A Nemzeti Színház „katasztrófaturistáiként” soha vissza nem térő pillanatokra vadásztunk, amikor Tennessee Williams: Orfeusz alászáll című előadására jegyet vettünk. Az Alföldi Róbert-féle „Nemzeti” levegőjébe  igyekeztünk még “utoljára” beleszippantani. A hírek szerint szinte minden előadásra elfogytak a jegyek, a következő hónapokra pedig már az előjegyzési naptárak telnek.  

Tennessee Williams édesapja Miss Nancynek hívta kisfiát. Az író nővére skizofrén volt, egy lobotómia következtében egész életére cselekvőképtelenné vált. Williams drámáinak ki nem merülő forrása családja, homoszexualitása miatti kivetettsége, alkoholizmusa és gyógyszerfüggése. Williams 30 évvel ezelőtt hotelszobájában halt meg, miután szemcsepp csepegtetés közben a fogai között tartott üveg kupakja a torkára csúszott, megakadt, és megfullasztotta. Mindezek alapján nem túlzás állítanunk, hogy  nem csak írói életműve, de élete és halála  is a „déli gótika” – az amerikai Dél irodalmi öröksége – jegyében fogant, melyben a hátborzongató, erőszakos elemek jelenléte, kultusza teremt különleges atmoszférát.

Az Orfeusz alászáll című drámában egy amerikai kisvárosba (annak vegyesboltjába) érkezik a kígyóbőrdzsekis Val (Szabó Kimmel Tamás) gitárjával, „furcsa” mondataival. Val, furcsa mondatain túl, a szerelmet és a „szabadulás” lehetőségét is hozza Ladynek (Udvaros Dorottya), a vegyesbolt feletti szobában haldokló, de haldoklásában is hatalmaskodó Jabe Torrance feleségének. Az ártalmatlannak tűnő kisváros atmoszféráját fokozatosan sötétíti, s teszi végül hátborzongatóvá a vegyesbolt állandó cipőkészlete és üdítőkínálata felett pletykáló asszonyok növekvő rosszindulata, a kizökkenthetetlenül közlekedő seriff szenvtelensége, a kutyák üldözte, s széttépte ember távoli halálsikolya.

Carol Cutrere szerepében Söptei Andrea kiemelkedően játssza a városból kitiltott, de folyton visszatérő polgárpukkasztó deviánst. Talbott seriffet játszó Szarvas József ugyancsak kiváló a hatalom szenvtelen képviselőjeként, még az eszméletét vesztő feleségét is az érzelem legapróbb jele nélkül, úgy kapja fel, mint vadász az élettelen tetemet. A Dolly Hamma-t játszó Murányi Tünde és Beulah Binningset alakító Mészáros Piroska elviselhetetlen pletyka-és intrikafészkek. A néger ördögűző szerepe mellőzhetőnek tűnik, nem tett hozzá az előadáshoz. A szeretve tisztelet Udvaros Dorottya (Lady, Jabe felesége) fiatalos lendületét bizonyítandó, a színpad közepén magasba futó lépcsők fokait kettesével szedte le és fel, ám ezzel sem tudta elterelni korának szembeszökő lenyomatait. Fájdalom, de az őt követő generáció(k)ból  kellett volna főszereplőnőt választani. Val Xavier főszerepét Szabó Kimmel Tamás átütően formálja. Orgánuma, fellépése mágnesként vonja magára a néző figyelmét.

A  „darab sajnos teljesen érdektelen a mai magyar jelenben” – írja valaki az interneten. Magyarországon ne lenne magányosság, kitaszítottság, deviancia, képmutatás, megbélyegzés, szenvtelenség, közöny, hatalmaskodás, embertelenség?  Az üldözötteket, a bűnvád alá vont „szereplőket” kutyákkal még nem, „csak” a sajtóval „tépetik szét”. A cigányokra osztott bűnbakszerep viszont már szörnyű gyilkosságokat is gerjesztett. Az üldözés atmoszféráját  megteremtették. A mai magyar jelenben (sajnos) minden alap megvan a darab műsorra tűzéséhez.

Tennessee Williams 1957-ben egy 1940-ben írt darabját az Angyalok csatáját  dolgozta át Orfeusz alászáll címen. A Gobbi Hilda Színpadon a színdarab díszletének uralkodó eleme a középen elhelyezett létra, amely körbeforgásával teszi mozgalmassá a látványt. Ezen közlekednek az „angyalok” (a Sátán is) a lenti mennyország és a fenti pokol között. Lady itt rohan le, a mennyország ígérete felé, s fel, a pokolba (a hatalmaskodó és haldokoló férjhez). Sopsits Árpád rendezéséért utoljára az azóta már bezárt Budapesti Kamaraszínházban bemutatott Sofi Oksanen: Tisztogatás című darabja kapcsán rajongtam. Sopsits a Tisztogatásban és az Orfeusz alászállban is  „megfogja” a néző vállát és rázza, rázza. Többet nem tehet…

A darabot egy gimnazista lány társaságában láttuk, az előadásról szóló véleményét firtatva ért a legnagyobb megdöbbenés bennünket, a kislány elsápadt és a levegővétellel küszködött. A dráma és a végkifejlet okozta döbbenettől alig tért magához…