A hét nagy eseménye volt, hogy A. Attila leérettségizve, lediplomázva, lefogyva, kitanulva a fazekasságot újra kilépett a szabad életbe. Az eseménynél csak az eseményt kísérő csend volt nagyobb, hiszen mindezt olyan hangtalanul tette, mint aki lopni megy. De a bűnös lélek kevés nyilatkozatai egyike szerint nem lopni, hanem dolgozni szándékozik, ami – ha igaz – rossz hír az Banknak. A lehető legrosszabb. Rablónktól ugyanis a 200 milliós tartozásának – más források szerint csak 150 millió – rendezését várják, amire a jelen kilátások ismeretében elég sokat kell majd várnia. Ha a mi Attilánk nem kis mázlival kap egy átlagkeresetet biztosító állást, jó 300 évig kell dolgoznia, hogy maga mögött tudhassa adósságát. Pontosítok; a tőketörlesztést. Aki utána kíván számolni, az kövesse a rabló egykori ügyvédje, Magyar doktor e témában eligazító útmutatásait; a tartozást a havi keresetéből lehet levonni, de jövedelemnek legfeljebb csak a harmada tiltható le. 300 év csak a tőketörlesztésre! Nem kevés! És ebben nincs benne, hogy, időközben az adósságot átszámíthatják euróra, majd jüanra. A tapasztalatok szerint ilyen esetekben is felmerülhet pár millió kezelési költség, ami további hosszú évekkel kitolhatja a törlesztés idejét. De egyszer, mint mindennek, ennek is vége lesz, csak türelem kedves Bank, Attila rajta van az ügyön.

Az öröm azonban szomorú, de korainak bizonyul. Ez a 300 év igazából semmit se old meg. Sőt! Ha a károsult / kényszer hitelező Bank a továbbiakban sem jótékonysági intézményként, hanem prudens pénzintézetként akar feltűnni, akkor nem elégedhet meg azzal, hogy visszakapja a tőkéjét, hanem – védendő a betétesek érdekeit!!! – annak kamataihoz is ragaszkodnia kell. Nincs ingyen ebéd! Nincs ingyen pénz! Adós fizess! Rabló fizess! Különben oda a mindent regulázó image.  Csakhogy a kamat testvérek között is havi egy, másfél millió, ezt pedig még maga Cs. Sándor – nem a Csóori! – se tudná kigazdálkodni egy 200 ezer + apró forintos fizetésből. Bár most, hogy belegondolok, nem vagyok ebben már annyira biztos, láttam én már nagy kunsztokat, hogy ennyiből, meg annyiból mennyit lehet csinálni. Érhetik e téren meglepetések az embert. No, de visszatérve a csudáktól ment, normál rabláshoz, Magyar doktor útmutatását követve megállapíthatjuk, A Attilának alaphangon havonta 4-5 milliót kell keresnie ahhoz, hogy letiltható legyen a kamat, meg valami a tőketörlesztésre, hogy megőrizhető legyen a regulázó image. A Attila fizetésképességén múlik az adósok szabálykövetési hajlandósága, a betétesek védelme, a bank szigort árasztó, bizalmat termő jó hírneve, és még ki tudja mi minden. Ha a rabló nem törleszt az először erkölcsi, majd üzleti válságot eredményez, a következmények beláthatatlanok, jó, ha csak a régióban fagynak be hitelezések, jó ha csak itt áll le a növekedés. Látható a Bank kutyaszorítóban, nincs választása, ha fenn akarja tartani a belé vetett bizalmat, a működőképességét, ha biztostani akarja hazánk és a világ remélt felvirágoztatását, helyzetbe kell hozni A Attilát. Nem kicsit, nagyon. Erre pedig a jelen esetben egyetlen reális lehetőség kínálkozik; foglalkoztatni kell. Fel kell venni bankárnak. Minimum 4-5 millióért, hogy abból le lehessen tiltani azt az egyet / másfelet. Ezt most nem számoljuk ki. Máskülönben baj van. (lásd fent)  Attila pedig nem ússza meg, vélhetően élete hátralévő részében jövedelme harmadát erőnek erejével elveszik, és be kell érnie a maradékkal, a maradék havi 3-3,5 millióval. És ezzel a bűn elnyeri méltó büntetését. Így van ez rendjén. Tanulja meg a magyarok istenit! Mi is megtanultuk! Tanuljuk. 

***

Olvad el Vera: A sajtó hatalma