A felvilágosodás különös fordulatot vett azokban az országokban, ahol voltak, akik megértették az üzenetet, de nem voltak olyanok, akiknek tovább lehetett volna adni, akikkel meg lehetett értetni, hogy nincs semmi az emberen, és eszén kívül, ami megvédhetne a bizonytalanságtól és kiszolgáltatottságtól. Értő társadalmi környezet hiányában a felvilágosodottak önmaguk levében kezdtek főni, s ha együtt nem lehetett, külön-külön külön, magányosan fogtak hozzá a felvilágosítás hálátlan feladatának. Ez nem találkozott a felvilágosulatlan hatalom akaratával, mely azonnal eltiport minden kezdeményt, mely a feudális előjogokat, az isteni feljebbvalóság elveit vonta kétségbe. A felvilágosultakat azonban a hatalom ellenállása további aktivitásra sarkallta, s ahogyan mentek az évek jöttek az új generációk, egyre erőszakosabbakká váltak igazuk hirdetésében. Meg voltak arról győződve, de csak ők, hogy amit akarnak, az jó. A jó útjában azonban ott állt a rossz, melyet nem haboztak segítségül hívni. A jó és a rossz perverz szövetségéből jött létre az orosz terrorizmus, mely bőven termett áldozatokat és elkövetőket. Létrejött egy szubkultúra, melyben mindent lehetett, amit az ember lehetőnek tartott, ha a jót akarta. Hogy mi a jó, azt a szubkultúra mondta meg. Mindez rendben is lett volna, ha nem tör ki a világháború, mely a felvilágosulatlanok számára is világossá tette, hogy mindent lehet. Amikor Oroszország elvesztette a háborút, terrorista szubkultúrán kívül nem volt más erő, mely megformálta volna a formáját veszített társadalmat. A korábban kisipari módszerekkel végzett emberpusztítás nagyipari módszerekre váltott. A jó már szinte érintés közelben volt, s csak annyi kellett megvalósításához, hogy pár millió értetlen életének véget vessenek. Mielőtt megölték volna őket, táborokat létesítettek, ahol dolgozhattak a jóért. Ha nem jön létre ez a rendszer, a szomszédos Németországban nehezebben juthattak volna hasonló következtetésre azok, akik a jót másképpen definiálták, mint az oroszok. A világháborúban ugyancsak vesztes németek a felvilágosodással szemben fogalmazták meg a jót, mely az átfogalmazásban elveszítette egyetemességét, s speciálisan a németek számára szólt. De a megvalósítás rendszere ugyanaz lett, mint ami az oroszoknál. A jó ellenségei nem osztály, hanem faji alapon határozták meg, s a meghatározást követően felálltak a táborok, beindult az emberek nagy tömegeinek elpusztítására képes nagyüzem. A két rendszer egymás ellen fordult, s a helyzet úgy alakult, hogy a hagyományos felvilágosodás erői győztek. A győztesek azonban elfelejtettek elszámolni a győzelem árával, melyet úgy tűnik, a kései leszármazottak fognak megfizetni.