Sokszor és sokat gondolkodtunk már azon barátokkal és kollégákkal, mi is a mi feladatunk tanárként egy középiskolában. Mit adhatunk mi a diáknak, amit máshol esetleg nem kaphat meg.

A válasz nem egyértelmű, mert van olyan, hogy az iskola nem tud hozzátenni a diák életéhez – már otthoni környezetében találkozik  a tudásanyaggal, a tudás megszerzésének módszerével, illetve felvérteződik olyan szocializációs képességekkel, melyeket bárhol és bármikor képes sikeresen alkalmazni. Ugyanakkor olyan is van, hogy az iskola a minden. Információt, módszert és szocializációs mintákat ad a diáknak. Az előbbi igen ritka eset, az utóbbi valamivel gyakoribb.

De akkor tényleg, mi az iskola szerepe? A mai magyar oktatási gyakorlatban (és néha bizony elméletben is sajnos) az iskola információátadó szerepére meglehetősen nagy hangsúly tevődik. Mi van a tankönyvben, kinek az életművével foglalkozunk irodalomból, hogyan osztjuk el a történelem eddigi évszázadait négy tanév akárhány órájára,  mi mindet tanítsunk meg mikro- és makroökonómiából, beleférnek-e még a kvantumelmélet legújabb kutatásai az óra negyvenöt percébe … Sorolhatnám, de minek. Aki azt hiszi, ez az iskola dolga, csalódni fog, mert az elmúlt évezredek tapasztalatai, tudása, információáradata aligha zanzásítható négy tanév négyszer száznyolcvanegy tanítási napjának megannyi órájába.  Mission impossible.

Szerencsére az iskola nem igazán erre szolgál, szerepe  nagyon is sokrétű, és vessen meg, aki akar, de azt gondolom, még ma is fontos intézmény, sőt a jövőben is az tud maradni. Csak használjuk jól és jóra.

Nem akarok hosszasan elmélkedni az iskola sok-sok fontosabbnál fontosabb  feladatáról, nem volna erre elég négy tanév sem. Egyetlen dologról, pontosabban egy lehetőségről szeretnék most írni. Arról, hogyan járulhat hozzá egy iskola a diákok gondolkodási képességének fejlesztéséhez. Ennek is mindössze egyetlen mozzanatához fűznék néhány megjegyzést.

Ma információhoz jutni nem nehéz. Hogy ez baj volna, azt nem hiszem, mert mindannyiunk életét megkönnyítik azok az eszközök, melyeket használunk. A megismerés azonban nem csak információszerzésről szól, hiszen sokféle kognitív folyamat zajlik az agyban.  A kamasz már analizál, szintetizál, modellt alkot, és így tovább. De meg lehet-e tanítani gondolkodni valakit? Egy bizonyos módon gondolkodni aligha, hacsak nem kondicionálással, de azt én a magam részéről nem feltétlenül tartom gondolkodásnak a szó klasszikus értelmében. Én most itt gondolkodáson azt a mentális folyamatot értem, amikor a rendelkezésre álló kognitív eszközökből az ember szabadon választja ki azokat, amelyeket használni óhajt.

Meggyőződésem, hogy ma az iskolának ez volna az egyik legfontosabb feladata – gondolkodni tanítani. 

Nemrég megnéztem a Hannah Arendt című filmet, amiben az ismert filozófus  a gondolkodás, a fejben az én és az én közti párbeszéd és vita fontosságáról beszélt. Meg arról, hogy a jó és a rossz megkülönböztetéséhez feltétlenül szükség ez a párbeszéd. Híres-hírhedt írásában (Eichmann Jeruzsálemben) is arra a következtetésre jutott, hogy Eichmann nem gondolkodott, ezért volt képtelen megkülönböztetni egymástól a jót és a rosszat.

A nem gondolkodás veszélyes dolog.

De hogyan tanítsuk meg az én és én közti párbeszédre, a gondolkodásra a mai középiskolásokat? Nem tudok egyféle receptet adni, nyilván ostobaság is volna ilyesmire törekedni. De jó ötleteket, új eszközöket szerencsére lépten-nyomon találhat az, aki keres. A mai középiskolás korosztály vizuális érzékenységét és érdeklődését kihasználva ilyen jó ötlet lehet videóanyagok alkalmazása az oktatásban. Nem, nem feltétlenül arra gondolok, amikor a tanár villanypásztor helyett filmet nézet a tanítványokkal, hanem olyasmire, amikor fontos szerepet kap a vizuális anyag a tanagyag vagy éppen egy kompetenciaterület elsajátításában.

Ma már szerencsére sokféle audio-vizuális eszköz áll a tanárok rendelkezésére, és az internet segítségével többségük szabadon elérhető. Természetesen vannak olyan adatbázisok, melyek hozzáférése korlátozott vagy éppen engedélyhez kötött. A University of Southern California (USC) Soá Alapítvány Vizuális Történelmi Archívuma ilyen adattár, mégis aki érdeklődik a toleranciára nevelés, a huszadik századi történelem vagy a holokauszt kutatása és tanítása iránt, azok számára feltétlenül jó hír, hogy Magyarországon a CEU mellett néhány hete az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen újabb hozzáférési pont nyílt az érdeklődők számára. 

Az archívum anyagai sokféleképpen használhatók fel az oktatásban, és kiválóan alkalmasak a kirekesztés problematikájának körüljárására. Az archívumban fellelhető anyagokat az oktatási szakemberek természetesen egyfajta oktatási koncepció részeként, azokat feldolgozva ajánlják felhasználásra oktatási intézményekben. Ebből a célból a Magyarországon működő Zachor Alapítvány, illetve a USC Shoah Foundation rendszeresen szervez tanár-továbbképzési programokat, melynek résztvevői az archívum anyagait adaptálva fejlesztenek mások számára is felhasználható tananyagot.