Jó, tudom, ott kellett volna a dolognak véget érnie, hogy sejtosztódás, de most mit csináljunk, minden ment a maga útján, sehol egy hiba a genetika dinamikus gépezetében. Pech.
Nem mondom, hogy nem lehetett volna valami ötletes kis baleset, esetleg egy fiatalkori vízbefúlás, de az sem jött össze. Pláne pech.
Most mit mondjak, igaza van mindenkinek, lett volna rá lehetőség, hogy ne tanár legyen belőlem, lehettem volna kamikázé, ja nem, az maximum a Bizottság koncerten… Na mindegy, én egy barom vagyok. Tényleg. Elismerem.
Az egyetem elvégzése után mehettem volna újságírónak. Vagy idegenvezetőnek. Vagy vakvezető kutyának. De nem, nem, nekem pont az a baromság jutott eszembe, hogy tanár leszek. Boldogulhattam volna valami multinál, ehelyett nem oda esz a fene a közoktatásba nyolcadannyi fizetésért??? Csak hogy élősködhessek a szegény állam, és a derék adófizető honpolgárok nyakán. Szégyenletes.
Na és igen. Azt meg tudjuk, kiből lesz tanár. Azt mindenki tudja.
Így is van. Már húsz éve zsibbasztom magam a katedrán, direkt alig keresek, és szabadidőmben dolgozatot javítok vagy, én megélhetési szuicid!, újabbakat állítok össze. Szombat-vasárnap továbbképzésekre járok, és csak hogy tovább nyomorítsam honfitársaimat, lemondtam a ruhapénzről, a szakkönyv-támogatásról, és legutóbb még a cafateriáról is.
Én, a barom, mazochista alkat vagyok egyébként. Gyengém, ha a közvélemény tájékozatlan, öntörvényű, hatalommániás marhának tart, ha azt gondolja, kiégett és tapasztalatlan szak(he?)ember vagyok, aki ebéd után rohan haza, meg a másodállásába, hogy kőgazdagra keresse magát különórákból. Imádom hallani, hogy bezzeg annak idején a klasszikusan jó tanárok ugye a szemöldökük egyetlen rándításával elhallgattatták az osztályt, és azt is, hogy az elavult módszereimmel szart se lehet tanítani a mai, modern eszközökre szocializált diákoknak. Hogy tekintélyelvű vagyok, és hogy nincs tekintélyem. Hogy tényanyagot akarok számon kérni, meg hogy ezekkel a kompetenciamarhaságokkal nem megyek ám semmire.
Az is baj, hogy hazatelefonálok, meg az is, hogy nem tartom a szülőkkel a kapcsolatot. Hogy túl gyorsan haladok, és hogy egy helyben toporgunk az anyaggal, hát hogy fog a Gézuka leérettségizni??? Ha a gyerek bent marad gyakorolni, akkor megnyomorítom a gyerekkorát, ha nem, nincs hivatástudatom.
Ha sztrájkolok, nem törődöm azzal, mit kezdenek a családok a gyerekkel, ha tüntetek, csak pofázok ahelyett, hogy tisztességes ember módjára ledolgoznék 8-10 órát a szalag mellett. És különben is kussoljak, mert nyolc hónap szabadságom van. És szemlátomást meg se érdemlem, hogy emeljék a fizetésem, hiszen még arra is képtelen vagyok, hogy kiálljak magamért.
Mindegy mit csinálok, én egy barom vagyok. De ma arra gondoltam, néha, húszévente egyszer, nekem is lehet elegem. Most van. Holnaptól tessék a gyerekecskéket otthon tanítani és nevelni. Sok sikert kívánok.
Trackback link
http://vilagma.hu/kaosz-es/en-a-barom/trackback/
30 komment
Luczifer says:
okt 11, 2012
A vakvezető kutya státusza sok lemondással jár, fegyelmet és magas frusztrációtoleranciát igényel. Olyan embert kell szolgálni, olyan emberhez kell kötődni, akiben neki a kutyának nehéz felfedeznie az értékeket, nehéz remélni, hogy valaha is maradéktalan örömforrássá válik. Nem biztos, hogy az ő kertje zöldebb.
Vera says:
okt 11, 2012
Miért nehezebb egy kutyának felfedeznie az értéket egy vak emberben? Vagy miért nagyobb örömforrás egy látónak a kutya? Csak kérdezem. Egyrészt látok, másrészt nincs kutyám. (Egyelőre.)
Luczifer says:
okt 11, 2012
Milyen értéket kínál? Szépen tud egyedül ülni? Megtanult szanszkritul? A látónak nem nagyobb örömforrás a kutya, hanem a kutyának a látó! A Másik, a kutya szempontja jött elő mert vakvezető kutya akartál lenni.
Vera says:
okt 11, 2012
Á, értem. Tehát a kutya szempontja. Enni ad neki, simogatja, megdicséri, elviszi sétálni. Vagy mit tudom én, elviszik egymást sétálni. Énekel neki. Együtt alszik vele. A kutyának nem mindegy, hogy látja-e a gazdija vagy nem?
indiáner says:
okt 11, 2012
Kifelejtetted, hogy indokolatlanul konyakot akarsz vedelni, miközben más rendes hajóskapitányok, halált megvető bátorsággal kormányozzák a lyukas gumicsónakot a jéghegynek!
Vera says:
okt 11, 2012
Igen. Tényleg. Meg azt is, hogy lapítok.
Erzsi says:
okt 13, 2012
Igen, sok igazság van az eredeti cikkben. Tudom, 30 évig voltam pedagógus. Most nem szívesen lennék! Hogy van az, hogy a gyereknek és a szülőnek mindenhez van joga ( megkritizálhatja a szakmai munkámat, megmondhatja, hogy hogyan kéne – mert ugye ért hozzá! -, ha követelek akkor akadályozom a kiteljesedésben és a saját útjában,ha akármi nem tetszik, simán berohanhat igazgatóhoz, polgármesterhez, és még nekem kell védekeznem ha próbálom fegyelmezni a gyermeket….. folytathatnám). Nekem mihez van jogom? Taníthatok (ha tudok a sok otthon nem nevelt gyerkőctől), javíthatok dolgozatot, igen, összeállíthatok feladatlapokat önállóan is (papírt hozzá saját magam veszek), kísérhetek gyereket valahová amikor és ameddig csak kell, ülhetek órákig értelmetlen értekezleteken és továbbképzéseken, csinálhatom a rengeteg papírmunkát ezerrel, még akár otthon is…….
ezt is folytathatnám. Ha családom van, akkor mindezt leginkább éjszaka, mert valamikor velük is foglalkozni kell! Ja! Simán kötelezhetnek arra, hogy bizonyos rendezvényeken jelenjek meg ( volt rá példa, hogy névsort kellett írni)! Kérdem én, hogy lehet ezt bírni, mikor töltődhet fel a pedagógus, ( igen, most sokan mondhatják, hogy ott az a sok nyári és egyéb szünidő – aminek nagy részében továbbképzés, értekezlet, teremrendezés, falfestés, ügyelet stb. van), mikor olvashat szakkönyveket(hogy miből tudná megvenni, az más kérdés), mikor lenne ideje, “csak úgy” beszélgetni a tanítványival!? Sötéten látom a dolgokat, ugyanakkor imádtam tanítani, rengeteg versenyre mentem a gyerekekkel ( általában nyertünk) szakkört vezettem. De mi lesz most, ha növelik az óraszámot, ha meghatározott időt kell az iskolában benn tölteni (ha lenne megfelelő hely az ottani felkészülésre, javításra, mindarra, amit eddig otthon csináltunk, akkor ez nem lenne rossz, de gyanítom ez nem adott az iskolák döntő többségében)? Tudnám még folytatni, de ……
vera says:
okt 13, 2012
Tényleg! A saját pénzen vett fénymásolópapírt is kihagytam belőle. Meg még néhány dolgot.
Rácz László says:
okt 13, 2012
Vakvezető kutyának lenni felelősségteljes állás. Koszt,kvártély és simogatás, szeretet jár érte. Néhányan még a jogi egyetemet is elvégzik. A pedagógus pálya meg nem ilyen. (Ismerek vakvezető kutyát, Vak embert, meg pedagógust is. Régebben a feleségem volt,és Verának hívták. De ez mind csak mellékes.)
Papua says:
okt 16, 2012
Vissza ütnek azon évek, amikor egyetemi éveitek alatt lazán, az elte-n letoltatok 4-es zh-t, heti 24-óra maximális tanulással,a törzsanyagot a világ legnehezebben megérthető részének tartottátok, amikor a 30oldal jegyzetelés soknak tűnt, és himi-humi “szorgalomból” össze legóztátok megajánlott jeggyet hogy ne kelljen vizsgázni. Intézmény nélkül állítom hogy ott, ahol van idő arra hogy hetente szétcsapjuk a neutrális hálózatot bulikkal, méghozzá úgy hogy azt a “marha sok” beadandót még így is időre megcsináljátok, na azt nem nevezem egyetemnek. Elnézést akinek bele tiportam a lelki világába.
Ebből kifolyólag nem kellene nyűszíteni hogy 1/8 a fizetés.
A képzettség nem azt jelenti hogy láblógatással milliókat fogtok keresni. Egy képzett mérnök napi 10-12órát melózik, óriási felelősséggel a vállán. Nektek mi a felelősség? Telibe le**rjátok ha a diák bukik. Érthető mert a delikvens dolga hogy akar e boldogulni.
Dolgozat javítás és össze állítás?! Ehhz a nagy feladat? Ejha. Részvétem.
Az ilyen mártír hozzá állás miatt kellet 5x annyit tanulnom gimibe , mert üdülni jártam be, meg a katalógus miatt. Egyetemen meg hallgathatom mit nem tanítottak meg. A középiskolai oktatás a béka fara alatt van, köszönhető a tanári karnak és a kormánynak. Pofázni az tud mindenki, de a munkához oda állni már kevésbé.
A lazázás előbb-utóbb vissza üt , mint ahogy a fáma mutatja.
Aztán jöhetnek a szebbnél szebb : “de nem így van, mert” sértődős reakciók. Tengermély tiszteletem a vezérkarnak!
vera says:
okt 17, 2012
Kedves Papua, köszönöm a megtisztelő tegezést, és mindjárt szeretnék is néhány dologra reagálni, de tényleg csak röviden.
– Nem toltunk le.
– Nem tűnt soknak.
– Nem legóztuk össze.
– Nem csaptuk szét a neutrális hálózatot bulikkal hetente.
– Nem tiportál bele.
– Nem nyüszítünk, elegünk van.
– Tudjuk, hogy a képzettség nem jelenti azt, hogy milliókat fogunk keresni, nem is keresünk, ugye, az azért feltűnt.
– Nagy a felelősségünk, például abban, hogy ne csalódott és előítéletes diákok kerüljenek ki az iskolákból.
– Nem szarjuk le.
– Nem a dolgozatjavítás a nagy feladat, hanem az, hogy mindezt éjjel 11 és éjfél közt nyomjuk adott esetben 12 óra munka után.
– Sajnálom, hogy sokat kellett tanulni gimiben, és egyetemen is, pontosabban, hogy ebben nem kaptál értő segítséget.
– A középiskolai oktatás nincs a béka segge alatt, de nem mindenhol van rendben minden, ebben igaza van.
– Igen, pofázni tényleg tud mindenki. Ez hagyomány.
– Igen, a lazázás előbb-utóbb visszaüt.
Egyébként csak annyit szeretnék még hozzátenni a dologhoz, hogy itt, a személyes megfogalmazás ellenére, nem egyéni, hanem társadalmi problémára próbáltam felhívni a figyelmet. Arra, hogy sajnos a tanár munkáját nem tartja fontosnak a társadalom. Azt hiszem, ha valahol is számítana ez a dolog, könnyebb volna kiszűrni a tanításra alkalmatlan, esetleg nem felkészült tanárokat a rendszerből.
Kálmán says:
okt 17, 2012
Papua hozzászólása igazságtalan, felelőtlen, önző és szűklátókörű. Az oktatás a legnagyobb befektetés egy társadalomba. A pedagógusok munkája felbecsülhetetlenül fontos. Méltatlanul bánik velük (is) ez a fasiszta rezsim.
Fidesz-politika: a Pol Pot-szindróma
http://fenteslent.blog.hu/2012/10/16/fideszes_oktatasugy_a_pol_pot-szindroma
halászkirály says:
okt 20, 2012
Nemkedves Papua!
Van felelősségünk, igencsak nagy, például abban, hogy téged így kiengedtünk a nagybetűs életbe, ezzel a helyesírással, ezzel az egysikú gondolkodással, a szűklátókörű, nulla empátiájú, megosztó, gyökér egóddal, az 50-közeli IQ-ddal, és azzal a véleményeddel, hogy erről TE nem, csak a tanár tehet. Szégyellem magam a tanáraid helyett, eltölthettél volna még néhány szép évet a közoktatásban, hogy jó modort is tanulj, és felfejlődj a Homo sapiensi, szédítő magasságokig. Hogy a világnak egy másik parányi szeletét is megismerd saját csőlátásodból fakadó egységsugarú látótereden túl, megosztom veled, hogy egyetemistaként heti 40-42 kötelező órám volt – oszt jó napot! Készen kaptam az órarendet, nem én tetriszeztem össze heti egy szabadnappal…, és tanárként (20 éve) napi 10-12 órát dolgozom, szerény véleményem szerint sokkal több felelősséggel, mint egy mérnök, mert ő “csak” egy hídért felel, egy házért, egy elektromos hálózatért stb., a tanárok viszont egy nemzedék felnőtté válásáért, egy olyan generáció életéért, akik aztán az idősebb nemzedéknek a nyugdíját fizetik, a fiatalabbat pedig felnevelik – és szerintem k*rvára nem mindegy, melyiket hogyan csinálják -, s nem mellékesen pedig egy ország lakóiként egy ország jövőéjért munkálkodnak.
Ne izgulj, nincs sértődés, sőt megnyugtatlak, hogy voltaképpen a tanárok ívben sz*rnak arra, mit gondol a hozzád hasonló droidokból álló közvélemény a tanítási szünetekről, az oktatási módszerekről, a napi munkamennyiségről stb. Teljesen felesleges mások véleményével foglalkozni… az orvosok se törődtek azzal, mit gondolnak a kéményseprők az ő juttatásaikról. A lényeg, hogy MOST a pedagógusok úgy érzik: ELÉG VOLT, betelt a pohár, és ezért a dologért EGYSÉGESEN ki fognak állni, ha kell, a legradikálisabb módszerekkel, én legalábbis ebben hiszek. Te pedig ne ugass bele más dolgába, foglalkozz a focival, ahhoz mindenki ért.
Luczifer says:
okt 20, 2012
Ha a pedagógusok felelőssége nemzedékekre terjed ki, akkor a válságba jutott nemzedék – ráadásul adaptációs, tanulási válságba! – kérheti a panaszkönyvet? Vagy ezt a Teremtővel beszélje meg? A pedagógus társadalomnak ehhez semmi köze? A droidokból álló közvéleményt ki nevelte ki? A mások véleményével foglalkozni nem kívánó pedagógust ki nevelte ki? Ő építse a jövőt? Mi volt elég? Miért fognak kiállni? Radikálisan!
vera says:
okt 20, 2012
Csak nyugalom. Igen, a mi felelősségünk az, hogy sok embert nem érdekel az, nekünk most mennyire nem jó. Ezért van arra szükség, hogy minket érdekeljen néha. Éppen most.
A panaszkönyvet bármikor lehet kérni, én azt gondolom, a tanárok többsége áll a dolgok elébe. Persze arról ne feledkezzünk meg, hogy ez a dolog nem kétoldalú. Mert amikor oktatásról és nevelésről beszélünk, akkor ez nem valami egyszerű kis elsőfokú egyenlettel leírható dolog. Ez egy sokváltozós függvény, amiben nem érdemes egy-egy szereplőre mutogatni.
A függvény változói közt legfontosabb a diák és a tanár, de ott vannak a szülők, a fenntartó, a törvényi szabályzás (országgyűlés)(EU jogszabályok), és csuda tudja, mi még. Szóval nem az van, hogy valamelyik szereplő itt nem jól teszi a dolgát, és ettől rögtön összeomlik minden. Szerintem arról van szó ebben a pillanatban, hogy az eddig is csak nyikorogva működő gépezetben olyan alkatrészek szabadultak el, amitől ez a gép nem megy tovább.
Én azt mondom, rendbe lehet hozni ezt a dolgot, de nehezen. És nem két nap alatt.
És azt szeretném mondani mind Halászkirálynak, mind Luczifernek, amit Péter mond. Mindenkinek fontos, hogy ne megcsömörlött, halálfáradt, indulatos tanárok várják a gyerekeket az iskolában, hanem olyanok, akik gondolkodni tanítanak, és akik nem csak értelmi, hanem érzelmi intelligenciájukkal is utat tudnak mutatni.
Ehhez sok pénz kell, és sok-sok gondolkodás. Ha az oktatásba nem fektet Magyarország pénzt, én, ti, a gyerekeink, itt nem lesz jövő. Ha pedig nem kezdünk el azon gondolkodni, hogy merre visz az út felfelé, akkor nem lesz út felfelé.
A jogos érdekképviselet és a hőbörgés két külön dolog. Ha a tanár több munkáért kevesebb fizetést kap, akkor helye van a jogos érdekképviseletnek. Én ezt gondolom.
Luczifer says:
okt 21, 2012
Csakhogy! A költségvetésben erre nincs pénz, az MF nem ad, az EU/Merkel nem ad. A radikalizmustól a Fidesz, ha tart, ha nem nincs abban a helyzetben, hogy érdemlegesen adjon. Amit ide adna, azt valahonnan el kell venni. Honnan vegye? És miért? Az IMF-t, EU-t nem érdekli a radikalizmus. Kellene egy érdemleges ajánlat. A radikalizmus nem az. A radikalizmusban el lehet fáradni, de garantált a 0 eredmény. Lehet üvöltözni aztán menni mosogatni egy tiroli kocsmába. Mi az ajánlat? Ha ebbe az oktatásba fektetnek pénzt olyan lesz a jövő, mint ez az oktatás. Sírnivaló! Hol fogalmazta meg a pedagógus társadalom a maga projektjét? Mi az ajánlat? A kevesebb pénzért jobb oktatás! Mert pénz nem lesz. Csak azt ne mond, hogy most kezdenek gondolkodni, mert az elmúlt nyolc/tíz évben a napköziben nem lehetett.
Imre says:
nov 25, 2012
Úgy tévedés minden, ahogy leírtad! !1 éve dolgozom pedagógus(!)ként. Látom a folyamatokat, érzem a megbecsülés hiányát a társadalom részéről, de sosem éreztem a diákjaimtól! Tolerancia… ez a bűvszó. Igen, buliztam az egyetemi évek alatt, és erre a pályára készültem. Azt felejti el minden (rossz) szülő, hogy amikor a tanár tekintélyét megkérdőjelezi a gyermek előtt, akkor arra mutat példát, hogy a tekintély megkérdőjelezhető, innen kezdve rontja el saját kapcsolatát gyermekével, hiszen a gyerek következő lépése a szülői tekintély megkérdőjelezése! Ad Abszurdum minden tekintély megkérdőjelezése; aminek a mai társadalom helyzete is köszönhető: nincs érték, nincs norma, nincs hivatástudat, és, ha megkérdezel, egy fiatalt, hogy mi akar lenni, a válasz: tökmindegy, csak sok pénz legyen benne. Szomorú állapot.
Luczifer says:
okt 17, 2012
„A tanár munkáját nem tartja fontosnak a társadalom.” A társadalom nyilván „Mi” vagyunk és ehhez a „Mi”-hez hozzájön a „Mi”-t tükröző állam, mint a nevünkben dicsőséget és pénzt osztogató intézmény. Eredmény: a tanár frusztrált. Csakhogy! Egyikünk munkáját se tartja fontosnak a társadalom, azaz Mi és mellette az állam, mindenki frusztrál. Papua is, akinek kritikus sorait egy-két közöttünk élő Teréz anyát leszámítva mindenkire el lehet mondani, aki járt egyetemre. Szakmától függetlenül a tanulás mellett – hol helyette – ettünk, ittunk, keféltünk. De nem ez üt most vissza, hanem a jövőtlenség, a Másik hasznavehetetlensége. Srácaink le is lépnek. Akik egyébként az tanulás helyett hol ettek, ittak, hol keféltek, de ettől még vannak életesélyeik.
Péter says:
okt 18, 2012
Pápua, Új-Guinea és a nagyvilág…
Én nem vagyok pedagógus, a közelemben élők azok. De ÉN nem tudok (merek) délutánra gond nélkül plusz feladatot bevállalni, ha a saját gyerkőceinket kell összeszedni edzésről, iskolából… mert a párom – hivatalosan – ötig ügyeletes, de van úgy, hogy hatkor még ott ül egy-két gyerekkel, akiért elfelejtettek bemenni az iskolába… Lehet, hogy a munkaidő végeztével (ötkor) neki is be kellene inkább zárnia a munkahelyét, és hazajönni… a gyereket meg leadni a — hovais????
Egy átlagos pedagógusnak – a hivatalos heti 22 órája – nagyjából 51 órás elfoglaltságot jelent, ez egy több mint 3000 résztvevővel végzett, állam által megrendelt és elfogadott felmérés adata. Ha kell, megmondom a web-hivatkozást, ahol elolvashatod. Szerinted a 32 órás (elképzelt) keret hány órát fog kitenni? És mit fogsz te is szólni, ha a gyereked lemarad az összes eddig “természetesen” megkapott plusz élményről? Nem lesz kirándulás, múzeumlátogatás, beszélgetés, stb. Csak az egységes tankönyvből felolvasható egységes mondat. SZÉP ÚJ VILÁG…
Ott vagy tévedésben, hogy még mindig nem vetted észre, hogy a pedagógus-társadalom nem magáért van felháborodva, hanem a MI GYEREKEINKÉRT!!!
ÉBRESZTŐ – ÉRTÜNK HARAGSZANAK, NEM ELLENÜNK.
Szilágyi Ferenc says:
okt 20, 2012
58 évesen én még a “régi” rend szerint tanultam . A tanár szerintem szent őrült , aki a kevésért is arra tette fel az életét , hogy jövőt adhasson.A refrén – sajnos – az , hogy nem két éve történt !
Mindkét unokám magánhangzók nélkül gyakorolta a MÁSSALHANGZÓK kiejtését ! Ezt ki döntötte el ! A szorzótáblát nem tanították ! Ez is Hoffmann Rózsa volt ? Egy rég megbukott – bolognai – rendszer szerint kötelező tanítani , mert nem a gyerek tudásszintje , hanem az “egyénisége” fejlődése számít ! Nos aztán az egyéniség hogyan fejlődik tudásszint nélkül azt tapasztalhatjuk : néhány srácnak már nem Burger King a legnagyobb királyunk ! Mikortól nem szabad buktatni ? (refr.) Mióta nem büntethet a tanár ? (refr.) A tanárt meg lehet ütni , de Ő nem tehet semmit ? (refr.) Azzal mélységesen egyetértek , hogy itt is létezik ide nem illő ember , akitől meg kell szabadulni . De szerintem vissza kell adni a “cukorka és korbács” jogát azoknak , aki szívvel – lélekkel űzik ezt a HIVATÁST ! Nem a szülők és gyermekeik jogai (mobiltelefon az óra alatt , késés , nincs házi feladat , stb) , hanem az oktatók KÖTELEZETTSÉGÉNEK TISZTELETBEN tartása , és segítése az oktatás eredményessége elsődleges záloga !
Péter says:
okt 20, 2012
Kedves Ferenc,
igazad is van, meg nem is…
nem gondolom, hogy az egyetemekre kialakított bolognai rendszere érdemben befolyásolná, hogy a gyerekek az általános és/vagy középiskolában miért üthetik meg a tanárt… Én valószínüleg – apám által – nyolc napon túl gyógyultam volna, ha ezt megpróbálom. És nem gondolom, hogy a tanár nem nyolc napon túl gyógyulna, ha szavaiddal élve “tenne valamit”.
Nem látom a kettő között a közvetlen összefüggést. Te – most, itt, ebben a hozzászólásban – nem arról beszélsz, ami az eredeti felvetés.
Jelenleg a PÉM (pedagógus életpálya modell) a következőt jelöli:
– megmondják melyik egy könyvből kell tanítani;
– megmondják melyik órán mit kell elmondani;
– 50%-al megemelt időt kell az iskolában tölteni nem meghatározott tevékenységgel;
– a plusz benntöltendő időhöz nem biztosítanak helyet (az általam előbb említett kutatás-felmérés szerint a tanáriban egy-egy tanárra két négyzetméternyi hely és fél négyzetméternyi íróasztal jut. Itt kell felkészülnie az órára, dolgozatot készíteni és javítani, stb.);
– a mindennapos testnevelés című “fantazmagóriához” nincs tornatanár és tornaterem (ma még csak két osztály “sportol az utcán, de a felmenő rendszer következtében ez jövőre öt lesz, utána következő évben 8-9);
– a nyugdíjba menő tanárok nem jöhetnek vissza óraadóként tanítani, de helyettük legalább tilos új embert felvenni (pl: falusi iskola egyetlen nyugdíjba vonuló fizika tanárát majd az éppen ráérő ének/rajz/magyar/stb. tanára fogja helyettesíteni);
– és még sorolhatnám a végtelenségig…
A gond nem az, hogy milyen módszerrel tanulja meg a gyerek a mássalhangzókat, hanem az, hogy nincs (nem lesz), aki akármilyen módszerrel megtanítsa…
ildi says:
okt 20, 2012
Kedves Vera!
Én nem vagyok pedagógus, de anya igen. Én fejet hajtok a gondozónő előtt, a óvodapedagógus előtt, és a tanár előtt is, hogy reggeltől délutánig a gyerekemmel van, amíg én dolgozom.
És figyelmet kap, tudást és szeretetet. Én nem tudnám ezt csinálni. Ezért csinálok mást, amiben jó vagyok.
A szavait, és az önt kóstolgató, hozzá nem értő kommenteket olvasva bizony elsírtam magam.
Én nem értem mi van ezzel az országgal. Hogy lehet, hogy egy pedagógust ennyi támadás ér???
Kérem, ne adja fel! Sokan vagyunk Önök mellett, sok szülő él ma Magyarországon, akik bíznak (mert muszáj bízniuk, hiszen anélkül minek élni) a jövőben. Ami a gyerek.
Nem tudom, lesz-e még értelmes fiatalság ebben az országban 15 év múlva..Csak reménykedek, hogy az unokám is itt nő majd fel, és nem csak Karácsonyra jönnek haza nagyit látogatni.
Mert ez, ami itt zajlik…
Remélem sokan elolvassák az írását, és szégyellik magukat, mert megértik, hogy helytelenül gondolkodtak eddig.
vera says:
okt 21, 2012
Kedves Ildi!
Köszönöm a bátorítást, és nem adom fel. Mert, de ezt csak csendben mondom, tanítani klassz dolog.
vera says:
okt 21, 2012
@Luczifer: Ide írom, mert már nagyon vékonyka lesz a szöveg.
Nem tudom, hol olvastad, hogy itt a radikalizmust gondolják a pedagógusok oktatási programnak? Itt nem erről van szó. Ez az egyik dolog. Itt emberi munkakörülményeket szeretne mindenki, aki gyerekekkel/fiatalokkal dolgozik. Ebbe a pénzen kívül egy rakás dolog beletartozik, mint mondjuk az mentálhigiénés támogatás, a megfelelő munkaterhelés, a szakmai területek közötti segítő kooperáció stb.
Az érdekképviselet a történet másik oldala. Ne haragudj, biztosan demagóg leszek, de ha vannak milliárdok baromságokra, állami mobilcég, szolgáltató cégek államosítása, MOL részvények vásárlására, képviselői juttatásokra, akkor legyen az oktatásra is.
Persze nem vagyok naiv. DE az van, hogy rengeteg pénzt lehetne az oktatáson belül is átcsoportosítani értelmetlen és drága továbbképzésekből, interaktív táblákból ésatöbbi. Jó, nem kell figyelmeztetni, tudom, hogy nem lehet átcsoportosítani, mert EU-s milliárdokat szórunk el ezekre a dolgokra. De akkor esetleg az állami tenderek nyertesei nyereségük egy részét visszaforgathatnák az oktatásba. Abbahagyom. Tudom, most az jön, nem vagyok gazdasági szakember. És így is van. Én nem várom egy közgazdásztól, hogy tartsa meg az órám, kérem szépen a közgazdászokat, hogy az ő problémájukat ne én oldjam meg a 24. munkaórámban. Mindenki tegye a dolgát. Én ott tartok, hogy nem érdekel, tessék azoknak előteremteni a pénzt, akik ezért az országért felelősséget vállaltak.
Én nem tudom, mit látsz az oktatásból. Sok sebből vérzik, igen, de a kötszer is pénzbe kerül, kérem szépen, meg a fertőtlenítő szer is. Ez van.
A magyar tanárok többsége felkészült, jól képzett (túlképzett), innovatív és lelkiismeretes ember. Kisebb részük alkalmatlan a pályára. A programot, amit számon kérsz pedig közösen kellene kitalálni, oly módon, hogy minden résztvevőt megkérdezünk. Szülőt, diákot, pedagógust, fenntartót. Abból jó dolgok születhetnének.
Erre nem látok esélyt. Mi a jövő? Elmegyünk Tirolba meg Londonba mosogatni. De nem baj, mert jönnek utánunk a gyerekek is.
Luczifer says:
okt 21, 2012
Halászkirály komment utolsó előtti mondatából „ … betelt a pohár, és ezért a dologért EGYSÉGESEN ki fognak állni, ha kell, a legradikálisabb módszerekkel, én legalábbis ebben hiszek.” És én erre válaszoltam.
Az emberi körülmények alatt nem tudom, hogy mit kell érteni, de hogy pénzbe kerül az biztos. A mentálhigiénés támogatást is valakinek ki kell fizetnie. A megfelelő munkaterhelés, a szakmai területek közötti segítő kooperáció stb., ez se megy ingyen, de ezt oldják meg a pedagógus önszerveződések. Vannak legalább próbálkozások? Az emberarcú kapitalizmus, a liberális demokrácia lényege az önszerveződés, az önkorrekció. Akiknek ezt tanítani kéne, azoknak nem megy? Mi köze a társadalomnak ahhoz, ha egy EU-s pályázatot rosszul használ fel a pedagógus társadalom? Én, amiket olvastam remek, pártolandó célokért lett kiírva. Miért nem a helyi vezetőnek és pedagógus közösségnek a dolga ezt helyre tenni? Miért nem használják? Méri ennek a hatékonyságát valaki? Helyi szinten! Kaptunk n milliót és milyen jók lettünk! Vagy Nem lettünk jók hülyék vagyunk! Mások megtermelte értéket elkótyavetyéltünk!
Aki állami tendert nyert az végezze el azt, amit vállalt, ha van nyeresége adózza le és ezzel kész. Az adóból meg lehet oktatást fejleszteni. Szó se lehet visszaforgatásról.
A közgazdász azt mondja, hogy Hölgyeim / Uraim! Lehet, hogy Önök jól és túlképzettek, meg innovatívak, ez a maguk dolga, de egy halom pénzért el tetszettek érni, hogy a magyar társadalom mobilitása a nullához közelít, hogy borzalmas struktúrák csontosodnak, hogy hozzá tetszettek járulni, ahhoz, hogy üzleti vállalkozásaink versenyképtelenek, hogy a magyar munkaerő hozzáadott értéke szerényebbnél is szerényebb, az biztos. Nem egyedül, de nyakig benne voltak. Tevőlegesen benne tetszettek lenni egy a folyamatban, aminek a vége az alacsony hatékonysággal működő hanyatló társadalom és most a végeredmény nem tetszik. És a fő baj nem is ez, hanem, hogy nem tetszenek ezt megérteni és nem tetszenek ezen korrigálni. Ezt fogják mondani a közgazdászok a háttérben. Nyilvánosan nem.
vera says:
okt 22, 2012
Igen, vannak próbálkozások.
Hogy az EU-s támogatást rosszul használják fel a pedagógusok? Hehe. Szerinted, van olyan hely, ahol megkérdezik a pedagógusokat, hogyan szeretnénk felhasználni X ezer eurót? Lehet, hogy van ilyen hely, de jó nekik! Én nem láttam ilyen helyet. És értem én az EU-s pályázati kiírást is, mert akik azt elkészítik, nem tudják elképzelni, hogy nincs a diáknak vécépapír a vécében, vagy hogy lemállott a vakolat az iskolaépületről.
Nem tudom, ki milyen hatékonyságot mér, a képzőintézményeknek kötelező elégedettségi kérdőívet kitöltetni. Én mindig őszinte vagyok, leírom, ha valami nem tetszett. Történik valami? Fogalmam sincs.
Jó-jó. A vállalkozó ne forgasson vissza, adózzon. És? Hol fontos az oktatásügy? Szerintem nem fontos ez itt senkinek annyira, hogy tegyen is érte. Miért nem tesz panaszt a szülő a fenntartónál? Miért nem tesz panaszt a pedagógus az oktatásügyi tárcánál? Vagy tesz panaszt, csak éppen nem történik semmi azon kívül, hogy iktatják, és kész.
Én szülőként írtam egy levelet a gyerekeim iskolájába. A mai napig nem kaptam választ. Mit csináltam? Semmit. Nincs több ötletem.
Miért gondolod, hogy senki nem szól semmit? Mert nincs nyoma?
Miért gondolod, hogy a mobilitási mutatókért (ámbár nekem úgy tűnik, momentán a magyar társadalom ijesztően mobil), a borzalmas struktúrákért (?), az üzleti vállalkozások versenyképtelenségéért kizárólag az iskolák a felelősek? Hogy a magyar munkaerő olyan, amilyen? Mondd, majd most, amikor heti egy magyar és matek órája lesz a szakiskolásoknak, akkor is a pedagógusok tehetnek arról, hogy a diákok nem tudnak írni-olvasni-számolni?
tevőlegesen benne vagyunk a folyamatban, igen. De ezt közösen hoztuk össze. És ebben te pont annyira benne vagy, mint én. A végeredmény szánalmas. Innen kell felállni. Korrigálni szeretnénk. Ehhez kérünk segítséget.
Azért az még érdekelne, hogy a pozitív eredményekről miért nincs szó sehol? Az pedig különösen, hogy takarékosság címén miért a pedagógusoknak, különösen pedig a gyógypedagógusoknak és fejlesztőpedagógusoknak adható állami elismeréseket kellett megszüntetni/csökkenteni? Nem vagyunk fontosak. Ez az igazság. Erre mondtam, hogy meg kell próbálni nélkülünk.
Onogur says:
okt 21, 2012
Vagy szenvedést okoz, ha állandóan a gyerekek-szülők-néhány kolléga kereszttüzébe kerülsz vagy örömöt és elégtételt, ha jól, kimérten beolvasol nekik. “Harcias alkatokról” szokás beszélni, mintha a neveltetés vagy a gének különleges emberfajtákat eredményeznének, a csüggedés, panaszáradat, “itthagyomeztaszarországotmegyekkikülföldre” helyébe pedig nem lehetne semmit sem állítani.
Ilka says:
nov 13, 2012
Szeretem amit csinálok és úgy érzem, meg is érdemlem a sok kedves gyerekmosolyt és szeretetet, amit tudnak adni. Nem érdekel a sok szülő kritikája, aki rám akarja azt is kenni, amit ő nem tett hozzá a nevelési folyamathoz,de igen idegesít, hogy bejárós tanárként tízezrekbe kerül, hogy: örüljek, mert van munkahelyem! És ha valami szépet szeretnék csinálni a gyerekekkel, akkor vegyem meg a saját pénzemből.És igenis munka után otthon is tanítok és azért, hogy megéljünk, a férjemnek több száz km-re kell dolgoznia, pedig én nem lébecoltam el a 4+2 főiskolai évemet sem! A mérnöktől sem irigylem, hogy hányszor nagyobb a fizetése az enyémnél mert megdolgozott érte! DE ÉN IS FOLYAMATOSAN A DOLGOMAT TESZEM! Megérdemlem, hogy a számlák kifizetése után egynél többször tudjak bevásárolni a havi fixemből.
vera says:
nov 14, 2012
Valóban. Furcsa dolog, hogy egy tanárnak ezt (mármint hogy teszi a dolgát) állandóan bizonygatnia kell. Nem hiszem, hogy ez így jól van.
Ilka says:
nov 15, 2012
A pénz miatt kénytelen sok értékes, hozzáértő “Tirolban mosogatni”