Róna Péter közérthető, meggyőző, üdítő személyisége a magyar közéletnek. Tekintélye tudásából, higgadtságából ered, nem hatalmi pozícióból. Ezért is ért hideg-zuhanyként az ominózus LMP-Együtt 2014 csatlakozás ügyben tett nyilatkozata. Érhetetlennek, túlzottnak tűnt. Nem állunk jól anyagi és szellemi értelemben független, ráadásul gazdasági alternatívát, útmutatást is kínálni tudó szakemberekből. Jelenleg egy „lejátszhatatlan lemezt” játszanak a jogállami hangok kiszűrésével. Legyen kakofónia, ha világgá megy is a fél ország?! Mások a régi, el-elakadó lemezt akarják ismét feltenni, ráadásul a háttérben látni vélem a közpénzre váró “talicskásokat” (azok mindenütt ott állnak lesben). Más nótát kéne fújni. Róna más nótát fúj. Távozásának bejelentését nagy veszteségnek gondoltam. Mint kiderült, távozásról nincs szó, ezt a hírt sajtóhibának tekinthetjük. Időközben Róna Péter a kripto-fasiszta kifejezést megbánta, visszavonta. Mindezzel együtt sem értettem/értem a békétlen hang sötét, kiengesztelhetetlennek tűnő tónusát… Éppen ezért a Spinoza Ház Mikulás-napi akcióján kapva kaptam, s jegyet foglaltam Róna Péter-estjükre. Időközben meghívó érkezett Andrassew Iván: Róna Péter – Miskolctól Oxfordig című könyvének bemutatójára is. A két beszélgetés között mindössze két nap telt el, ám e rövid idő alatt is puhulni látszott Róna korábbi, engesztelhetetlennek tűnő álláspontja, pontosabban a hangsúlyok áttevődtek. Például a korábbi hírekhez képest egyik beszélgetésen sem törekedett álnokságot emlegetni… A könyvbemutatón elmondta, hogy Bajnaival egyeztetett, s kérte, ne küldjön csatlakozási felkérést az LMP-nek, mert a csatlakozás az LMP végét jelentené, hiszen a csatlakozás bejelentése után a párt mérhetetlenné válna a közvélemény-kutatóknál. Ennek ellenére Bajnaiék elküldtek felhívásukat, melynek következményei ismertek. Róna az Együtt 2014 mozgalom párttá alakulásának hiányát kérte számon. E nélkül hogyan is indul a választáson…?

Az Örkény Könyvesboltban tartott könyvbemutatón hallottam először, hogy Róna fiatal korában festőnek készült, s 1956-os kivándorlása után Kokoschkánál tanult festészetet, ám miután az Egyesült Államokba került, képei „élettelenné” váltak. Kivándorlásuk után sokáig nem volt hajlandó az édesanyjával magyarul beszélni. Az USA-ban – többek között – dolgozott mosogatóként, felszolgálóként, könyvcsomagolóként is. Festészettel is kísérletezett még egy ideig, ez alatt egy bárban dolgozott, ahol William Faulknerrel is találkozott. De találkozott Szilárd Leóval, Márai Sándorral, Kéthly Annával is. A könyvben olvashatunk Rónának az „úri Magyarországtól” való irtózásáról, s hogy találkozásukkor Márai Sándor hogyan bontotta ki ezt a témát. Róna Péter írta idősebb Bush 1989-es Budapestre szánt beszédét, amelyet azonban Bush a Kossuth téren széttépett. Róna a könyvbemutatón beszélt arról is, hogy a jobb- és baloldali politika kiürült, ebben a térbe, minden fogyatékosságával a zöld politika lépett, legalábbis Nyugat-Európában, a baj szerinte az, hogy Magyarországon ebbe a kiüresedett térbe a szélsőségesek áramlanak be.

A Spinoza-beli beszélgetés szürreális volt. Nem Róna Péter hibájából. A Spinoza színháztermének működése kritikán aluli. Kis terében az egymásra feszülő székek zsúfolásig voltak tömve, a levegőtlenség, a külső zajok zavaróak. A székekre telepített szaloncukrot köszönjük. A Róna Pétert interjúvoló Horváth István domborodó hasán sorjázó inggombok kis híján lepattantak az alul-méretezettségből fakadó feszüléstől. A beszélgetés alatt a háttérzajt zörgések, dübörgések, nyikorgások biztosították, így vágva időnként agyon a beszélgetést. Az estből alig egy fél óra telt el, amikor a nézőtér hátsó fertályáról egy bennfentesként fellépő szőke, középkorú nő határozottan közbekiáltott Róna életének egyik fejezeténél, sürgetve a beszélgetőket, hogy térjenek már át a közéleti aktualitásra. Mindez semmi, a beszélgetés végén még egy megpróbáltatás várt a nézőkre: a nézők kérdései. Boldog boldogtalan kérdéseket tett fel és/vagy bekiabált. Róna türelmesen válaszolt mindegyikre. Ekkor hallhattunk a résgazdaságról, a szén-dioxid-kvóták kereskedéséről, s sok egyébről. Róna Péter a beszélgetés végén meghívta a nézőket az előtérbe, a Kisasszondról hozott sajtkóstolóra. Mondanom sem kell, hogy a sajtnak még a szagát sem sikerül kiszagolnunk, pedig a Spinoza étterem pincérénél élénk érdeklődést tanúsítottam a sajtkóstoló helyszíne iránt, a pincér azonban lepattintott, mondván, azt sem tudja ki az a Róna Péter, pláne fogalma sincs a sajtjáról. A hallótávolságban álló középkorú hölgy a pincér válaszát hallva, azt így kommentálta: a Spinozában mindenki hülye. Valószínűleg velem együtt, mert, minden szimpátiám ellenére, nem sikerült megérteni Róna Péter korábbi engesztelhetetlennek tűnő nyilatkozatának indítékát. Ráadásul a sajtnak is örökre nyoma veszett.