Marx a „kis” Napoleon 1850-es hatalomátvétele kapcsán felidézi Hegel megjegyzését arról, hogy „minden nagy világtörténelmi tény és személyiség úgyszólván kétszer kerül színre.” Marx azonban ki is egészíti Hegelt: „Elfeledte hozzáfűzni: egyszer, mint szomorújáték, másszor, mint bohózat.” Valami hasonló történik most napjainkban Magyarországon. Deja vu érzés keríthetné hatalomba azokat, akik 1920-ban is éltek. Melyek a hasonlóságok az 1920-as tragédia és az 2012-es bohózat között? Csődhelyzet, nemzeti trauma, közösségi hisztériák, bűnbakkeresés. Kontraszelekció, melynek eredményét Szabó Dezső „görénykurzusnak” nevezte. Tekintélyelvűség, az állam szerepének felnagyítása, meg nem értettség, sérelmi politizálás Európával szemben. A társadalmi egyenlőtlenségek elviselhetetlen megnövekedése. Persze különbségek is vannak. 2012-ben a „görénykurzusnak” nincs számottevő külső támogatása, a társadalmi egyenlőtlenségek ugyan nagyok, de nincsenek nagybirtokosok, arisztokraták. A klérus is erőtlen, hiszen visszavonhatatlan lett a szekularizáció. Antiszemitizmus helyett cigány ellenesség, szociális dominancia helyett egalitarianizmus.
Nem véletlenül jutottunk el idáig. A rendszerváltás nem spontán módon ment végbe, hanem külső tényezők következtében. „Nem tetszettünk forradalmat csinálni”. A következmények meglehetősen gyötrelmesek lettek, keveseknek hoztak örömöt, annál többeknek keserűséget. A legfontosabb következmény a korábban nem ismert bizonytalanság volt, annak egzisztenciális és episztemológiai változataiban. Egyszerre csak mindent szabadon lehetett mondani és gondolni, amit korábban nem.
Biztonságért szabadságot kaptunk, demokráciában éltünk, miközben mi magunk nem voltunk demokraták. Időközben hideg polgárháború tört ki, mely még most is tart. A sikerek észrevétlen maradtak, a kudarcok annál látványosabbak lettek. A fejlődés szigetszerű volt, nem ragadta magával a társadalom egészét, a jólét „nem csurgott le”. A társadalom kettévált, s az illúziók elvesztek. Kompország nem kötött ki Nyugaton.
2010-től antiliberális és antiszociális ellenforradalom vette kezdetét, mely nyíltan meghirdette a tekintélyelvű állam programját, s jelentős lépéseket tett a megvalósítás útján. Új alkotmány lett, mely keveri az állam és a nemzet fogalmait. A szociálpolitika helyét a kriminálpolitika vette át, felrúgták a legelemibb jogállami normákat. A Köztársaságból Ország lett, az Alkotmánybíróság Alkotmány nélkül maradt. Totális uralom következett be a közmédia felett, mely hazudik nappal, hazudik éjjel, s reggel. A kollektív emlékezet ellen irtó hajárat indult, megkezdődött a „damnatio memoriae” gyakorlata. Az utcatáblák lecserélődtek, a szobrok elindultak vándorútra. A válság mindeközben tovább tart, amin a Brüsszel és Washington ellen meghirdetett szabadságharc sem segít.
Ám nincs tragédia. Bohózat az egész. A törvények megváltoztak, de az emberek nem. Anómia volt, s maradt. Az ország elnöke egy kisstílű csalás következtében lemondásra kényszerült, utódja azóta sincs. A nyugati szél kacag, mint korábban.
Trackback link
http://vilagma.hu/nemzet/ellenforradalom-2-0/trackback/
12 komment
Luczifer says:
ápr 12, 2012
Igazi magyar átok, hogy a hazai politikai piacon a nyugatellenes ellenforradalmi eszmerendszerek & szerkezetek alkotta konstrukciók rendre versenyképesebbnek bizonyulnak, mint konkurensei. Ki kéne nyílni, magunkhoz ölelni a világot, befogadni és adni, de helyette jön ez a bezárkózó, konfliktusokat generáló dafke konstrukció, amely sokak kárán kevesek érvényesülését hozza. Az pedig, hogy az így nyertesek még azt is megkapják, hogy a depriváltak elkezdik utálni azt, amitől az életük jobbra fordulását várhatnák, már egyenesen a történelem rossz tréfája. (Ez a jobbra, nem az a jobbra.)
Kálmán says:
ápr 12, 2012
A nemzetközi környezet valóban nagyon más, mint a 20-as években. Németország 180 fokban más, van EU, a globalizáció szédületes gazdasági és média értelemben egyaránt (vállalatok, internet stb.)
Azért én nem vagyok optimista még középtávon sem. Ez, ami most van és ami még bőven rosszabbodhat. Nem csak 4 év lesz, vagy tágan értelmezve 14 év (2000-től számolva,, amikor valójában indult).
Hosszú távon természetesen optimista vagyok. Csak az a baj a hosszú távval, hogy hosszú távon mindenki meghal.
Csepeli György says:
ápr 12, 2012
Kálmán fején találta a szöget, de csak az egyik felét. Utánunk is jönnek nemzedékek, melyeknek nem mindegy, hogy milyen időkben élnek. Egyszer csak átlépjük az árnyékunkat, ha nem az apák, majd a fiaik. (S a lányaik.)
Luczifer says:
ápr 12, 2012
Hát volt, amikor én egy ilyen konstrukció bejövetelére egy lyukas agarassal se fogadtam volna. Most az ellenkezője tűnik reménytelennek. Hátha most is tévedek!
Bognár László says:
ápr 12, 2012
Pontos és “tömény”, csak a lényegre koncentráló gondolatok. Talán egyetlen jelenséget még hozzá fűzhetnénk a hasonlóságok leltárához: a kultúra elfoglalásának jelenségét.
myrtille says:
ápr 13, 2012
A következmények között nem veszik figyelembe mennyire nehéz elszigetelten élni.
Kálmán says:
ápr 13, 2012
Elgondolkoztatott a cím, amit Csepeli György adott a bejegyzésnek: Ellenforradalom 2.0…
Valóban, teljesen egyetértek vele: a 2006-os “sajnálatos őszi események”, amit én egy “a demokratikus rend erőszakos megdöntésére tett kísérletnek” tartok, azt a túloldal a 2010-es “fülkeforradalom” fő legitimációs előzményének, a “diktatúra megdöntésére tett első kísérletnek”, Császár Attila (Hír TV) szavaival “forradalomnak” tartja. 2010-et én pedig “a demokratikus rend megdöntésére irányuló sikeres alkotmányos puccsnak” látom.
Miért írom ezt?
Mert – sok minden más mellett – van ennek legalább két nagyon fontos üzenete, tanulsága:
1. Érthetővé válik, hogy miért látja 1956-ot is mindenki másnak.
2. Érthetővé válik, hogy ugyanazon emberek miként tölthetnek be – majd utólag megítélve – egyszer pozitív (pl. Wittner Mária 1956, Orbán 1989) másszor negatív (ugyanezek 2010) szerepet.
Kálmán says:
ápr 13, 2012
Vörös Imre: alkotmányellenes puccsal élnek Orbánék?
„Nehéz nem szembenézni a tényekkel: alapos a gyanú arra, hogy kiépült a kizárólagos közhatalom-birtokláson alapuló hatalomgyakorlás rendszere. Ezt a köznyelv államcsínynek nevezi. Márpedig sem az egykori Magyar Köztársaságban, sem a mostani Magyarországon nem szabad államcsínyt végrehajtani. Alkotmányosan nem. A legitimitást – a törvényhozási úton végrehajtottságot – ugyanis felülírja az alkotmányosság” – érvel Vörös Imre jogászprofesszor.
http://hvg.hu/itthon/20120307_voros_imre_essze
Kálmán says:
ápr 13, 2012
Államcsínytevők?
Alkotmányellenes puccsnak tekinthető-e, ha a kétharmados többség visszaél a szabad választáson szerzett jogaival? – ezt elemzi Vörös Imre jogász-akadémikus.
http://hvg.hu/velemeny/20120308_allmcsinytevok_voros_imre
Kósza says:
ápr 13, 2012
Ne azokon kérjük számon akik durván élnek jogaikkal, hanem azokon, akik a kezükbe adták e jogokat.
Ez a nemzet még nem érett meg a demokráciára. Király kell neki.
vargarockzsolt says:
ápr 17, 2012
A látlelet pontos: “2010-től antiliberális és antiszociális ellenforradalom vette kezdetét…”, viszont az előzmények bemutatása kissé nagyvonalú (szerintem). Idézem: “Biztonságért szabadságot kaptunk, demokráciában éltünk, miközben mi magunk nem voltunk demokraták. Időközben hideg polgárháború tört ki, mely még most is tart. A sikerek észrevétlen maradtak, a kudarcok annál látványosabbak lettek. A fejlődés szigetszerű volt, nem ragadta magával a társadalom egészét, a jólét „nem csurgott le”. A társadalom kettévált, s az illúziók elvesztek. Kompország nem kötött ki Nyugaton.”
A felelősség – állampolgárok és az elit között – osztatlan, míg a haszonnak ez utóbbi a gazdája.
Magyarország állampolgárai kollektívan meg vannak nevezve, mint akik nem voltak demokraták. Az állampolgárok az adott intézményrendszer keretei között élhetnek a demokratikus jogosítványaikkal. Rossz választásaikkal olyan (zsák)utcákba futnak, amelyeket a politikusok felkínálnak nekik. Például az öszödi beszéd és az azt követő őszi erőszakos események idején Gyurcsány és Orbán között kellett (volna) választani – az egyik valóban rosszabb, mint a másik, de a másik is teljesen hiteltelen.
Ugyanakkor a következmények elviselésében sem azonos az elit és a többség helyzete. És nem csupán az utóbbi két évben, hanem a rendszerváltás óta folyamatosan.
A jólét nem csupán “nem csurgott le”, hanem a piacgazdaság kialakítása során felszabadult forrásokat kisajátították.
Kiszolgáltatott anyagi helyzetben, alapvető és folyamatos létbizonytalanságban a szabadság érzékelhetetlen, így annak elvesztése fel sem tűnik. A szocialista-liberális kormány volt politikai államtitkárának a saját oldal felelősségéről is kellene beszélnie. Gondolom én.
Zselicky Zoltán says:
ápr 17, 2012
Kezdjük 1850-nél! De csak dalos, jó kedvünkben. “Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.” Psalm 18/50
Tényleg Deja vu! Valóban veszélyben az alkotmányos rend, de nem az új alkotmánnyal volna baj, hanem azzal, hogy nem esküdött rá fel még senki. Sem az Országházban, sem a bíróságokon, sem a fegyveres testületeknél. Csak a honosítási folyamaton újonnan átesett állampolgároktól várja el az ország, hogy esküdjön az Alaptörvényre.
Joghézagnak látszik. Valójában eléggé rendkívüli állapot. Nem néhány személy. Nem csak egy érdekcsoport. Maga a helyzet az, ami veszélyezteti az alkotmányos rendet.