Régi szelek fújnak, régi szemetet kavarnak.  A zsidóellenesség az ókor és a középkor hagyatéka. Az antiszemitizmus a modernitás betegsége.  A zsidók akkor lépnek a színre, ha a polgárosuló társadalomban ők lesznek a polgárok, mert nincs más, aki helyettük vállalkozna, tömegeket szórakoztatna, tudománnyal foglalkozna, új dolgokkal foglalkozna. A régi szembekerül az újjal, s ebből lesz az antiszemitizmus, melyet a nem zsidók természetesnek, a zsidónak gondoltak természetellenesnek tartanak. Ha a társadalomban nincs mobilitás, nincs bővülés, csak a meglévő javak újraelosztása történik, a konfliktus kezelhetetlenné válik.  A zsidók lesznek az egyenlőtlenség bűnbakjai. Mindez már megtörtént, újra nem történhet meg. De az emlék mindig felelevenedik, amikor stagnál, szovjet kifejezéssel élve pang a társadalom, nincs benne mozgás, nincs reménye annak, akik alul van, s szorong, aki felül van, mert nem tudja, meddig lesz neki jó.  Ma megint régi szelek fújnak. A régi időket nem hozzák vissza, de a szemetet az új nemzedéknek kell eltakarítania.