Mire jó az agy? Tudom, nem feltétlenül ez a legnépszerűbb kérdés így nyár közepén, annyi minden mással is foglalkozhatnánk, itt az olimpia, meg a gazdasági helyzet, hogy mást ne is említsek.  Persze nem gyakran forgolódunk álmatlanul ezen a kérdésen töprengve, hacsak nem vagyunk idegsebészek, vagy … vagy ha valaki miatt ez eszünkbe nem jut. 

Az agy működése, leszámítva a briliáns gondolkodókat, tudósokat, a fantasztikus sportolókat, nem feltűnő dolog.  Az ember felkel, kávét iszik, felöltözik, munkába indul, elintéz néhány telefonhívást, megválaszolja az e-mailjeit … nem folytatom. Minden megy a maga útján, olajozottan, természetesen. De mi a helyzet akkor, ha ezek a rutinműködések hirtelen kivitelezhetetlennek tűnnek? Ha nem működik a mozgáskoordináció, ha nem találjuk a szavakat. Ha nincs szerencsénk, (vagy ha szerencsénk van???), az elváltozás, keringési rendellenesség klinikailag is kimutatható, gyógyszeresen kezelhető, ésatöbbi, ha szerencsénk van, és csak múló epizódról van szó, utáljuk a neurológusokat, esetleg nem szeretünk napokat kórházi folyosókon tölteni, marad a Gingko Biloba, meg a többi ‘csodaszer’. Pedig van egyszerűbb megoldás is.

Azt hiszem, kevés olyan idős embert ismerek, aki ne panaszkodna arra,  már nem úgy működik az agya, ahogyan régen, de nem kell messzire menjek, én magam is érzem, egyre több dolgot felejtek el. Kiváló háziorvosom, amikor erről panaszkodtam neki, és nekiszegeztem a kérdést, lehetséges-e, hogy az Alzheimer kór korai megjelenésével állunk szemben, egyszerűen csak kinevetett, és azt mondta: ‘Dehogy. Csak túl sok minden van a fejében.’  Azóta ehhez tartom magam. 

De lehet-e tenni valamit az agy egészségének érdekében? Nem vagyok sem neurológus, sem valami tedd-a-kezed-a-képernyőre típusú univerzális gyógyító, nem kell megijedni. Csak gondolkodom. Azt hiszem, abból kellene kiindulnunk, hogy mire is jó az agy.

Egy Daniel Wolpert nevű angol neurológus igen érdekes elmélettel állt elő. (Gyorsan, bár csak így zárójelben jegyzem meg, hogy kutatócsapatában két rendkívül tehetséges magyar fiatal, Orbán Gergő és Lengyel Máté is helyet kapott. Legyünk egy kicsit büszkék rájuk.) Wolpert azt mondja, az agy tulajdonképpen nem azért jött létre, hogy gondolkodjunk vagy érezzünk, hanem azért, hogy bonyolult mozgásokat hajthassunk végre. Hogy igaza van-e feltétlenül, vagyis a gondolkodás, a beszéd, az írás és így tovább, a motorikus vezérlés amolyan mellékterméke volna, azt nem tudom, lehet, hogy nem is jól értem, mire akar kilyukadni a Bayes-féle döntéselmélettel.

Mindenesetre ha Wolpertnek igaza van, akkor  adja magát ötletként, hogy az agyműködés zavara esetén mozgással részben vagy egészében helyreállítható az agy működése, korrigálható a zavar. Azt már többen is megállapították, hogy a hosszú élet egyik feltétele az idős korig megőrzött aktivitás. Nem versenysportról beszélünk, szó sincs róla, hanem a mindennapi, ízületeket nem megterhelő mozgásról. Ingmar Bergman szerint  napi harminc perc séta elengedhetetlen ‘a démonok ellen’, de már több felmérés is bizonyította, hogy a kognitív képességek megőrzése érdekében feltétlenül szükségünk van rendszeres testmozgásra, leginkább sétára. 

Miért pont sétára? Jó kérdés. Séta közben az agy vezérli az izomzat és a vázrendszer működését, ugyanakkor mindezt a környezetből érkező ingerekkel is összeveti, az eredeti ‘tervet’ aktualizálja. Talán ez az aktualizálás tesz jót, nem tudom.

Nemrégiben láttam a ted.com oldalon egy előadást, amit egy amerikai játékfejlesztő hölgy tartott, akit Jane McGonigalnak hívnak. Saját súlyos agyrázkódása után jutott arra a következtetésre, hogy a számítógépes játékok is gyógyító hatással lehetnek az agyra. Ki is fejlesztett egy un. SuperBetter nevű játékot, mely állítása szerint kiváló hatással van depressziós betegekre, illetve gyakorlatilag meghosszabbítja az emberek életét.  Nem tudom, mennyire mozgásos a játék, de vannak kétségeim.

Egy dolog azonban biztosnak tűnik. Ha szeretnénk sokáig megőrizni mentális egészségünket, kognitív képességeinket, rendszeresen végezzünk olyan mozgást, amely többféle inger (külső és belső) koordinálásával jár együtt. Legyen az séta, egy wii játék vagy bármi hasonló. Mert bármennyire is különösnek tetszik, azok a tevékenységek, melyek kizárólag az agyat mozgatják meg, kisebb mértékben válnak az agyműködés javára, mint azok, melyek a testet is.