A Mandineren Skrabski Fruzsina (lelkylola) Heller Ágnes mondataira, azokat gonoszságoknak, hazugságoknak nevezve, értetlenkedik egy sort. Gondoltam reagálok és elmondom, hogy a modernkor beköszönte óta a világ egyik velejárója, hogy nincsenek, és már soha nem is lesznek egységes észlelések, ítéletek, nem lesz jó és rossz, hogy partikularitások vannak és csak partikularitások. Ez olyan tény – mondtam volna – amivel meg kell barátkozni. Nekünk ez jutott. Arra akartam felhívni a figyelmét, hogy ő is egy rész nevében, egy rész perspektívájából beszél és ez a rész nem, hogy a magyarnak, de még a magyar kormánynak is csak egy része. Arról akartam beszélni, hogy a másik nem hazudik, nem gonosz, hanem csak más perspektívából beszél, arról, amiről neki egy ettől eltérő perspektívából más a percepciója, észlelete. Nincs hazugság, hanem másutt vannak a hangsúlyok, más a reprezentáció. Senki se hazudik, senki se gonosz, csak a perspektíva … Az volt a szándékom, hogy mielőtt ezt elmondom, megismerem Skrabski Fruzsinát (lelkylola) A facebook oldalán a fenti kép nézett rám. Komment: meg lesz rágva. Az én perspektívámból úgy tűnt nem lenne sok értelme a hozzászólásommal megzavarni Skrabski Fruzsinát (lelkylola) Aztán mégis megtettem. De nem a közelében. Az én perspektívámból ez érthető. Az övéből?