Pótkolbász, avagy szurrogátum delikátesz (WSSZ előadásán jártam)

Bizonyos tekintetben* jól tettem, hogy elolvastam az előadás előtti napokban Hamvas Béla elbeszélését, sokat segített. Bátran vágtam bele, bár mindenki óvott nem jó a darab, sok a filozófia, és egyébként is alig van nézője.

Érdekelni kezdett, mi vele a baj. A leírás szűkszavú, tisztelgés Hamvas életműve előtt. Kritikákat előzőleg sosem olvasok el, nem szeretem. A kalandra felkészülten, az értelmezhetetlent értve ültem be az előadásra.

A darab egy parton veszteglő hajón játszódik. (Ha valaki most az előző napok történéseinek helyszínével bármi azonosságot felfedez, az teljesen a véletlen műve. Egyszerűen most jött el az ideje.)  A történettel nem bajlódnék. A színészek nagyon jót játszottak, díszlet, kellék jelmez minden tökéletesen szolgálta a filozófiai mélységeket. Érdekesebb, mit vált ki a nézőből, hajlandó-e egy szellemi kalandra.

Ugyanis a szurrogátum delikáteszbe bekerülni bizony megtiszteltetés. Mégis-mégis van valami haszna földi létünknek, még akkor is, ha ez csak a másik oldalon teljesedik be. -A kolbász alapanyaga vállaltan eltér a szokásostól. Tényleg ne nézze meg, aki nem vevő a fekete humor mélységeire, és az abszolút morbid alaptörténetre. – Magam részéről nagyon jól bírom.

A kérdés az érdekes, ami szinte minden pillanatban kicseng, kié az értékesebb élet, miért nehéz, vagy csak annak könnyű a lét aki tudja hova jut? Mitől válik értékessé egy ember?

A szórakozás így nem felhőtlen, még akkor sem, ha vannak felejthetetlen poénok. Ami érdekesebb az, ami bennünk ébred, hiszen mindennapjainkat látjuk egy torz tükörben. Meddig állunk ellen, hogy bedaráljanak egy masszába, elvesztve önmagunk. A darab nagy kérdése: feltámadunk?

Én megfogtam az előadás végén sorstársam kezét, és megnyugtatva mondtam: feltámadunk.

Jó. Én is így gondolom. – mondta.

 * Hamvas Béla: Bizonyos tekintetben

A képek a színház képgalériájából valók