A tervezettnél kevesebb gyermek születik Magyarországon, mondják, persze, nem tudni, mit is jelent a „tervezett”. Hajdanán (amikor – egyedüli gyerekként – rettenetesen irigyeltem azokat, akiknek sok testvérük van) én is öt gyereket „terveztem”, végül aztán beértem kettővel, mondván, bármi történjék, kettőt akár fél lábon állva is fel tudok nevelni (erre mondják: ahogy azt Móricka elképzeli, mert a kettőt se volt annyira könnyű). Szóval tudni kéne, mi az, hogy „tervezett”, mikor kérdezték gyermekvállalási szándékukról a megkérdezetteket, mert nagyon nem mindegy, akkor-e, amikor a „férjhez megyek, gyerekeim lesznek, jó állásom lesz és szép lakásom” még valami távoli, ködös álom, vagy akkor, amikor már valóban döntési helyzetben vannak. Lehet, a „mikor kérdezték” kiderült volna, ha nemcsak átfutom, hanem tisztességesen végigolvasom az új baby boom programnak mind a 123 oldalát, de végül is teljesen mindegy.
 Gyerekvállalás-ügyben nem az az igazán fontos, és nem az az igazi gond, hogy a tervezettnél kevesebb, hanem hogy a kívánatosnál kevesebb. És hogy a kívánatosnál kevesebb gyermek születik, ezt már tudjuk a hatvanas évek óta. Pedig akkor még egyáltalán nem csökkent a népességszám,  és szó sem esett arról, hogy valaha is tízmillió alá fogyunk.
Ó, ez a bűvös tízmillió!
Magyarország demográfiai szempontból válságban van, népessége 1981 óta, közel 20 év alatt 737 ezer fővel fogyott és 2010 augusztusában már 10 millió alá csökkent. Így legnagyobb demográfiai kihívása a népességcsökkenés megállítása – olvasom a „stratégiai vitairat” 15. oldalán. Mutatják grafikusan is a csökkenést:

(Csak zárójelben: nem bánnám, ha valaki meg tudná mutatni nekem ezen az ábrán a közel 20 év alatti 737 ezres fogyást. A diagram egyébként is hatásvadász, szép példája annak, hogyan lehet hamis látszatot kelteni a statisztikai adatokkal, tessék csak megnézni a korrekt ábrázolást!)

Pedig nem a népességcsökkenés a legnagyobb baj, hanem a korstruktúra alakulása. Ha már „rangsoroljuk” a demográfiai „kihívásokat”, tán erről sem kéne megfeledkezni.

A két korfáról gyönyörűen le lehet olvasni az 1960 óta végbement változást, de aki ellátogat a KSH honlapjára, 1981-től kezdődően követheti, miképp terebélyesedik évről évre deréktájon (és attól fölfelé) a korfa. (Amúgy meg az a véleményem, a népességcsökkenést nem szabadna csak a demográfia nyakába varrni, és semmiképpen nem lehet egyedül a termékenység növelésével megállítani. Gondolnak-e a vitairat készítői arra, hogy esetleg valahogy meg kellene próbálni mérsékelni azt, amit nemes egyszerűséggel „minőségi elvándorlás”-nak neveznek? Igazságtalan vagyok, mert igen, gondolnak, legalábbis megemlítik, mint feladatot, de maga a dokumentum gyakorlatilag csupán a bölcsődéskorú gyermeket nevelők helyzetének könnyítésével foglalkozik, no meg azzal, hogy a gyermekszülés majd jutalompontokat hozhat a nyugdíj kiszámításnál. Érthető, persze, nem annak kell megoldást találnia az elvándorlás problémájára, akire a születésszám növelését osztották.)

Február közepén alakult meg Nemzetgazdasági Minisztériumban működő Családbarát Magyarországért Munkacsoport, amelynek célja a gyermekvállalás ösztönzésével kapcsolatos tudás megteremtése, a továbblépés irányának meghatározása, az ehhez kapcsolódó döntéstámogatás és javaslattétel. Eddigi munkájuk eredménye  ez a  kormány.hu oldalára kikerült dokumentum, melynek nagyobbik része helyzetleírás, nemzetközi összehasonlítás (sok-sok jó, látványos grafikus ábrázolással, érdemes megnézni pl. a bölcsődékről szóló kartogramokat a 47-48. oldal táján), aztán némi összefoglaló az eddigi és folyamatban lévő releváns intézkedésekről (mint például a családi adókedvezmény bevezetése,  a gyesre való jogosultság időtartamának visszaállítása három évre, a családi napközik létesítésére vonatkozó szabályok egyszerűsítése). Mindezt kiegészítették a Népesedési Kerekasztal arra vonatkozó javaslataival, miképp lehetne elérni, hogy a fiatalok több gyermeket vállaljanak, de további   ötleteket is várnak a nepesedes@ngm.gov.hu e-mailre. És ígérnek konferenciát, partnerséget, párbeszédet, szemléletformáló és figyelemfelkeltő kiadványokat, akciótervet.
A javaslatok? Például (a távmunka, az otthoni munkavégzés lehetőségének elősegítése kapcsán): Olyan softwarek (sic!) kialakításának támogatása, amellyel az otthon dolgozó szülők jelezni tudják, hogy mikor érhetőek el, ill. mikor foglalkoznak otthoni tevékenységekkel. Vagy hogy a kiemelten magas fizetésű családoknak legyen módja arra, hogy a családi pótlékukat felajánlják a többi gyermekes család támogatására. (Eszembe jut réges-régről az az eset, amikor azt találtam kérdezni egy internetes fórumon attól a vállalkozóként dolgozó fórumtárstól, aki saját bevallása szerint minden évben nyolcszámjegyű összeget fizet be adóként az államkasszába, nem tartja-e igazságtalannak, hogy neki, mint háromgyerekes szülőnek, automatikusan jár az ingyentankönyv, míg a jelentősen kisebb jövedelmű egy- vagy kétgyerekes szülőnek nem jár, még akkor sem, ha egyedül neveli azt az egy vagy két gyereket, és hogy tisztességesnek tartja-e elfogadni az ingyentankönyvet. Az volt a válasz: már hogy ne fogadnám el, ha egyszer jár?!)
A felsőoktatási intézmények tartsanak fenn óvodát, bölcsődét, ez tartozzon az alapfeladataik közé.  A kollégiumok egy részét alakítsák át lakássá, így biztosítsanak olcsó lakhatási lehetőséget a gyermeket vállaló hallgatóknak. Vidéken pedig az önkormányzati tulajdonban lévő, használaton kívüli ingatlanokat lehetne kedvezményes feltételekkel felajánlani a gyermekes fiataloknak.
Megint más: a munkahelyeken a munkáltató és a gyermeket vállaló munkavállaló közötti párbeszéd elősegítése.  Pl. Komplex kismama menedzsment program bevezetése a gyermektervezéstől, a gyermekvárás kezdetétől indul. Elképzelem, ahogy a munkavállaló egyezteti a menedzsmenttel, mikor is essen teherbe.
Szocpol gépkocsivásárláshoz.
Aztán a bűvös részmunkaidő, ami lehetővé teszi, hogy a kisgyermekes anyuka több időt tölthessen a családdal. Igen, egy biztos állásban lévő, megfelelő jövedelmű apuka mellett. De ha az apuka minimálbérért dolgozik, netán nincs is munkája, nem lehet sem megoldás, sem cél a részmunkaidő.
Igaz (csaknem elfejeltettem), a baby boom program (már a címe szerint is) a középosztály gyermekvállalási forradalma…
(Pedig egészen pontosan tudják ezt is, hisz vastagon kiemelik a dokumentumban: A gyermekvállalás nemzetgazdasági érdek, minden gyerekkel leendő adófizető születik!)