Csőd előtt áll az ország. Biztos jele, hogy az első számú vezető derűsen nyugtat, irányt mutat, miközben nincsenek körülötte már minőségi emberek, csak lakájok, akik hízelegve, nem létező farkukat csóválva ismételgetik ugyanazt, amit főnökük mond. Persze spéttel, mert főnökük a „konkrét helyzet konkrét elemzése” alapján minden nap mást mond. A nép csak néz. Csődtől csődig vonszoljuk magunkat. A különbség csak annyi, hogy a ciklus egyre rövidül. 1526 és 1686 között 160 év telt el, majd egyre kevesebb év telt csőd és csőd között. Legutóbb 1989-ben csődölt be Magyarország, 2010-ig húztuk, s jött az új csőd. A mostanira pár hónapot kell várni. A kérdés látszólag mindig az, hogy „mi lesz utána”. A választ tudjuk: egy kis megnyugvás, majd új csőd. A jelenlegi csőd kellemetlen kísérője Európa és a világ csődje. Az ember maga által létrehozott világa túlnőtt az emberi elme léptékén, s nincs senki, aki meg tudná érteni, hol vagyunk, mivégett, s hova tartunk. E nagy sötétség közepén saját, magyar sötétségünk csak egy árnyalata a bakacsinnak, ami persze a miénk, s emiatt egyeseknek édesebb, másoknak keserűbb.
Mit tehet, aki úgy érzi, hogy semmi köze az egészhez, rajta kívül zajlik, mint a jégeső vagy a hóvihar? Semmit. De a semmi ez esetben minden. Aki kövér, lefogyhat, ha dohányzik, leszokhat, s ha még nem nézte meg a felhőket az égen, mint Andrej Bolkonszkij, leheveredhet a rétre, s felnézhet a végtelenségbe. Aki tud, menjen világgá, hagyja itt ezt az átok földjét, aki nem, élvezze, amíg lehet.
Trackback link
http://vilagma.hu/orok-visszateres/a-kozelito-csod/trackback/
6 komment
Luczifer says:
dec 20, 2011
Amíg Európában a kapitalizmus van válságban addig nálunk a kapitalizmus hiánya okoz krónikus válságot. Igaza van Barossonak, amikor Orbán úrnak azt írta: „Egyetértek önnel abban, hogy figyelembe kell vennünk a szélesebb kontextust, az európai pénzügyi rendszer turbulenciáit. Magyarország pénzügyi és gazdasági gondjai azonban elsősorban belpolitikai döntésekre és intézkedésekre vezethetők vissza. Ezért egy esetleges programnak ennek megfelelően kell megoldásokat tartalmaznia” Igaza van Oszkó Péternek, amikor a Népszavának nyilatkozva a magyar parlamentről azt mondja: „Gyakorlatilag, senki nincs, aki értené, átlátná és pozitív értelemben hasznosítaná a piaci mechanizmusokat, törvényszerűségeket. Ijesztő irányba torzult el Magyarországon a gazdaságpolitikai gondolkodás. A valóságtól elrugaszkodott, szinte csak populista szólamokat alkalmazó politikai megnyilvánulásokat látunk a parlamentben. Rejtély, hogy ki lenne a jelenlegi politikai palettán az, aki ebben rendet tud tenni.” Innen nézve itt a világ vége. És hát igazat adhatunk szerzőnknek mindenki csinálja azt, amit akar. Fogódzó nincs.
aliz says:
dec 20, 2011
…hogy?, hova “világgá”?… ha egyszer “a jelenlegi csőd kellemetlen kísérője Európa és a világ csődje”! vagy “állitsátok meg a Földet, le akarok szállni róla!”?
vera says:
dec 20, 2011
Vitatkozom. Mit tehet az, aki nem talál fogódzót? Hát kérem szépen keresni tessenek valamit. Ez itt nem az átok földje, hanem a tehetetlenségé, meg a halogatásé.
Az van, hogy attól, hogy valamit nagy meggyőződéssel mondunk, az attól még nem lesz igaz. Mert azt csinálni is kell.
Mérges vagyok. Lehet, hogy Oszkó Péternek igaza van, és nincs a hazai politikai életben senki, de senki, aki tisztában lenne a matematikai alapműveletekkel. Jó. Legyen igaza. Akkor lesznek szívesek kinyitni a szájukat azok, akiknek meg van.
Elég egyszerű magányosan borongani valami elefántcsont-toronyban, ez az igazság. Ez olyasmi, mint a szerzetesség. Hogy naná, hogy Isten imádásának egyik módja, nem is akármilyen, de azért nem a problémamegoldó embertípus választása. Aki Istent, és az országát a csatamezőn, a való életben, a szerepeit felvállalva tudja szeretni, az előtt is szabad az út az üdvösség, a boldogság felé.
Persze, ha nincs igazi szándék, csak elméletek vannak, akkor az nem járható út. Felvállalás nélkül nem fog menni semmi, így van.
És persze világgá lehet menni, az is megoldás, de Aliznak igaza van, a Föld a tudomány mai állása szerint gömbölyű, nem pedig lapos.
Szóval az elkeseredettség, a tehetetlenség érzését értem. A tehetetlenséget nem.
Bognár László says:
dec 20, 2011
Ha a fülkeforradalom egy rendes forradalom, akkor a fülkék előbb-utóbb felfalják egymást! És akkor tényleg itt állunk majd fülkék nélkül a romokon.
Addig is, magunkban (tudásunkban, képességeinkben, tapasztalatainkban) bízva tartsuk szárazon a bájtokat.
Baj csak akkor van, ha a fülkeforradalom nem rendes forradalom. Mert akkor mi a fenét csinálunk a mobiltelefónia korában ennyi daliás fülkével? Ez se akármekkora gond.
Vera aktivizmusa szimpatikus!
Luczifer says:
dec 20, 2011
A válság a kollektívák válsága, a magyaroké, Európáé, a világé. A gond nem a személyek minőségében van. Pl nálunk Oszkó egy kiváló szakember, remekül politizál és blogja is remek, különösen, amióta vett egy rendes fényképezőalkalmasságot. De kollektívák reménytelenek. Egy-egy embernek bizonyos határok között lehetnek esélyei, megpróbálhat úgy helyezkedni, élni, hogy maximalizálja az életminőségét. Ezt megteheti. Ennél többet nem lehet tenni / tanácsolni, mint hogy erre felhívják a figyelmet. Különösen itt nálunk, ahol minden válság összeadódik. Itt a téboly maximumra járatva. Itt a mázli faktor a döntő. Az egyén tehetetlen, a kollektivák meg elmebetegek.
aliz says:
dec 21, 2011
az emberek is “összeadódhatnának” (-nának) az értelmes és mindenkinek kedvezőbb változtatásra…
a kollektivák nem emberekből tevődnek össze???
már József Attila is megirta…: “adódjatok össze”
A számokról
Tanultátok-e a számokat?
Bizony számok az emberek is,
Mintha sok 1-es volna az irkában.
Hanem ezek maguk számolódnak
És csudálkozik módfölött az irka,
Hogy mindegyik csak magára gondol,
Különb akar lenni a többinél
S oktalanul külön hatványozódik,
Pedig csinálhatja a végtelenségig,
Az 1 ilyformán mindig 1 marad
És nem szoroz az 1 és nem is oszt.
Vegyetek erőt magatokon
És legelőször is
A legegyszerűbb dologhoz lássatok –
Adódjatok össze,
Hogy roppant módon felnövekedvén,
Az Istent is, aki végtelenség,
Valahogyan megközelítsétek.