Minden csoport növekedni akar, expanzióra törekszik. Ehhez szüksége van a valóságos, a lehetséges, és a kívánatos közötti harmóniát megvalósító tervekre és kondíciókra, hogy ezek a tervek valóra váljanak. Magyarország Károly Róbert, Nagy Lajos, vagy Mátyás idején rendelkezett ilyen tervekkel és ezek a korok képesek voltak a nagy terveket valóra váltani. Volt erő és elképzelés a növekedéshez, volt gondolat és erő a kohézió biztosításához. Idővel mindkettő elfogyott, a nagy időkből régi dicsőség lett, s a nagyság valóságát felcserélte a szorongó tehetetlenség szülte álmodozás. Ezekből az álmokból mutatott be egy csokornyit Romsics Ignác a Horthy konferencián tartott előadásán.  

 

Az ismertetett tervek a nagyhatalmi expanziós vágyak inspirálta premodern képzelgések. Álmok a modern imperializmus – birodalomépítő hajlam – feladatainak megértése nélkül. Legyen Magyarország akkora, mint Mátyás idejében s fizessenek adót a birodalom új / régi részei. Nagy-Magyarország mennyország! Minél nagyobb, annál inkább, japán-magyar közös határt! Az erdélyi oláhok szeretnek bennünket, különösen a magyar uralkodó osztályt, a tótok hasonlóképpen s a többi nép tekintetben sem lehetnek e téren kérdések. A kétszáz év nagyhatalmi törekvéseit tükröző változó színvonalú tervei között nem igen akadt, ami halvány reményt adott volna; szerzője megértette, hol és mikor él. Az alaptalan vágyak / látomások / az őrület termékei a siker legcsekélyebb esélye nélkül váltogatják egymást. A visszatérő gondolat; a birodalmat az erő és az adminisztráció integrálja, miközben a konstrukciót a boldog alávetettek finanszírozzák! Miért? Mert lojálisak, mert belátják a magyar kultúrfölényt, belátják, hogy a magyar uralkodásra, győzelemre termett, ítéltetett(!), mert a magyar uralkodó osztály azt szeretné, hogy ezt lássák.  Hihetetlen! És még meg vannak sértődve, hogy ezekhez nem akadtak partnerek! A piac? Gazdasági növekedés? Tőkekivitel? Szakértelem? Gazdasági integráció? Említésre se kerülő szempontok, vagy ha igen az n-edik alpontként. Lelkesen alárendelődni és lelkesen alárendelni! Ez tetszik nekik. A magyar uralkodó osztály mellett elment a történelem s érintetlenül hagyta. Ott ül a kettős társadalom premodern szerkezetében, s mint önmaga karikatúrája ostobaságokból épít jövőt, majd szellembástyákat. Programja bízni a politikai konstellációk szerencsés változásában, magyarul a mázliban, remélni egyszer rá is szükség lesz. Újra és újra, ajánlgatja a vénleányságát. Kinek? Valakinek. A kornak. Annak amelyik szó nélkül megy el mellette! Az, hogy eljött a kapitalizmus kora, ahol más iránt van kereslet, ahol – csak például – kiterjedt pozíciót, stabil szerepet az szerezhet, aki olyan dolgot állít elő, aminek prémium piaca van, aminek előállításához másoknak öröm és perspektivikus csatlakozni, fel sem merül. Avítt történelmi és senki által vissza nem igazolt civilizatorikus jogcímekkel, premodern gazdasági és még premodernebb biztonsági szempontokkal operáltak. Érdekközösséget látnak ott, ahol növekvő feszültségek vannak. Az eredményesség nulla. Egyikből se lett semmi és amiből lett – a dualizmus kora – az jórészt ellenükre lett és a végén az is elveszett. Igaz, abban már volt szerepük. A kudarc kovácsai voltak.

Nehéz volt az ébredés és annyira sohase sikerült, hogy ráébredjenek teljesítményük, gondolataik hasznavehetetlenek s ideje lenne követni mondjuk a britek példáját s belekezdeni  önmaguk átépítésébe. Erre pedig nem csak birodalmi gondolatok valóra váltásához lett volna szükség, hanem a Kis-Magyarország boldoggá tételéhez, vonzerejének növeléséhez. A lúzer szerkezetek szülte lúzerségek ugyanis nem csak a magyar imperializmusról való kényszerű lemondást hozták, hanem a maradék ország modernizációjának elmaradását is. A képlet ugyanis az élet minden területén töretlenül máig gyártja a világgal aszinkronban lévő hasznavehetetlen gondolatokat. Vezetőink tervezni / építkezni / alkalmazkodni nem bírván; álmodnak. Egyre vacakabbakat, egyre vacakabbul és, és egyre többet. A hasznavehetetlenség beismerése elől a hasznavehetetlenbe menekülnek. 

Folyt köv. Az ifjú szívek