A kamilla Európa szerte mindenütt megterem, a szántóföldön, az omladékon, a parlagon, az útszélen, a töltésen és a mező szélén egyaránt megtalálható. Így jellegzetes fehér szirmú sárga fészkű virága nálunk is, az ország összes táján feltűnik. A kamillát a virág gyógyhatására utalva számos névvel illetik: orvosi székfű, katóka, pipiske, szentivánpipitér, bubulyka, anyafű, teafű, piperefű. Gyulladásgátló, görcsoldó, nyugtató és bélfertőtlenítő hatása miatt elsősorban emésztőszervi betegségek gyógyítására és a női gondok enyhítésére javallják. Ezen kívül gyakran használt allergia elleni szer, például asztmára is eredményesen alkalmazható. Gyermekkori emlék, hogy a sebekre a fertőzéseket megelőzendően is használatos, de ezen esetekben ajánlatos más, olyan gyógynövényekkel együtt alkalmazni, amelyek cserzőanyagot is tartalmaznak, tudniillik a kamilla egymagában szétáztatja a sebet. A sokfelé termő kamillák nem egyenértékűek, a magyar közöttük a legkiválóbb, és a mieink között is a szikesen termő növényeknek a legjelentősebb, legértékesebb a gyógyhatása. Ekként a kamilláról a szakirodalom és a híradások.

A növények között vannak agresszívek, és szelídek. Mindkettő élni akar. Az egyik túlélési stratégiájának tengelyében az erőszak, a másiknak az alkalmazkodás, az intelligencia. Az agresszív növények élnek a legjobb helyen, a szelídeknek be kell érniük a mostoha viszonyokkal. Minél agresszívebb egy növény annál jobb és kellemesebb környezet jut neki, minél szelídebb, annál inkább a mostoha vidékekre kényszerül. Az élet napos oldalán agresszíveknek elég, ha agresszívek, a szelídeknek, ha életben akarnak maradni intelligensnek, alkalmazkodónak kell lenniük. Mindez igaz a természet viszonyai között. Mit változtat ezen a civilizációnk? Amikor az ember – és benne a magyar – már nem vagyunk se vad, se barbár? Semmit. A szelídek alkalmazkodnak, civilizálódnak és hasznukat kínálják, hasznukat lesik, de maradnak az útszélén, a szikesen.  Ott a kijelölt helyük, esélyük az életre.