Magyarország alapvető érdeke, hogy az ország devizakitettségéből származó jelentős pénzügyi hátrányok már a közeljövőben megszűnjenek, továbbá, hogy a közel egymillió család életét alapjaiban befolyásoló devizahitel-válságot megfelelően kezelje a kormány – hangsúlyozta még az ősszel az ügyeket éppen kezelni kívánó kormány. S a keleti szél szárnyán libbenő terápia; fizessenek a gazdag bankok. Először extra adó formájában, majd a korábbi nyereségükért járó “jóvátételként” árulják a svájci frankot és egyéb portékáikat 30% kedvezménnyel.
Egy lépés előre.
A devizahitelek rögzített árfolyamon való végtörlesztése révén a PSZÁF adatait vizsgálva a GKI közleménye szerint 160 ezer, piaci árfolyamon több mint 1200 milliárd forint értékű szerződés került lezárására került, amely az érintetteknek kevesebb, mint 900 milliárd forintba került. A portfolio.hu becslése szerint ez a devizahitelesek 18%-át, a hitelösszeg 21-22%-át teszi ki. A bankok vesztesége több mint 330 milliárd forint, a bankadóból való 30%-os veszteségleírást is figyelembe véve a nettó hatás náluk kb. 230 milliárd forint. Magyarul bankoknak és az államnak 330 milliárdba került az 1200 milliárd forint értékű deviza alapú hitel lezárása. Eddig! Mert jönnek majd a perek. De ne fussunk előre! Van itt még megbeszélni való elég. Az ország eladósodottsága és a nagy bajban lévők helyzete azonban egy ujjnyit se javult miközben válságba kerültek a bankok. Nem, mert; 1. aki nagy bajban volt az nem tudott fizetni; 2. mert közben – nem utolsósorban az akciónak köszönhetően – romlott a forint és amit az adósság tekintetében megnyertünk a törlesztésen azt elveszítettük az árfolyamon, 3. mert a bankok elveszítették a jó adósaikat és megmaradtak a kétes hiteleik. Sebaj! – jön az illetékes megnyugtató válasza, a forint visszaerősödik és akkor már nem csak a kormány, hanem annak a ma még hitetlenkedő kritikusai is látják a szebb jövőt! Így lesz ez? Lehet, de ami biztos:
Két lépés hátra
2012 januárjában a GKI Gazdaságkutató Zrt. a vállalkozások idei kilátásairól, továbbá a létszám- és beruházásvárakozásairól egy reprezentatív kutatást végzett. Nos, a megkérdezettek 4%-a számít idén jelentősen növekvő, 27%-a kissé növekvő árbevételre, míg 5%-uk szerint jelentősen, 19%-uk szerint kissé csökken majd árbevételük. Az 500 fő feletti cégek optimistábbak, a 40%-uk az árbevétel növekedését remélik, míg csökkenéstől csak 20%-uk tart. Ugyanakkor minél kisebb egy cég, annál rosszabb kilátásokkal vág neki az évnek. Az 50 fő alattiak 35%-a például az árbevétel csökkenésére számít, míg növekedéssel csak 21%-uk számol. Az a szféra ahonnan a friss vér jöhetne, ahonnan ki kellene nőniük az új szereplőknek, ahol a társadalom és a gazdaság szövetét lehetne erősíteni, …, halódik.
Árbevétel-várakozások 2012
Mondhatnánk ez átmeneti depresszió, fókuszáljunk csak a növekedésre általában és akkor minden rendben! Esetleg egyenesen hurrá, megúsztuk. Igazuk lett. Csakhogy. A foglalkoztatási kilátások már mindenütt borúsak. Az egy millió munkahely ambiciózus céljától még 2012-ben is visszafele lépünk. A vállalkozások 4%-a növelni, 29%-a csökkenteni tervezi létszámát. Minél nagyobb egy cég, annál inkább számíthatunk arra, hogy csökkenti a foglalkoztatottak számát. Legnagyobb arányban az 500 fő feletti cégek jelezték, hogy elbocsátanak (40%-uk mérsékli létszámát, 3%-uk növeli), de minden vállalati méretkategóriában a létszámcsökkentők vannak többségben (a bérkompenzáció ellenére!).
Létszám-várakozások 2012
A létszámadatoknál csak a beruházási szándékok adnak több aggodalomra okot. A ma beruházása a jövőbe vetett bizalom, a holnap versenyképessége. Ha ma nincs beruházás, holnap csökken a versenyképesség jön a piacvesztés. A vállalkozások 21%-a tervezi, beruházási kiadásainak növelését, miközben negyedük csökkenti azokat. Különösen kedvezőtlen, hogy az 500 fő feletti cégek közel 40%-a mérsékli beruházási kiadásait, s csak 12%-uk tervez növekedést. Akiknél örültünk, hogy 2012-ben bevételeik növekedésére számítanak lehet, hogy utoljára örültünk, mert nem ruháznak be, nem alapozzák meg a későbbi növekedését. Az ok egyszerű; nincs miből! Ha a beruházások a terveknek megfelelően alakulnak, úgy az árbevétel terén a jövőben ők is visszalépni kényszerülnek, mint most a kicsik, akik szintén a beruházások visszafogásával kezdték meg a piacvesztéshez vezető visszavonulást.
Beruházási várakozások 2012
Nos, akkor csatoljunk vissza az első, a pénzintézeteket ellehetetlenítő, a T Kormány által jó szándékúnak és igazságosnak hirdetett, célratörő lépéshez. A lépés tragikus állapotba hozta a bankokat, akik várhatóan a fent jelzett szerény vágyakat se nem tudják, se nem akarják majd finanszírozni, vagy ha igen méreg drágán. Következmény; a visszafelé lépések sora, akik ma még növekedést terveznek azok később már nem fognak, ugyanakkor a mai növekedés nem állítja meg a foglalkoztatottság csökkenését, a beruházások elmaradása következtében – csökkennek a járulék és adóbevételek – marad az eladósodottság, ami minden mostani áldozatvállalás ellenére a nemzetgazdaság egészét továbbra is a blokkolja. Semmi új, csak most már mérhető az amit eddig csak gondoltunk. Mindez az elmúlt másfél, kilenc és fél, húsz, hatvan, száz év miatt. Ezzel arra célzok, hogy ami történik az annak a következménye/másolata, ami eddig történt. Száz éve csináljuk. Egy téves, a piac logikáját semmibevevő, azzal ellentétes nekibuzdulás és jön a saját-jogú recesszió. Amire aztán rápakol a nem saját-jogú. És mindig tudtuk előre. És mindig csudálkoztunk.
Trackback link
http://vilagma.hu/orok-visszateres/egy-lepes-elore-ketto-hatra/trackback/
6 komment
indianer says:
feb 20, 2012
Nem tudom jól értem-e, én mint magánnyugdíjpénztári tag, autós frankhiteles és diákhiteles konkrétan lőjem ki magam a Marsra? Vagy mi lenne a szakértő úr tanácsa?
Luczifer says:
feb 20, 2012
Ha jól értem Ön forráshiányos. A Mars-utazás viszont költséges. Nem hinném, hogy reális lenne a jelen helyzetben külső finanszírozóban reménykedni, hacsak nem, mint a Lajka kutya, úgy kívánna nekivágni. Ez esetben viszont a nyugdíj gondok is megoldódtak.
indianer says:
feb 20, 2012
Köszönöm a tanácsot, akkor a Lajkás, nyugdíjmegoldásos verziót választom. Az indulásig viszont beülök egy kávéházba.
vera says:
feb 20, 2012
Én nem vagyok közgazdász, de érdekelne, mire alapozták a szakértő urak a fellendülésbe vetett hitüket vajon. Hacsak nem valami görög jósnőnél jártak.
Bognár László says:
feb 20, 2012
Ha jól értem, akkor azt mondod, hogy azok az ünnepélyes pillanatok, amikor bejelentették és kikiáltották, hogy letettük a fegyvert, hogy leraktuk az izének az alapjait, majd hogy a köztársaság ki van kiáltva, majd később, hogy felszedtük az izé alapjait és visszakiáltottuk a hogyishívjákot, és egy kicsit később mindent felszedtünk és nem kiáltottunk ki semmit – szóval, hogy ezzel az egésszel kár volt vacakolni, kár volt a kikiáltások és bejelentések miatt berekedni?
Hát ettől nem lettem vidámabb, bár magam is sejtettem ebből valamit…
indianer says:
feb 20, 2012
Na de Bognár úr, a kikiáltás és visszakiálltásos hogyishívják nélkül mégis mivel töltöttük volna az időnket?