Valahányszor az Egyesült Államokban vagyok hosszabb időn át, belekerülök egy természeti és/vagy egy emberi katasztrófába. Ennek az évnek az őszén mindkettőnek tanúja lettem. New Yorkra és környékére lecsapott Sandy, mely tönkretette tízezrek életét, megbénította a várost és környékét. Egy szemvillanás alatt kiderült, hogy mindaz, ami látszólag oly biztonságos, nyugodt és folyamatosan működő, szappanburorékként szétpattan, hogy átadja helyét a káosznak.  Sandy után nem lehet kétsége senkinek, hogy New York egésze van veszélyben. A tengerszint megemelkedett, s bármikor a városra ronthat az Özönvíz.

Connecticut állam egy kies szögletében, Sandy Hook-ban a múlt péntek reggel egy ámokfutó rontott be a helyi iskolába, s válogatás nélkül lelőtt mindenkit az épületben, akit ért.  Fekete ruha volt rajta, s a legkorszerűbb gyorstüzelő fegyverek voltak nála.  Az iskolába otthonról érkezett, ahol lelőtte anyját, aki mániákus fegyerverimádó volt.  Nem sokat lehet tudni a különös párról, de az biztos, hogy ha nem Amerikában éltek volna, akkor az iskolai jelenet elmaradt volna. Anyagyilkosok nem lesznek tömeggyilkosok, csak akkor, ha anyjuknak joga van arzenál tartására otthon.

Sandy és Sandy Hook katasztrófája között látszólag semmilyen kapcsolat nincs. Valójában mindkettő emberi mű. Kár a Gonosz-t, a Rosszsorsot emlegetni. Mindkét katasztrófa oka a szenvtelenség, a mások szenvedései iránt tanúsított közömbösség, melynek oly jó példája volt Hitler vagy Sztálin.  Ők azonban csak a jéghegy csúcsai. Totalitárius szellemük tovább él egy demokratikus társadalomban, melynek tagjai embertelen üzleti érdekek foglyaiként tehetetlenül tűrik a rájuk mért irtózatos véráldozatot.

Most fog kiderülni, hogy Obama elnökké választása valóban változást hoz.