Menni kéne, vagy inkább menekülni. Sokunk életérzése artikulálódik hol kétségbeesés szülte nyílt levélben, hol költeményben, hol dalban. Erdős Virág Ezt is elviszem magammal című versét, melyet a Kistehén dalként is sikerre vitt, a minap az új magyar kivándorlás himnuszának titulálta a Magyar Narancs.

Most itt a kivándorlásra készülők, vagy már kivándoroltak újabb himnusza, az új Quimby-dal: a Kivándorló Blues.

Egy-két-há’…indul a zene, útra kelünk, katatón kattog, kalapál a szívünk, s alattunk a vonatkerekek, utunkat szürreális képek kísérik.

Sokan vagyunk így, állunk a „kaukázusi krétakörben”, ha maradunk, velünk marad a kilátástalanság, ha megyünk, a kötelékek elszakításának fájdalmával kell megküzdenünk… hidd el én veled maradnék / szívesen széjjelszakadnék / ha lenne mér’ /Magyarország!

De sokan már azt érzik, hogy amit maguk mögött hagynának, ahhoz nincs miért kötődniük – néha gondolok még rád /de köszönöm hogy elmúlt ez a szerelem. Elmúlt, mert belepte az áporodottság. A gyűlölet, s a bambaság, mint a gyűlöletre adott reakció ragadós pókhálója csapdaként ragad ránk. Akinek még van elég ereje, felébred a dédelgetett álmokból, s azokon túl, de a józanságon innen, fájdalom nélkül tépi szét a vergődésben elrongyolódott, így magától is elszakadó hálót, s a köteléket. Ez már nem az az ország, amelyet szerettünk. 

Ne szoríts meg engem /ne szoríts erősen ez fáj – minél jobban szorítanak, annál jobban menekülnél… A kényszerítésből és erőszakosságból dac vagy gyűlölet születik. Tragédia, ha nincs más út, mint a kivándorlás. Az erőszakos „marasztalás”, mint kolonc a nyakon, fojtogató… inkább szoríts nekem / ha menni muszáj…

Ki hercegnő volt egykoron / teríték lett a koncasztalon … A valaha reményteljes ország mára árnyéka önmagának, éhes, primitív hordák tépik: felzeng a woodoo-techno blues /matatnak sóvárgó kezek. Vonzereje odaveszett, prostituálódott, a gyűlölködés, s a közöny zombijai élhetetlen világot hoznak el… az égbe nyúló terpeszek / mentén egy új világ jön el… Az új világ olyan, ahol már nincs számomra hely, amilyenben nem érdemes élni. A belenyugvás könnyű: ha nem leszek hát nem leszek.

 

A  teljes dalszöveg:

Kivándorló Blues 

Úgy kell a kutyáknak a hús
ahogy a szívnek mélabús
dallamok közt táncoló
lélek párologtató
lidércekből szőtt elem
te szürkésbarna félelem
és én mint csíkos rab ruhád
néha gondolok még rád
de köszönöm hogy elmúlt ez a szerelem. 

Ha bekacsintok hogy mi van
e koszos pornó moziban
látom a bambaság korát
rejszolni át az éjszakát
rajzolni át az arcokat
az ondó szagú vakolat
alatt vas karmokat növeszt
és a fülembe súgja ezt
i am the best markolat. 

Refr:

Ne szoríts meg engem
ne szoríts erősen ez fáj
inkább szoríts nekem
ha menni muszáj
hidd el én veled maradnék
szívesen széjjelszakadnék
ha lenne mér’
Magyarország!

Ki hercegnő volt egykoron
teríték lett a koncasztalon
vicsorgó élettelen hús
felzeng a woodoo-techno blues
matatnak sóvárgó kezek
az égbe nyúló terpeszek
mentén egy új világ jön el,
ahol már nincs számomra hely
ha nem leszek hát nem leszek. 

Ne szoríts meg engem
ne szoríts erősen ez fáj
inkább szoríts nekem
ha menni muszáj
hidd el én veled maradnék
szívesen széjjelszakadnék
ha lenne mér’
Magyarország!