Állok a zebránál a pécsi Tudásközpont előtt. Egy anya áll mellettem három kisgyerekkel. A legidősebb talán hat éves lehet.
-Anya, nézd, azt hittem, hogy itt a nyö betű van, ezért színeztem a nyilat kékre.
-Az egy macska.
-Igen, de nyö betű van alatta.
-Tedd el azt a lapot, mert összegyűröd.
-De én ezt a feladatot nem értettem. Nézd! Szerinted mit kellett itt csinálni?
-Tudod, hogy nem tudok olvasni. Majd megmutatjuk otthon apádnak...
A 99% nem rossz adat. Kár, hogy az az egy százalék ennyire tud fájni. Különösen a Könyvhét kezdetén.
A témáról ITT bővebben.
Trackback link
http://vilagma.hu/boldogok-a/konyvhetre/trackback/
7 komment
Luczifer says:
jún 8, 2013
A könyv szabaddá tesz. Ünneprontó és egyben figyelmeztető az áthallás. Nem minden épít, ami papírra vettetett. A könyvek elégszer mutatkoztak az ostobaság, a gonoszság kelepcéjének ahhoz, hogy távolságot tartsunk velük szemben. A T. Szerzőről nem is beszélve! Elkerülik-e a veszélyeket az romlatlan analfabéták? Nem, mert valaki fáradságot és költséget nem kímélve felolvas nekik.
Vera says:
jún 8, 2013
Az írástudóknak óriási a felelőssége. Mellé tenném a kiadókét is, de ebbe bele sem kezdek, mert néha legszívesebben sírva fakadnék azon, ami és az utóbbi időben ahogy kiadásra kerül Magyarországon.
Bognár László says:
jún 8, 2013
A digitális analfabéták kérdése is megérne egy Vera-misét! (Bár igaz, az online írásműveknek nincs külön napja.)
Hiába na, a fülkeforradalomban is hullik a forgács, ha megy a permanens (kulturális) favágás!
Vera says:
jún 8, 2013
Igen. A digitális analfabetizmus is érdekes kérdés. Megérne egy misét, ha nem is az enyémet.
Mária says:
jún 8, 2013
Elolvastam a témáról bővebben szóló írást. Én annál a vizsgálatnál, ahol gimnazisták és szakiskolások szövegértését hasonlították össze, ízléstelennek tartom az étlap, mint szöveg alkalmazását. Itt olyan gyerekekről van szó, akik közül sokan nem szoktak étterembe járni, és lehet zsíros kenyeret esznek minden nap. Nagyon is el tudom képzelni, hogy ez irritáló lehet, az amúgy alacsony képességű gyerek számára, ha éhesen döntenie kell, hogy pörköltöt, vagy töltött káposztát, netán somlói galuskát egyen-e, az utóbbit lehet életében nem hallotta, hogy létezik, és ahhoz milyen italt rendeljen.
A banki hírlevéltől még én is rosszul szoktam lenni, én azt is ízléstelennek tartom, mert ezek közül a fiatalok közül nagyon keveseket fog érdekelni az aktuális befektetési kedvezmények. Viszont nem nagyon értem, hogy nem alapvető-e a szövegértések esetében az irodalmi szöveg értése? Szerintem alapvető. Már csak azért is, mert a négy szöveg, az időjárás jelentés, az étlap, a banki hírlevél és a légszennyezés hatása a szervezetünkre mind elemi információk kiszűrését jelentik, míg egy irodalmi szöveg olvasása megköveteli azt a faja szövegértést, ami túlmutat adatok kigyűjtésén, és egy átfogó megértést követel meg.
Egy ilyen felmérés nem csak a felmérés készítője számára hordoz információt, hanem annak a 100 diáknak is, akik így láthatták, hogy ez a világ megfejthetetlen ételnevekből és befektetési kedvezményekből, szennyezett levegőből és időjárásból áll, és nincs benne egy történet sem, pedig lehet olyat azért otthon is hallottak, ha másként nem, szóban.
Vera says:
jún 8, 2013
Hogy vajon miért ezeket a szövegtípusokat választották a vizsgálatot végzők? Arra gondolok, hogy a gyakorlati felhasználhatóság vezette őket, illetve az az elgondolás, hogy ezen talán jobban mérhető az olvasási készség, mint egy irodalmi szövegen. De nem biztos, hogy igazam van. Az is elképzelhető, hogy ez valami nemzetközi sztenderd.
Azt hiszem, az irodalmi szövegek értelmezése tekintetében még nagyobb a különbség egy gimnazista és egy szakközépiskolás, esetleg szakiskolás között, de ez nem biztos.
Jó volna, ha a kompetenciamérés és az érettségi szövegértési feladatának eredményeit is vizsgálná valaki, de ilyesmiről nem tudok. Pedig adat volna bőven.
Mária says:
jún 8, 2013
Még kiegészíteném azzal, hogy a szöveg elején kulcskompetenciák három fő kategóriáját különítették el: az autonóm cselekvés kompetenciáit, az eszközök interaktív használatához kapcsolódó kompetenciákat és a személy heterogén környezetben való működéséhez szükséges kompetenciákat. Ha elolvasom, hogy ezek mit is jelentenek, akkor ezekhez alapvető az átfogó látásmód és nem az adatgyűjtés.