Pótkolbász, avagy szurrogátum delikátesz (WSSZ előadásán jártam)
Bizonyos tekintetben* jól tettem, hogy elolvastam az előadás előtti napokban Hamvas Béla elbeszélését, sokat segített. Bátran vágtam bele, bár mindenki óvott nem jó a darab, sok a filozófia, és egyébként is alig van nézője.
Érdekelni kezdett, mi vele a baj. A leírás szűkszavú, tisztelgés Hamvas életműve előtt. Kritikákat előzőleg sosem olvasok el, nem szeretem. A kalandra felkészülten, az értelmezhetetlent értve ültem be az előadásra.
A darab egy parton veszteglő hajón játszódik. (Ha valaki most az előző napok történéseinek helyszínével bármi azonosságot felfedez, az teljesen a véletlen műve. Egyszerűen most jött el az ideje.) A történettel nem bajlódnék. A színészek nagyon jót játszottak, díszlet, kellék jelmez minden tökéletesen szolgálta a filozófiai mélységeket. Érdekesebb, mit vált ki a nézőből, hajlandó-e egy szellemi kalandra.
Ugyanis a szurrogátum delikáteszbe bekerülni bizony megtiszteltetés. Mégis-mégis van valami haszna földi létünknek, még akkor is, ha ez csak a másik oldalon teljesedik be. -A kolbász alapanyaga vállaltan eltér a szokásostól. Tényleg ne nézze meg, aki nem vevő a fekete humor mélységeire, és az abszolút morbid alaptörténetre. – Magam részéről nagyon jól bírom.
A kérdés az érdekes, ami szinte minden pillanatban kicseng, kié az értékesebb élet, miért nehéz, vagy csak annak könnyű a lét aki tudja hova jut? Mitől válik értékessé egy ember?
A szórakozás így nem felhőtlen, még akkor sem, ha vannak felejthetetlen poénok. Ami érdekesebb az, ami bennünk ébred, hiszen mindennapjainkat látjuk egy torz tükörben. Meddig állunk ellen, hogy bedaráljanak egy masszába, elvesztve önmagunk. A darab nagy kérdése: feltámadunk?
Én megfogtam az előadás végén sorstársam kezét, és megnyugtatva mondtam: feltámadunk.
Jó. Én is így gondolom. – mondta.
* Hamvas Béla: Bizonyos tekintetben
A képek a színház képgalériájából valók
Trackback link
http://vilagma.hu/boldogok-a/feltamadunk/trackback/
9 komment
vera says:
ápr 10, 2012
Nahát! Az élet is egy veszteglő hajó? Csak kérdezem.
Különben meg ez a könnyűség meg nehézség, most így Kunderával is mondom, nagyon nehéz kérdés. Nem is tudom, akkor tulajdonképpen jó-e az nekünk, ha feltámadunk. Hogy érdemes-e ebbe belefeccölni az energiát.
Kálmán says:
ápr 10, 2012
Nem támadunk fel. A halál után ugyanaz van, mint a születés előtt: a semmi. Minden nap átéljük ezt a semmit, amikor alszunk.
A halálfélelem természetes életösztön, ugyanolyan mint önfenntartás, fajfenntartás, önmegvalósítás. Ahogy mondják, ez az élet rendje.
A életnek semmi értelme. Sőt a világegyetemnek sincs semmi értelme. Istennek sincs semmi értelme. Az isten maga az univerzum. Csak úgy van.
Korábban volt egy post a csillagos égről.
Amikor felnézünk a csillagos égre és gyönyörködünk, akkor tulajdonképpen isten rácsodálkozik önmagára.
myrtille says:
ápr 10, 2012
“Meddig állunk ellen, hogy bedaráljanak egy masszába, elvesztve önmagunk. A darab nagy kérdése: feltámadunk?”
Én ezt is írtam, és nem teljes bizonyossággal gondoltam az élet egy veszteglő hajó metaforára, inkább arra, hogy most egy veszteglő hajón élünk, és az út amit nekünk szánnak az egy masszához vezet, hagyom-e magam?
Önként beállok-e a sorba? Esetleg kételkedve állok félre, és bízom abban elindul, egyszer csak elindul a hajónk. Vagyis feltámadunk.
Kételkedem,mint mindig, tehát vagyok. Nem szoktam hagyni magam, és nem ülök le csendesen várva, hogy elmúlnak a viharok.
De kell valamiféle bizonyosság, hogy tudok megint élni majd. Még ebben az életemben.
Bognár László says:
ápr 10, 2012
A hajó igen sok jelentésű! Amikor mi, 6-án éjjel, józan tengerészként partra indultunk az A38-ról, srácok és csajok borultak kábultan a fedélzeti lépcsőkre, nekik a záróra lehetett a feltámadás, nem boldog, hanem valamiféle zagyva feltámadás – amikor legalább annyira magukhoz kellett térniök, hogy a partig eljussanak..
Amúgy feltámadás inkább nincs, legfeljebb felébredés vagy kijózanodás.
Veszteglő hajó e az élet? Mi van, ha elmegy?…
myrtille says:
ápr 10, 2012
Attól függ milyen a kedvünk. Mehetünk vele, vagy maradunk.
A feltámadás is sokjelentésű, és sokféleképpen lehet.
vera says:
ápr 10, 2012
Azt hiszem, a veszteglő hajóval nemigen lehet menni sehova. Ahhoz el kellene rugaszkodni a parttól. 😀
De visszatérve a feltámadásra. Van itt választásunk egyáltalán?
myrtille says:
ápr 10, 2012
Már rugaszkodunk :))) Egyre jobban.
vera says:
ápr 10, 2012
Akkor hatás-ellenhatás. 😉
myrtille says:
ápr 10, 2012
Bizony, mindennek ez lesz a vége. Hatás-ellenhatás
Viszont a kérdés érdekes, választhatunk-e? Nem tudom. Akarunk-e választani, vagy már mindegy, mert feleslegesnek érezzük magunkat. Ez is benne van. Még a hajóhídon ébredezőkben is.