Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj”

 A Népszabadság szeptember 26-i számában meglepetten számolnak be a hittan iránti nem várt nagy keresletről. A vallásszociológusra hivatkozva írják, hogy az általános iskolákban irreálisan sokan választották a hittant. Arra lehetett számítani, hogy a jelentkezők aránya hasonló lesz a vallásgyakorlókéhoz, de nem, miközben a vallásukat aktívan gyakorlók aránya 16-18 százalék, addig a szülők az ötödikesek 42 százalékát, az elsősöknek pedig 52 százalékát íratták be hittanra. Az újság által jelzett okok:
– a szülök tájékozatlanság, nem tudták mire jelentkeznek,
– a szülők tájékozottsága, „kalkuláltak” ma hasznos a hittanra járatás
– a papok promotálták az ügyet, bemutató órákat tartottak,
– a világi oktatók nem tudják, mi az erkölcstan, passzívak voltak.
Végül utalás történik, hogy a hittan tantervbe illesztett oktatásának az egyház se örül, mert az egyházközösségeken, a gyülekezeteken belüli aktivitást féltik.

A falu központjában, az iskola előtt állok. A téma a hittan/erkölcstan. A pap bácsihoz kell menni, mert nagyon szépen mesél – mondja az egyik anyuka. A többiek helyeselnek. A pap bácsi viszi őket … Nem értem pontosan, hogy hova, de a többiek megint helyeselnek. Felekezeti hovatartozásról egy árva szó sincs. Később kérdésre kiderül, hogy katolikusok és protestánsok vegyesen, de ez az osztályozás érdektelennek ítéltetik, vissza a hírek szülte várakozáshoz. A pap bácsi szép történeteket mond. Nincs megkövült dermesztő förtelem, nincs bajra, baj, szorongó félelem. A gyerekek a meséket mesélik otthon, olyan aranyosak! Élnek, forognak, csicseregnek! A lélek viháncol. A falumban a gyerekeket és a szülőket a mese igénye tereli a hittanra. A lélek.

– Utálom a papokat.
– De itt nem a papokról van szó, hanem a lélekről.
– Elegem van a képmutatásukból. Ők a múlt.
– A kereszténység egy identitás, hol igaz, hol csalárd szerkezet hordja, egyszer tényleg el fog múlni ….
– Már a múlt!
– De a lélek örök, legalábbis amíg élet van, lélek is van. És gondozásra vár, aki eléri …
– Utálom és kész…
– Az életet?

P.s.
Valamit nagyon mélyen benéztünk. Nem a politikusok, hanem a kultúra teremtők. A politikusok csak mennek a szag után. Már régóta.