Egy kopott dobozban diafilmek; Hófehérke és a hét törpe, Hamupipőke, Ali Baba és a negyven rabló, A bajusz, Egyszer volt Budán kutyavásár, majd a nagy kedvenc a Gulliver Liliputban. Könyvben is megvolt, de azt nem találom, így maradt meg, mint ahogy Swiftre is jószerivel gyerekszórakoztatóként emlékezik a visszafogottan művelt utókor. Pedig, hát nálánál kevésbé gyerekeknek valót, kíméletlenebb, keserűbb ironikust aligha hordott a hátán a Föld. Nem állt meg előtte senki, nyírt mindent, mindenben felfedezte a hamisat, a gőgös nagyravágyó semmit, a hiúság, a karriervágy dúcolta hatalom piti fondorlatait, porig alázta az értéktelent csak úgy okádó emberi világot. És kiszolgálta. A hatalmat. Illetve szerette volna. Ez volt/lett volna élete értelme. Hitvány kisszerű színlelés ez az egész, de karriert akarok! – sziszegte – Adjatok címeket! Adjatok, de hamar! Nincs bennetek annyi érték, mint amennyi piszok a köröm alatt. Nem tudják hol a helyetek. Nem tudjátok hol a helyem! Felkapaszkodott majmok! Hatalmat, címet! Én előkelőnek születtem!

Nem volt egy simulékony alkat ez a Jonathan. Talán, ha türelmesebb, ha taktikusabb, ha belátóbb. De nem. Ő azonnal büntetett. Sőt még mielőtt sérelem érte már bosszút állt. Művészete bosszú a mellőzésért és egyben magyarázat is a mellőzésre. Állandó harcban állt a hatalommal, az urakkal, az alávetettekkel; a hatalomért. Bosszút állt, mert szűken mérték neki az áhított talmit! És e téren, a bosszúállás terén nem bírt magával, tovább megy, nem csak az ócskával kíméletlen, de a még szertelen emberrel is. Neki még nem mondta senki, hogy ezt az emberiséget, hisz ember vagy, ne vesd meg. Minden piszokba beleüti az arra járó orrát. Akár ő szemetelt, akár nem. Nincs irgalom. És ez senkinek se tetszett.  Különösen nem egy elárvult, tartását, értékeit és erkölcsét vesztette, felelősséget semmiért nem vállaló kor emberének nem. Akinek sok a piszka. Akinek a szembenézés nem a kenyere. Akinek a szembenézés csak gyötrelem lehet. És így lesz ez, amíg nem nő fel, amíg a teremtett világa nem ad neki önbizalmat, amíg nem gyógyul az eltört gerinc, amíg az ember teremtőjének, saját magának nem bocsátja meg a tökéletlenségét. Addig Swift nem világosságot, enyhet hoz, hanem só a sebre. Tortúra. Amiért büntetés jár. Bosszú a bosszúért. A büntetettek viszontbüntetés, hogy művéből gyerekkönyvet csináltak. Ráadásul meg diafilmet. Az eredeti felnőtt tartalom közel jövőbeni kiadásáról nem tudok. Pedig nincs szerzői jog. Nos, innen sejtem; korunk még nem egy felnőtt kor.

(Kép Énekes Vazul blogger alkotása)