Floridában voltam a választás napjaiban, melyek Obama győzelmét hozták. A győzelem nem lepett meg, jóllehet az elnökjelölti viták idején Romney győzelmére tippeltem. A viták és a választás között azonban történt valami, amit a legjobb kampánystratégák sem tervezhettek volna be. Eljött Sandy, aki ugyan hurrikánból trópusi viharrá szelídült, de még így is irtózatos csapást volt képes mérni New Yorkra és környékére.  Ez a vihar mindent megváltoztatott. Az elnök, aki tétova és ideges volt a színpadon, döntőképes, határozott és hatékony parancsnoknak bizonyult, ami még olyan elszánt republikánusokat is elismerésre késztetett, mint Chris Christie, New Jersey kormányzója. De Bloomberg, New York polgármestere is Obama oldalára állt.  A repülőgépen Gainesville fele a New Yorker kommentárját olvastam, mely jóval a választás napja ellőtt íródhatott.  A kommentár írója, Heindrik Hertzberg egyértelműen azt állította, hogy Obama fog nyerni.  Sandy ugyanis több volt, mint egy vihar. Sandy jelképe lett mindannak, amit Romney tagad, és Obama állit. A világ, mint társadalmi és természeti környezet alapvetően megváltozott.  Ha senki nem avatkozik be, a változás halált hoz. New York például felkerült a halál listájára, mivel a globális klímaváltozás miatt a tenger szintje megnövekedett, s a város partjai védhetetlenné váltak a hullámokat felkorbácsoló viharok miatt, melyek sora nem ért véget Sandy-vel.Hertzberg szerint sokak Isten jelét látták Sandy megjelenésében, melytől megrettenve azt az embert választották, aki megértette, hogy ami eddig volt, az nem folytatódhat tovább.

Obama megválasztása rossz hír azoknak, akik azt hiszik, bezárkózhatnak saját karámjaikba, becsukhatják szemüket és bedughatják fülüket, hogy ne lássák, ne hallják, mi van a világban, odakint. A nyugati szél, melynek kacagását annak idején Ady oly jól hallotta, ma pusztító viharrá növekedett, s aki ezt nem érzi, azt elviszi magával, oda ahova való. A Pokolba.