Ha én lennék Magyarország miniszterelnöke, mire ezeket a sorokat írnám, már túl lennék a nemzetközi sajtóértekezleten, ahol a mai napon, azaz 2012. március 21-én megjelent a Népszabadságban egy cikk, miszerint az ország, melynek neve Magyar, antiszemitizmusban Európa piacvezetője. Nyilván vitatnám a kérdéseket, melyek nem egyértelműen mérik az antiszemitizmust, s ráadásul rosszhiszeműen visszaélnek az igen-effektussal, mely a gondolkodásra resteket helyeslésre csábítja. Feltétlenül kitérnék arra az érdekes körülményre, hogy testvéreink Lengyelországban a magyar úton járnak. A 4 kérdés kapcsán született rangsorban ők kétszer másodikok, kétszer harmadikok. Ez az eredmény mindenképpen arra utal, hogy zsidókra egyáltalán nincs szükség ahhoz, hogy a nem zsidók bármi rosszat feltételezzenek a zsidókról, bár ez esetben a „rossz” csak annyi, hogy a zsidók „hűségesebbek” Izraelhez, mint az országhoz, melynek polgárai, túl nagy a hatalmuk az üzleti és pénzügyi világban, s last but not least, túl sokat beszélnek a Holocaustról.

Magam mellé vennék egy szociológust, aki elmagyarázná, hogy az antiszemitizmus a társadalomban olyan, mint a láz a testben, mindkettő súlyos zavart jelez, s mindjárt el is ismerném, hogy kormányom semmit sem tesz annak érdekében, hogy a társadalom, melyet vezet, bármilyen tekintetben is visszazökkenjen a rendes kerékvágásba. Az antiszemitizmus, mondanám, a középszerűek lázadása a kiválóság ellen, a vesztesek rossz érzése a nyertesek ellen, akik ha már nem lehetnek kiválóak, nem lehetnek nyertesek, akkor átértékelik az értékeket, savanyúnak nyilvánítják a szőlőt, hogy ne áhítozzanak utána. Szomorú élet az antiszemitáé, mert sosincs vége a sornak, melynek végén ott várnak rá a sikeresek, gazdagok, szépek. Minden társadalomban van 20 % nyertes, s 80 % vesztes, ezt Pareto óta tudjuk. A 80 % csak akkor válik antiszemitává, ha a társadalom, melyben nyertesek és vesztesek együtt élnek, a vesztesek számára nem képes hitet, reményt adni, hogy az út felfele, s nem lefele vezet. A hatalom akkor nem lesz cinkosa az antiszemitáknak, ha minden erejével azon van, hogy a vesztesek megmozduljanak, elhiggyék, hogy van esélyük a kiemelkedésre, melynek nem feltétele a sikeresek megvetése, kirekesztése, elátkozása, értelmetlen gyanúsítgatása.

Ma Magyarország halott, megmerevedett, önmagába fojtott ország, melyet kivételesen nem az idegenek, hanem a honosak tartanak megszállva. Eljött az ideje a megszállásnak, de eljön az ideje a szabadulásnak.