New York gazdag utcáit járva nem látunk senkit, akiből ne lógna ki valamilyen drót, kezében ne lenne egy kisebb, vagy nagyobb doboz, melyen matatva hordója bárkivel azonnal kapcsolatba kerülhet bárkivel, képet, szövegeket, jelet küldhet neki, s kaphat is. A kapcsolat messze több, mint lehetőség másoknak üzenetet küldeni és másoktól üzenetet kapni. Akinek folyamatos hozzáférése van az internethez, az benne van egy másik világban, ahol minden együtt van, amit korábban csak külön-külön, fáradságos munkával lehetett megszerezni. A mozgás sem ad feladatot, mert a személy kezében tartja a térképet, mely mutatja, hogy hol van, honnan indult, s hova akar érkezni. Közben azt látja, hogy mi az, amit látni akar, mert a térkép testreszabott. Újabban az is lehetséges, hogy valaki ott és olyannak mutassa magát, ahol és amilyennek szeretné. De ha egy képtárban van, s nem tetszik a kép, amit lát, a képre állítja a kicsi dobozkáját, mely átalakítja a képet. Ha a kép az utolsó vacsorát mutatja, s a néző sokallja az apostolok számát, elég egy apró mozdulat ahhoz, hogy annyi apostol maradjon, amennyit a megújított kép szerzője akar. Ha valaki Dürer modellje akart volna lenni, önmagát berakva, azzá válhat.
Az emberi testek korábban is kettős térben mozogtak. Volt egy fizikai tér, mely korlátozta akaratukat, kerültette kínjaikat, örömeikkel magához láncolta őket. Ezzel párhuzamosan volt egy metafizikai tér, mely az emlékekből, kultúrából, vágyakból, félelmekből táplálkozott, szabaddá téve a testet, megajándékozva a lélekkel. Az internet terében mozogva a testnek nincs többé lélekre szüksége, hiszen mindent megkap a hálózatról, amit korábban csak képzelete adhatott meg neki. A fizikai test kiegészült a digitális testtel, mely keres, talál, kitalál, elvesz, hozzátesz, s nem felejt. Már rég nem lesz a fizikai test, amikor a digitális test még mindig ott kísért a világhálón, temetetlenül.
A fizikai és a digitális test eggyé válik. De csak ott, és akkor, ahol van hozzáférés. A technológia sérülékeny, az internet szolgáltatás bármikor kimaradhat. A készülék ellopható, a digitális test titkai kileshetők. Nincs nyomorúságosabb lény, mint a magára maradt emberi fizikai test. Hőre reagál, nedveket kiválaszt, keresi a kéjt, kerüli a szenvedést, de nem tudja mi a jó, mi a rossz, istentől elhagyott Puszta Országban vegetál. Ha visszakapja digitális testét, útnak indulhat megint.
Trackback link
http://vilagma.hu/e-vilag/digitalis-test/trackback/
7 komment
Kálmán says:
dec 4, 2012
Miután lekapcsolta az internetet, lezárta a határokat, mindent állosított és minden számlát zárolt, a Kedves Vezető TEK-esek gyűrűjében Ferihegyen keresztül Azerbajdzsánba menekül.
—
http://www.argentinaindependent.com/currentaffairs/analysis/2001-2011-chronicle-of-a-day-that-changed-argentine-history/
A képen De La Rúa argentin elnök menekül helikopterrel az elnöki palotából, mert a tömeg miatt nem tudott szárazföldön elmenekülni 2001 december 20-án az argentín államcsőd idején.
Bognár László says:
dec 4, 2012
A virtuális (metafizikai) test egy kicsit másmilyen lelket is szül. Gondoljunk csak az irodalomra, ahol is azt tapasztaljuk, az un. költői én lehet jóval bátrabb, merészebb, lényeget jobban látó, mint a fizikai testhez tartozó “én”.
Furcsa módon azonban ezek a testek (és a hozzájuk párosuló lelkek, eszmék) kezdenek egymáshoz hasonulni. Emlékezzünk csak Petőfi Sándorra, akinek gyenge, cingár teste, vaksi szeme aligha tette lehetővé a katonai életet – de a költői énjéhez hasonult, és bátor, önfeláldozó szabadságharcossá “lett”.
A virtuális, mondjuk úgy: szabad én-ek, így a “digitális” test és a hozzá tartozó “én” megváltoztathatják a fizikai térben élő énünket is.
Lehetünk jobbra vágyók, szebb életet akarók, bölcsebbek, merészebbek – és nem feltétlenül gondolja mindenki úgy, hogy ez jó.
Luczifer says:
dec 4, 2012
A makacs, Isten akaratával szembeszegülő hollandi magára vonja az Úr átkát és büntetésül partraszállás nélkül, örökkön örökké hajóznia kell. Nincs megnyugvás. A hollandi az utolsó ítéletig bolyong a tengerek végtelen vizein. Ahogy az én lelkem a digitális tengereken. Amennyiben esetemben lélekről egyáltalán lehet beszélni.
Vera says:
dec 4, 2012
Az én digitális és fizikai testem nem vált eggyé, ezt nagy bizonyossággal állíthatom. Sőt. Jól megférnek külön, mindegyik a számára kialkudott valóságrészben mozogva.
Mindkét test sérülékeny, igen, de lélek nélkül egyik sem ér fabatkát sem.
Gondolom én. Vagy gondolja Vera. Ez most egyre megy.
Mária says:
ápr 9, 2013
A test, a lélek, a szellem nem különválasztható. Nincs digitális test. Projekció van. Ember van, aki különbözőképpen látja a világot. A vallás útján eljutott már addig a gondolatig is, hogy az Isten benne él. Ez egy szép teljesítmény ahhoz képest, hogy a mágikus gondolkozástól indult, hogy minden kívül van, hogy lelkét és szellemét külső tárgyakban megtalálta, és ezeket Istenként imádta.
Most ismét mágikusan akar gondolkozni, mert kiüresedett. Ez egy maszlag, egy misztikus maszlag a digitális testtel, ami tovább él, ha én nem mozgatom. Egy üres, igénytelen gondolat, mert az embert ez már nem érdekli, hogy Gizi mit projektál a már nem létező digitális testére, ha Ő már nem is él. Ez Gizi dolga lesz, hogy mit kezd a nagy büdös semmivel, és meddig. Ha meg él, nem mindegy mit miért csinál a bábbal amit mozgat, és jó ha nem hiszi, hogy vele bábozik az általa létrehozott báb.
Az pedig nem igaz, hogy most a tudás egyben van fent az interneten, hanem sajnos az az igaz, hogy tudásként kezelnek gondolatsorokat, olyan forrásokból, amiről semmit nem tudnak, vagy alig. És ha nincs saját gondolkozás, akkor ez igen veszélyes, mert ezek már nagyobb panelek, a szövegtestek, mint egy közhely.
Annak a szónak, hogy hitelesség mi értelme van ma?
A külsőség pedig egy misztikus szó lett, már nem pejoratív, mert szinte elég a hitelességhez.
Az írás tetszett, de soha nem fogadnék el semmilyen szöveget úgy, hogy azt ne gondoljam át, hogy hogyan illeszkedik a saját gondolkozásomba, én mit tartok tudásnak, és mit nem.
Mária says:
ápr 9, 2013
Még annyit szeretnék a fentiekhez hozzáfűzni, hogy ez elgondolkoztató, hogy milyen emberről szól ez az írás? Gyanítom, hogy nem minden emberről, mert a tudományos világban például “tudományos kommunikációs tér” fogalmat használják, aminek szerintem egy töredék része az internet, a maga helyén. Ezen a szinten eszébe sem jutna az itt mozgó embereknek, hogy ez a probléma felmerülhet az internetes kommunikációval kapcsolatban. Pontosan tudja ez mire való, Ő ott hogy van jelen, és mi a célja. Szó sincs lélekvesztésről, de még arról sem, hogy minden tudást ott találna meg, amit még nem tud, mert ennek a feltételezésétől is megsértődne egy magára valamit is adó tudós.
Talán alacsonyabb szinten is kéne tanítani, hogy ez a kommunikációs tér mit jelent.
Mária says:
aug 28, 2013
Kísérleti állatnak használtak egy embert, hogy megnézzék, hogy hal meg egy proli, ha sarokba szorítják. A halálomért maguk is felelősek, mert részt vettek ebben az embertelen, gyilkos kísérletben.