Az internet nem arról szól, hogy párt találjunk, vagy, hogy barátokat szerezzünk, és nem is arról, hogy karriert csináljunk, hanem, hogy megszerezzük azt, az információt, amely lehetővé teszi számunkra, hogy megmondjuk másoknak a véleményünket. Ebben rejlik az internet ereje – mondja Alexander Bard szociológus/pop sztár/ szexmunkás, fenegyerek. Azaz, hogy eszközünk legyen ahhoz, hogy megfogalmazzuk magunkat, és hírt adjunk magunkról – fordítom magamnak. A vélemény ugyanis a kontextusba helyezett Én reflexiója. Én nélkül nincs vélemény, az Én nélkül az internet üres sémák és artikulálatlan megnyilvánulások tere. Ide kell hozni, a másutt tanultakat.

Csakhogy a véleményformálásra lehetőséget adó Én alakításra az internet előtti eszközök alig adnak lehetőséget. A nem internet világban a reflexiók felmutatása bonyolult és rendkívül gondosan ellenőrzött folyamat, a siker kevesek kiváltsága. Amire valaki megszólalhat ezernyi próbát kell kiállnia, ezernyi alkalommal kell a megkívánt rutinokat, sémákat felmondania. Gyakran oly’ sokszor, hogy amire elverekedi magát oda, hogy magát mondhatná, már nincs is maga, nincs is Én, csak a szabályszerűen mozgatott sablonok.

Más a helyzet az interneten. Itt az ember a szabályozatlan végtelenségbe helyezkedik, a végtelenségbe néz, és a végtelenség néz vissza. Ami itt van az lenyűgöző, meghökkentő, feldolgozhatatlan és birtokba vehetetlen. Központban a hozzáférhetőség, a módosíthatóság. Az internet a kísérletezés tere. Ámulatba ejt. Itt egyszerre vannak szabályok, és nincsenek szabályok, vannak lehetőségek és lehetetlenségek, itt mindig résen kell lenni, itt mindig nyugodt lehet az ember. Itt van tér és eszköz, hogy az ember megfogalmazza önmagát. Hogy legyen. Szabadon. Itt a végtelenben fogalmaz, mint ősei, a történelem kezdetén. Szabadság élmény. Aki élvezi ezt a végtelenséget, akit csábít ennek a megtapasztalása,  az mindjárt meg is fizeti az árát, mert amerre indul az egy búvóhelyek nélküli, idegen, ismeretlen világ. Kitaszítottság élmény. Keresi a fogódzókat, kétségbeesetten nyúl a korábbi „anyaméhbeli” tapasztalataihoz, de azok itt hasznavehetetlenek. Bolyong, bambul, pityereg, káromkodik keresi a segítséget, igyekszik megtalálni a hasonlót, vagy éppen a komplementert, azt ami/aki valahogy támpont lehet. Egyirányú utca; kutatni kell a megfeleléseket, az illeszthető dolgokat, amiből összeállhat majd valami. Ami ő, a szabadság produktuma. Hogy itt és most lehessen. Teremtés élmény. Legalább addig, amíg a többiek be nem érik, és nem teszik meg azt, amitől itt és mindörökre minden ugyanolyanná lesz, mint volt ott, ahonnan jött. Mert sokan szeretik a szabadságot, de még többen rettegik. Ezért jön el majd itt is “a menekülés a szabadság elől” n-edik verziója. Amikor majd tovább kell menni.