“A sokféle modern csoportkategória közül talán a legfontosabb jelenleg a nemzet eszméje, amely néhány száz éves mindössze, de hallatlan energiákat képes sok millió emberből felszabadítani.
Beszélek egy adott nyelvet, ismerek egy adott kultúrát, mert tudom, ki volt Arany János és József Attila, ismerek egy eredetmítoszt, meg tudom mondani, honnan jöttünk, mit csináltunk sok nemzedékkel ezelőtt is, és ezért magyar vagyok, és a számos hasonló kategória közül ezt tartom a legfontosabbnak. Természetesen tartozhatok valamely valláshoz is, lehetek katolikus, evangélikus, vagy akár jehovista, Krisna-hívő, csatlakozhatok az ateistákhoz, akik abban hisznek, hogy Isten nincsen, lehetek konzervatív, liberális, jobboldali vagy baloldali, tartozhatok a munkásokhoz, az orvosokhoz vagy a tanárokhoz, tisztségviselőkhöz, lehetek szegény avagy gazdag, és még számtalan csoport tagjának tarthatom magam, mégis képes vagyok a sokféle csoportot, a sokféle érzelmi hovatartozást fontossági sorba rendezni.
…
Azokban az átalakuló, kaotikus társadalmakban, mint amilyen pillanatnyilag a miénk is, ez a hierarchia még nem alakult ki. Itt előfordulhat, a tömeges identitászavarok miatt, hogy valaki politikai vagy egyéb csoportbéli tagságát helyezi a legelső helyre,és minden más kötődését – közöttük a nemzethez valót is – e mögé sorolja. Ekkor alakul ki a kizáró nemzet szörnyű eszméje. Jobb- vagy baloldali vagyok, x vagy y párthoz tartozom, és az a hiedelem, hogy egyedül csak azok a nemzettársaim, akik ugyanehhez az alcsoporthoz tartoznak. Az alcsoporthoz való tartozás ebben az esetben rémületes érzelmi bukfenccel jár; aki nem ért velem egyet, az idegen, az bizony ellenség, az hiába is beszéli a nyelvem, nem lehet részese a kultúrámnak, bármit tudhat Arany Jánosról és József Attiláról. Az “akassza fel magát”, vagy “lelőhető, mint egy kutya”.
Egy demokratikus ország állami feladatait többféle, választható politikai elgondolás alapján lehet megszervezni, és mindegyik elgondolás mellett szólhatnak érvek. …
Széttagolja, energiáit elszívja egy országnak, ha bárki erőszakosan a nemzet eszméje fölé tolja választott alcsoportjait. Politikai életünk súlyos hibája az értékhierarchia ilyetén rombolása.
A másik hiba a nemzet eszméjének lebecsülése. A nemzet mint csoport, érzelmeken, érzelmi kötődésen alapul. Ezt a kötődést minden politikai csoportosulás hívének kötelessége elősegíteni, mert az internacionalizmusnak nincsenek érzelmi alapjai, ezért bukott meg, mint csoportképző eszme csúfosan. …
A nemzethez kötődés nem elhatározás kérdése, nem jön létre magától, csak úgy. Ehhez hosszú, intenzív szocializáció szükséges. Mivel a gyerekek a legfogékonyabbak, az iskolában a befogadó nemzet eszméjére szükséges szocializálni őket, hogy közös, az egész kultúránkat érintő kérdésekben a nemzet egységére támaszkodhassunk.”

Csányi Vilmos: Ironikus etológia

Azt hiszem, a nemzet fogalmának újraértelmezése a 21. század egyik talán legnehezebb feladata lesz. 

Az új, információn alapú társadalomban az egyének egyre gyorsabban és egyre szabadabban alkothatnak csoportokat, méghozzá úgy, hogy a földrajzi közelség, a fizikai érintkezés nem feltétele a csoportképzésnek. A modern összetartozás ragasztóanyagát a közös érdeklődés, a közös hobbi, a közös kedvenc inkább adja, mint az érdekek közössége. Barátkozik a fotós a fotóssal, az olvasó az olvasóval, alakul a filmbarátok köre, és így tovább. Sem a közös anyanyelv, sem a közös történelmi háttér nem feltétele a csoportok megalakulásának, hiszen az összetartozás általában és leggyakrabban nem fizikai.

Ez mit jelent? Ez, azt hiszem, azt jelenti, hogy ezek a csoportok nem egészen olyan közösségek, mint amilyenekkel az emberi történelem során eddig találkoztunk.  Eddig ugyanis jellemzően a csoportok azért alakultak, hogy a mi el tudjon különülni a ti-től. Mi, a közösségünk tagjai, akik jellemzően egyébként fizikailag is összetartozunk: egy helyen élünk például, szeretnének fenn maradni / életben maradni / utódokat nemzeni stb. Ennek érdekében közösséget alkotunk, és megvédjük magunkat azokkal az egyedekkel szemben, akik a csoporton kívül vannak. Ez egy klasszikus (humán)etológiai megközelítés. 

Ma a csoportok elég nagy része teljes egészében nélkülözi ezt a klasszikus funkciót. Már nem elsődlegesen az egyed fennmaradására szerveződik, és bár készséggel elismerem, hogy csajozni és pasizni könnyebb azonos érdeklődésű egyedek körében,  a csoporttagok fizikai érintkezése ritka, biológiai szempontból az ilyen csoportszerveződésnek a szerepe a homo sapiens szempontjából majdnem elhanyagolható. 

Akkor miért fontos ez nekünk? Miért fontos kapcsolatot tartani emberekkel, akik adott esetben sok száz mérfölddel odébb laknak, és akiket sosem láttunk még életünkben, és az is lehet, hogy soha nem is fogunk? Gyaníthatóan emocionális okai vannak. A 21. század embere, és most ne tessék romantikusan érteni, amit írok, nem nagyon találja a helyét az ő nemzetében. Abban a nemzetben, ami elsődlegesen érzelmi kötődés, nem értelmi, és amit emiatt aztán az elmúlt évszázadokban elég nagy sikerrel belezett ki és feszített zászlórúdra valamely érdekcsoport, párt avagy ideológia a világon gyakorlatilag mindenhol. 

A történelmi okokat most nem keresem, a lélektaniakat csak találgatni tudom. Maradjunk a biológiánál. Ésszerű a nemzet mint csoportszervező erő háttérbe szorulása fajfenntartási szempontból? Nem, de a modern kori történészek háborognak. A nacionálé, a nacionalizmus meg pláne kényes dolog, visszatetszést kelt. Igazuk van. És ha másképp hívnám? Ha lenne valami új, vértől, sártól, holtak emlékétől mentes elnevezés, az működhetne?

Csányi Vilmos humánetológiai szemüvegén keresztül nézve a nemzet az ember érzelmi alapszükséglete, és a biológiai fennmaradását szolgálja. Erre a funkcióra nem alkalmasak az interneten létrejövő csoportok, hiszen az esetek nagy többségében nincsen fajfenntartó és védelmi funkciójuk, és nem alkalmasak a csoporthatárokat összemosó monstre emberi közösségek sem.

A ma embere zavarban van. Hol keresse azt a csoportot, amihez tartozni tud? Hol az a csoport, amihez tartozva életben tud maradni, illetve megőrzi genetikai állományának, kultúrájának, hagyományának nagy részét? 

Lehet, hogy Csányi Vilmosnak igaza van, talán a nemzet ez a csoport. Lehet, hogy nincs, és akkor ez a bizonyos csoport valami más névre hallgat. Én nem tudom. Csak legyen, az a fontos.

Máskülönben mi emberek eltűnünk innen hirtelen. Mint erdőben a vadnyom.