Mácsai Pál rendezésében októberben mutatta be az Örkény Színház Arthur Miller: Pillantás a hídról című darabját.

„Eddie Carbone dokkmunkás, rakodó. Erős ember. Jó ember. Tiszteli és megtartja életének írott és íratlan törvényeit. Ám beleszeret valakibe, akibe tilos lenne beleszeretnie, és szenvedélye erősebb nála.” Írja a színházi ismertető.

A díszlet barna színeivel, egy berozsdásodott élet unalmát sugározza. Ez a barnaság mindenre rátelepszik. Kivehetetlen mintázatával a színpadteret körbe futó barna – abból is a leglehangolóbb árnyalatot hordozó –, függönyszerű drapéria a szereplőket egy lepattant, sivár világba zárja, melyből szabadulni lehetetlen. A színpad barna bőrfotelein ülnek, zenélnek, énekelnek, mozognak, együtt tekéznek a dokkmunkások, Eddie barátai, tágabb környezete.

Eddie (Csuja Imre) a mostohalányába szeret bele. Csuja Imréről elhiszem, hogy dokkmunkás, elhiszem a tekézést, a sörözést, elhiszem a sértettségét, miután az árulásért leköpik, de nem hiszem el, hogy beleszeretett a mostohalányába. Kicsinyes féltékenységet, ármánykodást láttam, s láttam milyen szűkre szabta a világot mostohalánya körül. De szeretetet nem láttam, se vonzalmat, se szenvedélyt. Annyira elfojtott, hogy már láthatatlan? Nincs fokozás. Csak monotónia és hirtelen kirobbanó és szinte rögtön elülő düh. Eddie egyetlen megvadult pillanatban csókolja meg mostohalányát, majd rögtön a lány szerelmét is. De ez csak agresszió, düh.

Für Anikónak nem hiszem el, hogy szürke, kiégett és lepattant. Kiváló színésznő, szinte minden szerep jól áll neki, ez nem.

Törőcsik Franciskáról pedig nem hiszem el, hogy  a vágy tárgya, egyszínű, szimpla.

Az Epres Attila játszotta ügyvédben van a legtöbb szín és élet. Narrátorként figyelni kell rá, jól segíti ezt a mikrofonba mesélés technikája, jól kiemelve a narrátort a darabból.

Polgár Csaba jól hozza az olasz temperamentumot, elhiszem, hogy szerelmes, elhiszem, hogy fél.

A mennyezetről lógó ventilátorok és a rajtuk függő facsilingelők morajlása adja a gyilkosság különösebben nem feszültséggel teli pillanatának hangeffektusát.

Mintha a zuhanás, a dráma lassított felvételen menne. Majdnem elalszom.

Minimál érzelem, sok pókerarc, színtelenség, Mácsais. Hidegen hagy ez a stílus. Színház ne hagyjon hidegen, azt várom.
Tiszteletem, szeretetem nem.

Pillantás a darabba