A hír, amely arról szól, hogy az új részecske gyorsítóban fénysebességnél gyorsabban haladó részecskék jelenlétét mérték – nem ért váratlanul.
A fizikusnak készülő Moldván Laci, a siklósi gimnázium negyedik osztályos tanulója, már úgy negyven évvel ezelőtt magabiztosan közölte Tollas tanár úrral, a matematika és a fizika letéteményesével, hogy a fény sebességének meghaladhatatlanságával kapcsolatosan Einsteinnek nincs igaza!
Amennyire tudom, Moldván Laciból mégsem lett híres fizikus, valahol kibicsaklott a természettudományos pályája – és őszintén szólva ezen sem lepődöm meg.
Nem mintha lebecsülném az egykori iskolatárs értelmi képességeit, kísérletező kedvét, a tekintélyekkel-tabukkal bátran szembenéző személyiségét…
Amennyire a társadalomtudományokat művelő ismerőseimtől tudom, a társadalmi érvényesülés útja igen egyszerűen megrajzolható Magyarországon. A nagyvárosban élő középosztálybeli szülők a magán- vagy legalábbis a jó nevű óvoda után egy gyakorló általános iskolát majd egy hírneves középiskolát választanak, s a gyerek majd innen kerül be a fővárosi egyetemre, amely majd az érvényesülés útjára vezeti.
Mint látjuk, ebből a képletből fájdalmasan hiányzik az Einstein elképzeléseihez való viszonyulás, gondolatokról, rátermettségről szava sincs eme érvényesülési út leíróinak, némi szélsőségre ragadtatva magam: úgy fest, ezen az úton még a közép-hülye is révbe ér!
Az ilyen út eléggé behatárolja a Moldván Lacik pályarajzát: eleve már a nagyközségi, ámde kisgimnáziumi rang, holott a kedves szülőknek a siker érdekében ugyebár nagyvárosban kellett volna élniök. És valljuk be, negyven évvel ezelőtt remény sem volt arra, hogy a Siklósi Táncsics Mihály Gimnáziumban mi, a lelkes tanulók, Moldván Laci hívei, megépítsük Laci kedvéért a világ első miniatűr részecske gyorsítóját, a nagyközség – ma már város – örök dicsőségére. De ami ennél is fájdalmasabb – ilyesmire ma sem számíthatnak a jó siklósiak.
Néhányan, humán beállítottságúak, jobban jártunk: Horatius fordításához elég volt egy Horatius kötet, egy latin szótár, a tanárnő, vagyis Manci néni útmutatása (“akinek nincs esze, annak legyen ceruzája!”) s némi tehetség a verslábak mozgatásához. Szóval papír és ceruza – nem ám részecske gyorsító. Bár néhányan a horatiusi aurea mediocritas-t, az arany középút filozófiáját tagadtuk erősen.
Persze, ma már más a helyzet. Hoffmann Rózsa óta minden határ nyitva áll.
Témába vágó blogbejegyzések:
Trackback link
http://vilagma.hu/szegenyekgazdagok/karrier/trackback/
6 komment
Luczifer says:
jan 11, 2012
Feudalizmus ide, szocializmus oda, rendszerváltás amoda, a karrierre itt születni kell. Tudni kell valahova születni.
Bognár László says:
jan 11, 2012
Hosszú-hosszú évek kihagyása után meghallgattam Dinnyés Jóska dalát és fenékre ültem: úristen, ebben az országban semmi sem változik! Mármint a lényeg nem változik. Az aztán nem változik…
vera says:
jan 12, 2012
Most látom csak, hogy egyrészt nem is jó helyre születtem, másrészt mégis az ELTÉre kellett volna járnom, de ez mind semmi, mert nemzeti öntudatra alapuló vágyaim sincsenek.![:(](http://vilagma.hu/wp-includes/images/smilies/frownie.png)
Kamilla says:
jan 12, 2012
Hát, alakulás van. Nagyon. Idő kell ahhoz, hogy a változások nyomán kialakuljanak a tehetséges gyerekek képességeit kibontó csatornák. Szerintem negyven éve éppenhogy ez eléggé lehetséges volt. Mostanság a “változások” még forronganak. Társadalmi átrendeződés folyik, az értékek átrendeződése. Most úgy tűnik a tendencia nem a tehetséges(de szegény) gyerekek érdekeinek felkarolása irányába alakul. Erre akkor lesz majd idejük azoknak – akik éppen azt hitték, hogy csak helyzetükből adódóan nem tudtak abba a rétegbe kerülni, amelyik szellemi kihívásokkal telin létezett- akiké ma a politikai hatalom, ha úgy érzik a szellemi hatalom birtokában is vannak. Csak attól tartok eltelik majd egy kis idő, amíg ez “beáll”. Annál is inkább, hogy a az a bizonyos hiányzó 3 ezer könyv elolvasása adhatja ezt az érzést, s nem oktrojált hatalom koncentrálás, bugris agresszió.
Bognár László says:
jan 12, 2012
Úgy gondolom, hogy évszázadonként kétszer-háromszor fel kell tenni a régi kérdést, persze a kor elvárható színtjére fordítva:
“Hát csak kanásznak termett A somogysági paraszt?”
bdk says:
jan 12, 2012
Akinek pedig se tehetsége, se ceruzája, az gyakorolhatja a cenzúrát.