Nem, nem chippendale show-s élménybeszámolóról lesz itt szó, hanem a Demencia című, Trafóban látott abszurd tragikomédiáról.

Mundruczó Kornél rendezte az OPNI-bezárás summázataként Wéber Katával közösen írt színdarabot. A kollektív öngyilkosságba torkolló eseményeket sok-sok test-, fény- és hangeffekttel, zenébe és abszurd humorba mártogatós változatban tálalja, így kevésbé fullasztó, könnyebben lenyelhető, talán még emészthető is, ám sokan kiköphetik, mert mar, kapar, kiszippantja az emberbe vetett hitet így is.   

A demensek állandó zajban élnek. Őrjítő effektek festenek ehhez atmoszférát. A hangos őrületre odafigyelünk, gyengébb idegzetűek esetleg befogják a fülüket, becsukják a szemüket. Mindenki csapdában van – ápolt, ápoló és az orvos is. Nyomorult, kilátástalan sorsok, könnyű prédák egy haszonleső, gátlástalan hiénának. Fullasztó világ, ahol a fulladás megváltás…(?)

Nagy Ervin üzletembert játszik, kivásárolja a demens betegek hajlékát adó épületet. Féktelen erővel, remekül alakítja szerepét. Rába Roland pattogós szavú dokija, nyelvelésével tartja kordában a káoszt, úgy ahogy, és ameddig, ahogy épp sikerül, de mindegy is, a demensek a sikert és a kudarcot is elfeledik. Wéber Kata mindkettőjük remek partnere, nővérként orvos főnöke és ápoltjai, nőként férfi partnere igényeit igyekszik kielégíteni.

A színpadon fiatal és idős nő is lemeztelenedik, magyar színpadon nem mindennapos módon férfiak is lóbálják, lógatják, amijük van. Egyikük pőresége sem erotikus, csak frissebb és agg húsokat látunk. Bartoneket (Nagy Ervint) Dóra nővér (Wéber Kata) óhajtja orálisan kielégíteni a vécén, ennek megvalósítása közben jön a diagnózis, a férfi fa..án lévő dudor valójában az ikertestvére. Mindez nem elég, aktus közben  egy demens ápolt nyit be a fürdőszobába, becsinált – hát tisztálkodni jön… Dóra nővér nógatja Bartoneket (Nagy Ervin), folytassák, amit elkezdtek, a demens úgysem emlékszik semmire, erre a jelenetre sem fog. A gátlástalan hiéna gátlása a vécén megtörik. A közönség hangos nevetése ennél a jelenetnél garantált. A hiper nyomasztó történetnek, az emberi nyomorúságnak furcsán áll a humor, a zene és a tánc, de felszívja, mint kínai zacskós tészta a vizet.

Szerelmem szerint a hímtagok és vad effektek inkább a szöveg gyengeségét takargatják, ezért többet nyom a latban az öncél, mint szükséges. Meglehet. Viszont, ha kilépünk az utcára vagy belepillantunk a sajtóba, látjuk, a színházi forma ordassága már nem tudja überelni a hétköznapok embertelenségét. A csendes őrülteket könnyebb átlépni, így egyre nagyobb a zaj és a közöny is. Kis séta a Ferenciek tere aluljárójának hajléktalanjai felé, és már nem is látjuk túlzónak a színpadi formát, sem a tébolyt, s nem túlzó megváltásnak látni a nejlonzacskóba fulladást.