Sofi Oksanen nevét érdemes megjegyezni. A finn írónő 1977-ben született, édesapja finn, édesanyja észt származású. A Tisztogatás c. mű az írónő 2008-ban megjelent harmadik regénye. A könyvet 38 nyelvre fordították le.
A Budapesti Kamaraszínház Sopsits Árpád rendezésében 2011 decemberétől játssza fenti mű színpadi változatát. A tragédia szereposztása kitűnő. Hitelesen, meggyőzően játszó színészeket láthatunk kivétel nélkül.
Az előadás szól diktatúráról, a diktatúrát követő zavarosban burjánzó szexkereskedelemről, kiszolgáltatottságról, félelemről, kínzókról és kínzottakról kelet-európai keretben. A történet feszes is, feszült és homályos is. Újabb és újabb múltbéli epizódok kerülnek a szemünk elé, s ezek fokozatosan oszlatják a homályt, de a feszültséghez végig marad elegendő.
A történet helyszíne Észtország 1992-ben és a visszaemlékezések több évtizeddel korábbi időszakában. Két főszereplője az erdő széli házban magányosan élő idős nő Aliide és egy reggel az udvarában talált, földön fekvő fiatal lány, Zara. Miközben megismerjük Zara történetét, Aliide felidézi fiatalkorát, melyet ugyanebben a házban élt meg. Nem hozhatott jó döntéseket, mert jó lapot nem osztottak neki. A maga és mások kínjai között választhatott. A kor ezt kínálta, ő nem, de mások belepusztultak. Megérte életben maradni? Aliidet a kommunizmus pribékjei kínozták, Zarát, a fiatal lányt, a kommunizmus bukása után, a pokol mélyéről szalasztott, a földreform erdőbizniszében és szexkizsákmányolásban utazó gengszterek.
Idős nő, fiatal nő… Két kor, két korszak. Kínjuk és bűnük hasonló, a kínzók ugyan más „jelmezben”, más rendszerben, de lélekben ugyanolyanok, embertelenek.
A kínzók és a kínzottak mondatai a kelet-európai országok bármelyikében elhangozhattak, ami még rosszabb ma is elhangzanak. A „kommunisták és a zsidók miatt van a baj”.
A kommunista Martint, Aliide egykori férjét, a börtönben csak az éltette, hogy egyszer minden kulákot kinyírhat. Arról álmodozott, hogy már az új, kulákmentes „szép” világba születnek a gyermekei.
Aliide, a tragédia idős főhősnője helyében vajon mi mit… és hogyan? Megrettenünk. Hazudnánk, megalázkodnánk, a kínzók eszközévé válnánk? Én vagy te? Te kit választanál? Ki élje túl? Mégis inkább az áldozatszerep jutna nekünk?
Ütős, felkavaró, gondolkodásra késztető mű, kérdései sokáig nem hagynak nyugtot.
Trackback link
http://vilagma.hu/hatalom/tisztogatas-shure-studio/trackback/
3 komment
Luczifer says:
ápr 11, 2012
A lélek választ, az ész ad hozzá magyarázatot. Legalábbis a cselekvőknél, akik szenvedő ragozásban élik az életüket, azok vergődnek, esetleg mázlival, de túlélnek.
myrtille says:
ápr 11, 2012
Én ezt szeretem.