A címet olvasva a Nyájas Olvasóban bizonyára átfutott egy sötét gondolat: uborkaszezon van a V i l á g  Ma magazinban, jobb híján túrófelfújtakról ír a jobb sorsra érdemes (vagy nem érdemes) szerencsétlen szerző. De lehet-e jobb bármi is egy túrófelfújtnál, amelyhez citruszselét és négy csepp gyümölcslekvárt körítenek? E pillanatban elképzelni sem tudom! S akkor még nem is említettem, hogy mindezt egy tóparti hangulatos vendéglő, napernyőkkel felszerelt teraszán volt szerencsém elfogyasztani. Nem mintha hét ágra sütött volna a Nap, sőt az esőcseppektől védelmezhettek inkább a napernyők. Ám az ízek kárpótoltak a felhőkből fenyegetően láblógázó esőcseppekért.  Nem, nem és nem akarom, hogy elfogyjon a tányéromról! – gondoltam, miközben igyekeztem apró falatokban – naná, hogy minél tovább tartson – elnyelni hol a túrófelfújt édes, de nem túl édes lágy szeletkéit, hol a hozzámetszett mennyei citruszselé üdítően savanykás citromsárga rezgő tömböcskéjét. S mindezt váltogatva, újból és újból nekifutva (rárontva a sütire) az ízorgia kedvéért. De hogy meg ne irigyeljen a Nyájas Olvasó, tudatom, hogy mindez július leghidegebb napján esett meg Tatán, az Öreg-tó partján, a Grill and Cocktail Étterem teraszán. Az étlapot nézegetve sok van itt mit rendelnék még…

A sütihez sütitáncot (kalácstáncot) ajánlok, azaz “élénk, 2/4-es,  szinkópás ritmusú, bendzsóval kísért afroamerikai táncot”, melynek a végén a legjobb táncost süteménnyel jutalmazták a múlt század legelején – innen a név:  sütemény/kalács –járás.