A nagy túlélés

A Magyar Tudományos Akadémia pécsi székházába szólt a meghívóm, ahol Fojtik János és Veres Zoltán A nagy túlélő, Időutazás a maketingben valamint Rekettye Gábor Marketing a magyar kisvállalatoknak c. könyve került bemutatásra.
Meglepő pillanat volt számomra, amikor Orosdy Béla a helyszínen megkért, mondanék valamit én is Rekettye Gábor professzor úr könyvéről.

Azért az nem kispálya, ha mindenféle felkészülés nélkül kell mondania az embernek valamit a marketing professzorainak, tanárainak, szerzőinek és könyvkiadójuk képviselőinek a jelenlétében a marketingről.
Gondoltam, az lesz a leghelyesebb, ha az élettel, a gyakorlattal, a valósággal átitatott könyvekről meglévő igen pozitív véleményemet a hétköznapi életből vett példával világítom meg és szemléletüket ilyen visszajelzéssel erősítem.

Ráadásul az aligha lehet hiba az Akadémia falai között, ha képletesen szólva kivetítem itt a szegénység, kiváltképp a mélyszegénység marketingjét!

Tehát azzal a vallomással kezdtem a hozzászólásomat, hogy tulajdonképpen a tudomány két végpontjáról szerzem be ismereteimet, vagyis egyfelől ebből az akadémiai körből, másfelől pedig a kéregetésből élő polgártársaim csoportjából.
Lássuk be, aki – más lehetőség nem lévén – kéregetésből tengeti életét, annak a marketing tevékenységét az élet vagy a halál igazolja vissza, a mai nap túlélése az ő messzire látszó ISO-ja, termelékenységéről a gyomra korgása állítja ki a nap végén a gyorsjelentést.

A kéregető polgártárs hajdanán udvariasan megszólított:
– Tanár úr, segítsen már ki pár forinttal!

Később, ahogy tanárnak lenni már nem jelentett társadalmi presztízst, a kéregető polgártárs orvosnak becézte – korántsem önkéntes – kuncsaftjait.
– Drága doktor úr – csak pár forintocskával segítsen ki!

Aztán jött a “professzor úr” megszólítás, majd amikor már a professzori rang sem jelentett több bevételt és betévőt a kolduló ember számára, amikor már valóságos kommunizmus tört ki kéregetési szempontból, vagyis mindenki egyenlő lett, pontosabban senkinek nem volt (és nincs már) presztízse Magyarországon – akkor jött el a brutál-őszinte marketing világa, amelyben már nincs megszólítás, lacafacázás, hanem párhuzamosan a kéretlen e-mailfelhők fejlődésével tömören a lényegre tör a kéregető polgártárs.
Azaz kint a tányér a toprongyos úr előtt és a tacepaóján csupán ennyi áll:
Ennivalóra kell!

*****

A témához kapcsolódó bejegyzések:

Reggeli marketing

Rekettye Gábor marketing könyve és a valóság

Blog: Elnyújtott élvezet…?

Online marketing mix