Isten látva a teremtett világ kétes minőségét közibünk vetette a tehetséget és faképnél hagyott. Fukar kezekkel mért, mert neki se volt sok. Ezért sokan lettek az elhívottak, de kevesen a kiválasztottak. Snétberger Ferenc a kiválasztottak közé tartozik, aki bölcsen, pontosan fogalmaz és fogalmaz újra. Kárment. Játéka formálja az életet, megemeli a lelkeket. Aki hallgatja játékát, egy darabig nem tud gonosz lenni. Ennyit tehet. Snétberger zenéje, benne eggyé fonva  a gitár minden ága boga; összetéveszthetetlen. Hangszere  csodálatos, a perdülő, cikázó, játéka virtuóz, de mégsem ezek maradnak meg bennünk, hanem a zúgó, surrogó, egymásba kapaszkodó hangok, a muzsikájának magától értetődősége, önálló ideje; a kiküzdött lénye. A tehetség és az alkotás adta boldogság, a megharcolt nyugalom árad a muzsikájából. Teszi a dolgát, mint aki mindent tud és nincs se félni, se elszámolni valója, a rábízott értéket megsokszorozta. Ünnep volt ez a szombat este. Ünnep a kapuit újra megnyitó Akadémiának, ünnep a pályafutása harmincadik évfordulójához érkezett művésznek, de legfőképp, az alkotó talentum sugárzó, jobbító reményteliségével töltekező közönségnek. A koncertről, még se kép, se hang, de lesz majd lemez. Alább a 2011-es roma holokauszt emléknapról készült videó, melyen a Reichstag épületében, nem, mint világhírű művész, hanem, mint szintó cigány ember megrendítő hangon szólt a képviselőkhöz. 6 perc, ami hangtalanná tett, hogy hangot adjon az árnyakká tetteknek. Advent ideje van.