A margóra. Nos, Németh László a harmincas évek elején így vélekedett a minőségszocializmusról, a kívánatos jövőről és az ezt felvezető minőség forradalmáról. A többi, a másmilyen forradalom – mint mondta – csak olyan minőséghiányos ramazúrik. Az egyik tehetségtelen karrierista elzavarja a másik tehetségtelen karrieristát, hogy ő osztogathasson, ami persze járhat előnyökkel, de a jelzett feladathoz képest, édeskevés. Ma nagyjából ugyanezt leírhatná a minőségkapitalizmushoz vezető minőség forradalmáról is, a feladat ugyanaz, legfeljebb reménytelenebb. És ha leírná, körülbelül ugyanaz történne / történik – illúzió kergetés – hiszen a forradalom minőségi garanciáját az szolgáltathatná, amit épp a forradalomtól várunk; a középosztály. Ami nincs. Aminek az esélye egyre szerényebb. Reménykedni lehet benne, de rá fogadni balgaság. Marad a minőséghiányos szocializmus utáni minőséghiányos kapitalizmus. Meg kell szokni a gondolatot, életünk a kvalitások hiánya jegyében telik el. A többi ábránd.
A közösség élete látszólag egyre kollektívebb lesz, azaz egyre kevesebbet törődik tagjai egyéni életével – rögzíti Németh László a harmincas évek elején – nem számít kezdeményezésükre s nem hederít kívánságukra. Valójában e kollektiválódás alatt elapad a társadalomfenntartó erő, a közügyek “szenvedélye”. S hová jut a szenvedély, melynek nincs kapcsolata a közös élettel? Elsatnyul.
Azok, akik a társadalom átalakításáért küzdenek, nem hajlandók erről a kérdésről gondolkodni. Megakadályozza őket a tételes tunyaság és a hamis fegyelem. Nekik a forradalom az elosztás kérdése. Némethnek nem. Ő várta az embert, aki megszövegezi a minőség forradalmi kiáltványát, ahol a minőség nemcsak eszme, utópia, hanem lényeg, antropologikum, ami megmutatkozik a termelésben: a bérmunka helyett a szabad vállalkozás; a társadalomban: az egyén és a közösség harmonikus kapcsolata; az államszerveződésben: a szabad polgárok önkéntes szövetkezése; a politikában: a mellérendelés elve az alárendeléssel szemben; kultúrában: a görög példa; nemzetben: a példanép. Megvalósítója a privilégiumokat el nem fogadó, mintaadó, a nemzeti hagyományokból és az európai kultúrából építkező “új nemesség”.
***
Trackback link
http://vilagma.hu/nemzet/minosegkapitalizmus/trackback/
10 komment
Indiáner says:
feb 13, 2013
Meg kell szoknunk a reménytelenséget?
Luczifer says:
feb 13, 2013
Hát, ha ezt nem akarjuk, akkor azt szokjuk meg, hogy koppanunk.
vargarockzsolt says:
feb 13, 2013
„A közösség élete látszólag egyre kollektívebb lesz, azaz egyre kevesebbet törődik tagjai egyéni életével – rögzíti Németh László a harmincas évek elején – nem számít kezdeményezésükre s nem hederít kívánságukra.”
Rossz-e az, ha a közösség (állam?) egyre kevesebbet törődik tagjai egyéni életével?
Liberális felfogás szerint a túlfejlett állam az, amelyik nem hagy teret az egyéni (civil) kezdeményezéseknek, és valamely ideológia mentén igyekszik kitalálni (megszabni) – az állampolgárok helyett – azok kívánságait.
A harmincas évek és napjaink hatalmi ideológiájának közös vonása az antiliberalizmus, az erős (keresztény-nemzet)állam igenlése. Németh László rendszerbírálata minden volt, csak nem liberális. Nem véletlen, hogy később a hasonlóan antiliberális Kádár-rendszerrel is meg tudta kötni a maga kompromisszumát.
A népi-harmadikutas mozgalom tagjai – akiknek jeles képviselője volt Németh László – többségükben azt kifogásolták a Horthy-rendszerben, hogy nem elég szocialista, a szocialista rendszerben pedig azt, hogy nem elég nemzeti. Túlélő képviselőik a rendszerváltás után a keresztény elhivatottságot is felfedezték önmagukban. Ezért vezetett egyenes út a népi mozgalomból a mai jobboldalhoz, amely egyszerre használ keresztény, nemzeti és szocialista lózungokat.
Talán ezért gondolom azt, hogy a mai állapotokat kritizálva szerencsésebb a Horthy-rendszer ellenzékének másik vonulatához visszanyúlni szellemi munícióért: a polgári radikálisokhoz.
A liberális demokráciákban sajnos az a természetes, hogy „tehetségtelen karrieristák” váltogatják egymást a hatalomban, remélhetőleg erőszak nélkül, és a kvalitásokat nem a rendszertől, hanem önmagunktól várjuk.
Luczifer says:
feb 13, 2013
Németh igyekezett társadalomban és nem rendszerekben gondolkodni. Ez nagy érdeme. A minőségről írottak ezt igazolják.
Kálmán says:
feb 13, 2013
Zsolttal tökéletesen egyetértek.
Egy mondattal vitatkoznék csupán:
“A liberális demokráciákban sajnos az a természetes, hogy „tehetségtelen karrieristák” váltogatják egymást a hatalomban”
Éppen ellenkezőleg – a legtehetségesebb nem karrieristák váltogatják egymást.
Egy gondolattal pedig kiegészíteném:
Némethre igaz volt: “káosz a fejekben”. Tökéletesen rosszul látta kora helyzetét, problémáit. Pl. ilyeneket tudott írni:
“A zsidó test és a zsidó szellem akárhogy keveredik európaiak közé, tüstént kiismerkszik (…) Faji diszciplinájuk az egész világon páratlan.”
http://magyarnarancs.hu/konyv/ungvary_krisztian_kerulve_kellemetlen_kerdeseket_gyurgyak_janos_a_zsidokerdes_magyarorszagon-60568
Luczifer says:
feb 13, 2013
A minőség forradalma, mint mozgás felerősítette volna, vagy éppen tompította volna például a faji kérdést?
Kálmán says:
feb 13, 2013
A minőség forradalma bizonyíték, hogy Németh nem érti, hogy a világ hogyan működik. Zavaros elmélkedés. Káosz.
Az embereket “fajokra” osztani azt jelenti, hogy valakinek fogalma sincs a valóságról.
Az emberek összeségét nemzetekre osztani pedig azt, hogy valaki nem érti, hogy a világ honnan hová tart.
Luczifer says:
feb 14, 2013
A minőség forradalma a munka minőségénél kezdődik az egyszerű lélekölő betanított munka helyett legyen alkotás! A bérmunka helyett legyen szabad vállalkozás! Az állam legyen a szabadok önkéntes szövetkezése! stb. De nem folytatom, ott van fent. Mi ezzel a baj? A nyolcvanas években erről szólt az élet, ez volt a téma. Nem Némethre hivatkoztunk, hanem Liskára, de erről beszéltünk. És nemzeti keretben! Nem világforradalomról volt szó, hanem honi reformokról. És nemzeti keretben volt rá fogadókészség. És vannak nemzetek, akik sikeresen járnak ilyen utakon.
Kálmán says:
feb 14, 2013
Persze! “Legyen béke, szabadság és egyetértés!” Csakhogy a világ nem így működik. Vágyálmok, hitvallások, kinyilatkoztatások nem segítenek.
A betanított munka a marxi időkhöz képest már 1940-ben is csökkent, azóta rohamosan csökken tovább. Amire Németh vágyott, az magától zajlott/zajlik, de nem vette észre, vagyis nem érti a világot.
A nemzeti keret már 1940-ben is bomlófélben volt. A Harmadik Birodalmat, amely Németország + az annektált és elfoglalt területek voltak a SZövetségesek győzték le, ami a Egyesült Államokat, az Egyesült Királyságot és a Szovjetuniót jelentette. Németh ezt a tendenciát sem látta, nem értette a világot. Ez a folyamat – globalizáció néven – szintén tovább gyorsult. A nemzetállamoknak vége. Nemzetállamról csak a Kedves Vezető beszél taktikai okokból, de épp ezen a héten dicsekedett, hogy sok EU-s pénzt kap az ország. A Kedves Vezető jobban képben van, mint Németh volt.
Kálmán says:
feb 14, 2013
Beszélek itt hülyeségeket…
Még globalizáltabb volt a II. világháború:
A tengelyhatalmak (náci Németország + Japán + fasiszta Olaszország + csatlós országok, köztünk hazánk) vívta a Szövetségesekkel.