Elég sok vita volt és van arról, mi is a művészet, mi a célja, mi a feladata, mi a legfőbb ismérve, miről is ismerszik meg az úgynevezett Igazi Művészet.  Erről nyilván lehet sok-sok száz oldalnyi művészetelméletet, művészetpszichológiát, művészetszociológiát stb. írni. Lehet, és kell is azon vitatkozni, miről ismerhető fel a jó, az igényes, a kiemelkedő. Igaz, hogy a vita és az elmélkedés gyakran úgy végződik, hogy be kell látnunk, nem mindenki számára lesznek azonosak és egyértelműek a válaszok.

Múltkor azt olvastam, valaki azon háborgott, Nádasdy Ádám új Dante fordítása nem terzina formában született, se rím, se a jól megszokott fordulatok. Nos, Nádasdy saját bevallása szerint is inkább tartalomcentrikus fordító, aki inkább érthetőségre és egyszerűségre törekszik semmit formahűségre. Azt hiszem, neki fontosabb, hogy egy mai középiskolás elolvassa mondjuk az Isteni Színjátékot vagy Shakesperae egy-egy drámáját, és tanuljon a mondanivalóból. Ami Dante idején a terzina volt, arra most jó a rím nélküli szöveg is, mert a mai fiatal olvasók számára kevéssé fontos a kötött versforma. 

Én szeretem a kötött verseket olvasni, de azt látom, hogy a tizenévesek 80 százaléka hajítja a sarokba a nehezen olvasható műveket. Akkor miért ne lehetne számukra olvashatóbb, kedvelhetőbb verziót a kezükbe adni? (A Shakespeare fordítások például rengeteg magyarázatot – történelmit, művelődéstörténetit – adnak a szöveg mellé lábjegyzetben. Ez pedig mindenképpen hasznos egy mai tizenévesnek, akinek esetleg nem annyira tájékozott, mint egy idősebb olvasó.) 

Én mindenképpen nagyra tartom azokat, akik tesznek érte, hogy a művészet minél szélesebb közönséghez utat találjon, és kifejezetten szeretem, ha valaki/valakik fiatalok számára is megnyitják a művészet kapuit. Nádasdy Ádámon kívül sok ilyen ember van, és én nagyra becsülöm a  munkájukat. Utah államban például él öt fickó, akik The Piano Guys néven híresültek el. Eredetileg egyikük zongora üzletében találkoztak, és addig-addig beszélgettek, míg végül zseniális zenei videókat hoztak össze: komolyzenét poposan, popzenét komolyan. Most komolyan, nem mindegy?!

Ezek a fickók megmutatták, hogy mindegy, mert a lényeg az, hogy a zene (a művészet) öröm legyen, élmény legyen, és legyen helye a mindennapokban. Mindannyiunk mindennapjaiban. Végül is valami ilyesmire lett ez kitalálva. Gondolom én. 

Komolyzene másképpen:

 

Popzene másképpen: