„Kis János amolyan láthatatlan ember volt, akit senki sem lát meg. Így élte le az egész életét, sohase volt egy percig sem érdekes ember. Se nem erős, se nem gyenge, nem kicsi, nem nagy; nem sánta, nem begyes; mi lett volna, ami feltűnt volna rajta. Olyan volt, mint egy ember; két szeme volt, meg egy orra. Bajusza is volt. És sohasem jutott eszébe semmi. Ha reggel volt, felkelt, este lefeküdt; mikor eljött az ideje, megházasodott. Akkor lakott utoljára jól, beteg is lett tőle. Katona nem volt, a faluból tízszer se volt kinn, akkor is csak a vásáron. Nevetni csak egyszer nevetett életében jóízűen, akkor, mikor az apja le akarta őt ütni, amiért megette az egész tál galuskát s amint feléje sújtott, a saját ütésétől megtántorodott, felbukott s falba vágta a fejét. Bele is halt.” Móricz mutatja így be azt a Kis Jánost, aki az irigyelt/gyűlölt gazdáját bosszúból ki akarta enni a vagyonából. A történet 1909-ben a Nyugatban jelent meg.   

K. J.-t most egy kisvárosi üzem udvarán láttam, amint a Túró Rudit majszoló cégtulajdonost bámulta. Megeszi a gyereke elől! – sziszegte. Döbbenet és gyűlölet a szemében. Ő ilyet bizony sohase tenne. A két férfi egy darabig együtt vannak a térben, majd a tulaj lenyalja a csokis papírt, beül a kocsijába és a szeretőjéhez hajt.

K. J. jó annak idején revánsot akart venni a kifosztottságáért, a testi-lelki ínségért, amiben élt. A bosszúba belehalt. Pusztulása észrevétlen maradt, akár a léte. Hiányt nem hagyott maga után. Ez a mostani K. J. se nem bonyolultabb, se nem észrevehetőbb, csak a bezártságában a depriváltságra adott válasza a más. Nem lázad; tűr. Észrevétlenül. Értelmetlenül. Beszűkülten. Akkor a bosszú nem vitt semmit előre, most az áldozathozatal. A gyereke ugyanis az alkalmazottak segítségével hónapok óta fosztogatja a raktárt. A kistermetű, vékony fiúcska könnyen bemászik az ablakon és bentről adja ki az árut. Jól él belőle, eszik-iszik amit akar, csak a tulaj és az apja előtt kell titkolóznia. Azok nem vesznek észre az egészből semmit. A suhanc az apjával játszik, még mindig örül az összekuporgatott, ajándékba kapott Túró Rudinak, az apa meg a gyereke örömének.