A hír, amely arról szól, hogy az új részecske gyorsítóban fénysebességnél gyorsabban haladó részecskék jelenlétét mérték – nem ért váratlanul.
A fizikusnak készülő Moldván Laci, a siklósi gimnázium negyedik osztályos tanulója, már úgy negyven évvel ezelőtt magabiztosan közölte Tollas tanár úrral, a matematika és a fizika letéteményesével, hogy a fény sebességének meghaladhatatlanságával kapcsolatosan Einsteinnek nincs igaza!
Amennyire tudom, Moldván Laciból mégsem lett híres fizikus, valahol kibicsaklott a természettudományos pályája – és őszintén szólva ezen sem lepődöm meg.
Nem mintha lebecsülném az egykori iskolatárs értelmi képességeit, kísérletező kedvét, a tekintélyekkel-tabukkal bátran szembenéző személyiségét…
Amennyire a társadalomtudományokat művelő ismerőseimtől tudom, a társadalmi érvényesülés útja igen egyszerűen megrajzolható Magyarországon. A nagyvárosban élő középosztálybeli szülők a magán- vagy legalábbis a jó nevű óvoda után egy gyakorló általános iskolát majd egy hírneves középiskolát választanak, s a gyerek majd innen kerül be a fővárosi egyetemre, amely majd az érvényesülés útjára vezeti.
Mint látjuk, ebből a képletből fájdalmasan hiányzik az Einstein elképzeléseihez való viszonyulás, gondolatokról, rátermettségről szava sincs eme érvényesülési út leíróinak, némi szélsőségre ragadtatva magam: úgy fest, ezen az úton még a közép-hülye is révbe ér!
Az ilyen út eléggé behatárolja a Moldván Lacik pályarajzát: eleve már a nagyközségi, ámde kisgimnáziumi rang, holott a kedves szülőknek a siker érdekében ugyebár nagyvárosban kellett volna élniök. És valljuk be, negyven évvel ezelőtt remény sem volt arra, hogy a Siklósi Táncsics Mihály Gimnáziumban mi, a lelkes tanulók, Moldván Laci hívei, megépítsük Laci kedvéért a világ első miniatűr részecske gyorsítóját, a nagyközség – ma már város – örök dicsőségére. De ami ennél is fájdalmasabb – ilyesmire ma sem számíthatnak a jó siklósiak.
Néhányan, humán beállítottságúak, jobban jártunk: Horatius fordításához elég volt egy Horatius kötet, egy latin szótár, a tanárnő, vagyis Manci néni útmutatása (“akinek nincs esze, annak legyen ceruzája!”) s némi tehetség a verslábak mozgatásához. Szóval papír és ceruza – nem ám részecske gyorsító. Bár néhányan a horatiusi aurea mediocritas-t, az arany középút filozófiáját tagadtuk erősen.
Persze, ma már más a helyzet. Hoffmann Rózsa óta minden határ nyitva áll.
Témába vágó blogbejegyzések:
Trackback link
http://vilagma.hu/szegenyekgazdagok/karrier/trackback/
6 komment
Luczifer says:
jan 11, 2012
Feudalizmus ide, szocializmus oda, rendszerváltás amoda, a karrierre itt születni kell. Tudni kell valahova születni.
Bognár László says:
jan 11, 2012
Hosszú-hosszú évek kihagyása után meghallgattam Dinnyés Jóska dalát és fenékre ültem: úristen, ebben az országban semmi sem változik! Mármint a lényeg nem változik. Az aztán nem változik…
vera says:
jan 12, 2012
Most látom csak, hogy egyrészt nem is jó helyre születtem, másrészt mégis az ELTÉre kellett volna járnom, de ez mind semmi, mert nemzeti öntudatra alapuló vágyaim sincsenek.
Kamilla says:
jan 12, 2012
Hát, alakulás van. Nagyon. Idő kell ahhoz, hogy a változások nyomán kialakuljanak a tehetséges gyerekek képességeit kibontó csatornák. Szerintem negyven éve éppenhogy ez eléggé lehetséges volt. Mostanság a “változások” még forronganak. Társadalmi átrendeződés folyik, az értékek átrendeződése. Most úgy tűnik a tendencia nem a tehetséges(de szegény) gyerekek érdekeinek felkarolása irányába alakul. Erre akkor lesz majd idejük azoknak – akik éppen azt hitték, hogy csak helyzetükből adódóan nem tudtak abba a rétegbe kerülni, amelyik szellemi kihívásokkal telin létezett- akiké ma a politikai hatalom, ha úgy érzik a szellemi hatalom birtokában is vannak. Csak attól tartok eltelik majd egy kis idő, amíg ez “beáll”. Annál is inkább, hogy a az a bizonyos hiányzó 3 ezer könyv elolvasása adhatja ezt az érzést, s nem oktrojált hatalom koncentrálás, bugris agresszió.
Bognár László says:
jan 12, 2012
Úgy gondolom, hogy évszázadonként kétszer-háromszor fel kell tenni a régi kérdést, persze a kor elvárható színtjére fordítva:
“Hát csak kanásznak termett A somogysági paraszt?”
bdk says:
jan 12, 2012
Akinek pedig se tehetsége, se ceruzája, az gyakorolhatja a cenzúrát.