Georg Büchner német drámaíró mindössze huszonhárom évet élt, boncolás közben kapott hullamérgezést, s ezzel befejezte földi pályafutását. E rövid életbe sűrítette három fennmaradt drámájának – az utolsó a Woyzeck – megírását, orvosi tanulmányait, filozófia előadásait.
A Katona József Színházban Robert Wilson és Tom Waits Woyzeck-adaptációját Ascher Tamás rendezte.
A kín a világ folyója… Énekli felütésként Elek Ferenc Tom Waits dalát a kezdő színpadképben…
Kíméletlen, letaglózó dal és darab, rettentő sötét színekkel, vaskos kontúrokkal. Tom Waits karcos hangját, pláne kiejtését Elek Ferenc messze nem tudja idézni, de jelmeze, megjelenése, fellépése, színészi játéka mégsem késztet további Tom Waits-összehasonlítgatásra.
A kín a világ folyója… szól a dal. A dal, s a darab kerete a rideg, börtönt idéző díszlet. Ilyesminek képzelem Büchner 19. század eleji hullaboncoló közegét is.
Nyomorúság, kiszolgáltatottság, megalázottság Woyzeck (Keresztes Tamás) sorsa. Rohan mindenhova. Borotválás közben hallgathatja a Kapitány kioktatását (Bezerédi Zoltán) életről, morálról. A Kapitány az, aki figyelmezteti, „pusztán” merő jóindulatból Woyzecket szeretője, gyermeke anyja, Marie (Jordán Adél) félrelépésére is.
Marie a nyomor közegében, a gyerekdajkálás szürke taposómalmában a színt, a vöröst a helyi tenyészcsődörben, az Ezreddobosban látja meg. Nagy Ervin rendkívül meggyőzően alakítja a tenyérbemászó, viszont bárkit földbedöngölő figurát. A szó szoros értelmében felmossa a padlót Woyzeckkel.
A Doktor (Fekete Ernő) hónapok óta kísérletezik Woyzeckkel, egyhangú borsó diétán tartja, méricskéli rajta a változásokat, pénzért megveszi az egészségét, a vizeletét, az ürülékét, az idejét. A Doktor szeme előtt a lexikonba kerülés lebeg. Gátlástalan, se embert, se állatot nem kímél, Mengelét is láthatjuk benne, Fekete Ernő kitűnően formálja e rettenetes alakot.
Borotválás, rohanás, evés, ürítés, féltékenység és gyilkosság a sorrend, közben Tom Waits dalok. Sötét világ, ahol a “jóság elfér egy gyűszűben…”
Sötétben sietek haza. Misery is the River of the World… éneklem magamban…
Trackback link
http://vilagma.hu/boldogok-a/woyzeck-katona-jozsef-szinhaz/trackback/
2 komment
Luczifer says:
márc 16, 2012
Woyzeck a fogyatékosságig szerény szellemi képességű katona, akit kiközösítettek, megcsaltak, akinek az élete tartalmatlan parancsvégrehajtás, üres vegetáció, puszta kín, szerelemféltésből öl. Környezete látszólag normális, de ha egy picit jobban megkaparjuk látható a céltalan, üres rutinok rendszere. Ugyanolyan, mint ő, az is fogyatékos, csak ügyesebben leplezi. Wojzeck itt a vegetálók között vegetál, létezésének nincsenek dimenziói, nincsenek bejárt és tervezett utjai. Amiben azért mégiscsak más, mint a többi, hogy az ürességet elfedő hazug szabályok közepette naivan képzeleg magának egy világot. Ez azonban nemhogy segítene rajta, de egy okkal több, hogy kiröhögjék, hülyére vegyék. A szenvedése csak a gyilkosság pillanatában enyhül, amikor gyilkos – személyes én – és ítéletvégrehajtó – társadalmi én – is egyben, amikor azt képzelegheti, hogy elégtételt vett, hogy van. De súlyosan téved. A pillanat elmúlik és semmi sem változik. Nem változhat semmi, mert nem lehet igazságot tevő hős, hanem csak egy másik szerencsétlen vegetáló szerencsétlen gyilkosa. Marad vergődő áldozat. Büchner nem egyszerűen egy gyengeelméjű szerelemféltése okozta gyilkosságot meséli el, hanem a barbár, embertelen világ okozta tragédiát. Ha jól emlékszem a Herzog filmre, mert azt láttam, meg a Stúdió K-t. A bejegyzésben említett előadást sajnos nem.
indianer says:
márc 16, 2012
Luczifer, ez nem is hozzászólás, hanem egy önálló jegyzet. Remek! Köszönöm.