, öt helyiségből (nagyszoba, kisszoba, fürdőszoba, étkező, konyha), s az azokat összekötő folyosóból áll, tartozik hozzá továbbá egy magas fallal körbevett bokros, fás kiskert. Nem mindennapi szállás, annyi szent.

A cellaházak közötti kolostorkertben angol és francia levendula ágyások pompáznak, illatoznak, a francia levendula aratása júliusban időszerű, az angol augusztusban, s önkéntesek végzik.

Önkéntesek aratják a levendulát

A kolostorkert szekérrel, levendulával és cellaházakkal

Levendula háttérben cellaházakkal

Cellaházak, kapu és levendula

Aratásra érkeztem többedmagammal, s megismertem a levendulához kötődő munkák egyéb fortélyait is. Magunkkal hozott ollóval nyestük a marokra fogott csokrokat, lepedőre stócoltuk, a lepedőt később az aratást befejezők körbeülték, és kis csokrokba gumizták az illatos növényt, majd ugyancsak az önkéntesek az egyik cellaházban kialakított illatos levendulabolt faboltozatos mennyezetének szögeire szárításra és díszítésre akasztgatták a lila virág bokrétáit. Volt még levendulamorzsolás is az egész naposra nyúlt munkában, az előző évi levendulákat kesztyűs tenyerünk közt dörzsölve gyűjtöttük edényekbe. Az így lemorzsolt virágokból a Pannonhalmi Apátság párlóiban nyerik ki a levendula olajat. Az pedig kifejezetten világszám volt, hogy tekerő zenekar koncertjére morzsoltuk a levendulát, idilli környezet, mesés hangulat. Jóleső fáradtsággal tértünk haza.