Ünnepi üzenet

Időpont: 2012. 03.15. Helyszín: Budapest Kossuth tér. Esemény: ünnep.

Szónok: “Krasznahorka égő várának fényénél a nemzetközi pénzügyi rendszer felől érkező morajban (…) meg kell kérdeznünk, és meg kell válaszolnunk a legnagyobb kérdést: elfogadjuk-e a szemfödélig tartó kiszolgáltatottságot, avagy azokra az erényekre támaszkodunk, amelyek a magyart magyarrá teszi, a szuverenitást szuverenitássá, és a történelmet történelemmé”

Kórus: Nem! Nem! Soha! Nem fogadjuk el! Támaszkodunk!

Szónok: “mi magunk döntjük el, mi a fontos, és mi nem. Magyar szemmel, magyar észjárás szerint és a magyar szív ritmusát követve. (…) már az 1848-as márciusi ifjak is látták, hogy a pénzügyi függetlenség a szabadság feltétele. A magyarok szabadságharcai mindig előbbre vitték a világot, előre vitték, mert igazunk volt, akkor is igazunk volt, ha mindenki tagadta”.

Kórus: Előre visszük! Igen! Igen! Mindig! Nem leszünk gyarmat! Visszük!

A vezető céljai és a tömege óhaja ritkán tapasztalható harmóniában. Ehhez kétség sem férhet. És ahhoz sem, hogy ez nem pusztán egy téren összeverődöttek esetében igaz, elég, ha csak egy pillantást vetünk a Nézőpont Intézet országos reprezentatív kutatásának az eredményére, ott a bizonyosság; a kormányfő üzeneteivel – a placcon túl is – kimagasló arányban értettek egyet a magyarok. Azon ugyan vitatkoznék a T Kutatókkal, hogy az, amit mértek az értés volt-e, vagy inkább érzés, és hogy az, amit egyetértésnek tekintenek, az valójában miféle tartalommal bír, de akár mi is volt, az, hogy Szónok és közönsége egy húron pendültek az tény. Maradandó egységben. Az eseményt követő felmérés szerint ugyanis tízből hét válaszadó osztja a miniszterelnöki beszédben megfogalmazott álláspontot, miszerint Magyarország könnyen idegen érdekek gyarmatává válhat (71 százalék egyetért, 29 százalék nem ért egyet). Ugyanakkor a válaszadók 72 százaléka úgy gondolja, hogy „határozott nemzeti érdekérvényesítéssel” mindez elkerülhető (mindössze 28 százalék pesszimista ebben a kérdésben). A válaszadók 79 százaléka egyetértett vele abban, hogy „egy ország csak akkor szabad, ha pénzügyileg független” (21 százalék nem értett egyet ezzel az állítással). A pénzügyi függetlenséghez vélhetően hozzátartozik az államadósság csökkentése és az is, hogy a Nemzeti Bank a nemzeti érdekeket védje.

Nem leszünk gyarmat! Függetlenek leszünk! Főleg pénzügyileg. A gyarmati sor elkerülhető, a célhoz vezető út bár hosszú és rögös, de az első lépéseket már megtettük, illetve éppen most tesszük. Az irány világos. Már csak csinálni kell.

Hétköznapi üzenet

Időpont: 2011-12 folyamatosan. Helyszín: valahol Magyarországon. Esemény: gazdálkodunk.

A GKI felmérése szerint (2012. 02.) a hazai cégek a tavalyi (2011. év), csődrekordot hozó év után idén tovább növekszik a tönkremenő vállalkozások száma. Különösen erőteljes csődhullámra számítanak a kereskedelemben és a járműkereskedelemben, a mezőgazdaságban és a közösségi szolgáltatásokban.

Az Intézet adatai szerint a kereskedelmi vállalkozások nyereségességét a tavalyi (2011) stagnáló, idén várhatóan csökkenő lakossági kereslet mellett az ágazati különadó, a minimálbér emelése, az adójóváírás kivezetése miatti bérkompenzációs szükséglet egyaránt súlyosan érint. Legyen világos; az említésre került, a csődök irányába ható intézkedések a szuverén kormányunk szuverén döntései voltak. “Mi magunk döntöttük el, mi a fontos, és mi nem. Magyar szemmel, magyar észjárás szerint és a magyar szív ritmusát követve” – emlékezünk a Szónok szavaira. És így történt. Dönthettek volna másképpen is. Lehetett volna más utat is választani, de a bimbózó szabadságunk erre került felhasználásra.

Nagyrészt ugyanezen említett tényezők hatnak a mezőgazdasági cégekre is. Ezen belül a növénytermesztők a földalapú támogatások növekedése miatt kevésbé csődesélyesek, az állattenyésztők körében viszont a romló értékesítési pozíció (takarmányárak emelkedése mellett az áremelési lehetőségek beszűkülése) miatt erősödő csődkockázatra lehet számítani. A közösségi szolgáltatásokat végző ágazatokra különösen nagy terhet ró az állam akadozó fizetőképessége, a költségvetési megrendelések mérséklődése, miközben a terhek korábban említett növekedése őket is sújtja. Fontos szerepe van az egyre halmozódó lakossági közműtartozásoknak, de az átalakuló jogi környezet is hátrányos helyzetet teremt a cégek egy része számára. (A vízközmű törvény ugyanis erőteljesen szűkíti a szolgáltatók lehetséges körét, a hulladékgazdálkodás államosítása pedig az eddig piaci alapon szolgáltatókat lehetetleníti el.)

A foglalkoztatott létszám szerint a csődhullám újabb csúcsa azoknál a vállalkozásoknál lesz érezhető, akikért folyik a szabadságharc, az 50 fő alatti  és a 100-200 fő közötti, közepes cégek esetében.

Utolsó üzenet

Hajrá magyarok! Hajrá Magyarország! Belehúztunk! A nagy terv immár a megvalósulás útján! Nincs már sok hátra, csak még egy utolsó nekirugaszkodás és nem leszünk gyarmat! Erősek vagyunk! 100%-on hozzuk a “nem leszünk gyarmat” projektet, + egy bónuszt. Nemhogy gyarmat nem leszünk, de egyáltalán nem leszünk. Győzhetetlen szabadságharcunk pedig újra előrébb viszi a világot; eltakarítjuk magunkat a fejlődés útjából. Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!

Azoknak pedig, akik minden erőfeszítésünk ellenére megmaradnak közülünk, házi feladat; mi a különbség a voluntarizmus és a szabadságharc között. Ez lesz e kor hagyatéka.