Alaposan rácsodálkoztam a (Magyarországon most először, és hagyományteremtő) Dolgozz otthonról-napra. Értem én, hogy energiatakarékosság meg kisebb ökolábnyom,  és hogy ügyes beosztással akár a szükséges irodaterület is csökkenthető, és azt is elhiszem, hogy a Telenor meg a Microsoft eredményesen alkalmazza azt a gyakorlatot, hogy a náluk foglalkoztatottak hetente egy napon nem a munkahelyükön, hanem az otthonukban dolgoznak, na de azzal érvelni, hogy a dolgozó otthon jobban tud koncentrálni, tehát hatékonyabb, és hogy a nagy ötletek sokszor a fürdőkádban vagy a konyhában születnek… (Nyilván éppen akkor jön az isteni szikra, pont azon a heti egy napon, amikor a munkavállalónak otthondolgozós napja van. Az ügyes beosztás szerint.) És hogy az otthondolgozás lehetőségéből az “jön le” a dolgozónak, hogy a munkáltatója megbízik benne, olyan munkaerőnek tartja, aki közvetlen felügyelet nélkül is rendben elvégzi a rábízott feladatokat, következésképpen valóban a munkájával foglalkozik majd otthon, nem pedig a napok óta halogatott ablakpucolással.
Tegyük föl, fellelkesedik a cég az akció hatására, és elhatározza, hogy mondjuk a bérszámfejtés mind az öt dolgozója számára biztosítja a heti egy otthondolgozós napot. Hétfőn Kovácsné dolgozik otthon, kedden Ildikó, szerdán Maca néni, csütörtökön Jenőke, pénteken Katika. Öt íróasztal helyett ezentúl csak négyre lesz szükség, öt számítógép helyett is csak négyre, és így tovább. Feltétel persze, hogy Kovácsnénak, Ildikónak, Maca néninek, Jenőkének és Katikának is legyen otthon számítógépe, internet-kapcsolata, továbbá valamennyiük gépére fel legyen telepítve az éppen aktuális számfejtő-program, és megoldott legyen számukra a munkájukhoz szükséges adatokhoz való biztonságos hozzáférés. Mindez vajon kinek a költsége? Ha a cégé, megtérül valaha?
De van más is. Ha például Katika kocsival jár dolgozni, ő valóban megspórol egy napi benzint, de a tömegközlekedéssel, és nagy valószínűséggel nem alkalmanként vásárolt jeggyel, hanem bérlettel utazó többieknek ugyanúgy kell a bérlet, mintha minden nap be kellene menniük. Ha a cég elkezdene gondolkodni (és számolni), lehet, azt mondaná: én ezentúl távmunkában végeztetem a bérszámfejtést. Ne heti egy napot dolgozzanak otthon, hanem mindig, és akkor egyetlen íróasztal sem kell.
Csak hát: nem kezd, és nem mondja…Elképesztő, hogy nálunk mennyire nem élnek a munkaadók ezzel a lehetőséggel. Kerestem statisztikát, 4-5 százalékokról beszélnek, az Ipsos legutóbbi (2001. októberi) nemzetközi felmérése 3 százalékról (szemben a 9 százalékos európai átlaggal), viszont ezekben az adatokban, úgy tudom, benne van a teljes atipikus foglalkoztatás, tehát a részmunkaidősök, az alkalmanként otthonról dolgozók, önfoglalkoztatók, megbízási szerződéssel dolgozók, sőt,  a “klasszikus” bedolgozók is. (Bár, ha jól meggondolom, a felsoroltak közül leginkább még ez az utóbbi foglalkoztatási forma minősíthető távmunkának.) Azt gondolom, valósabb az a kép, amely az ÁFSZ adataiból bontakozik ki: a foglalkoztatottak mindössze 0,2 százaléka dolgozik “igazi” távmunkásként. A legutóbbi erre vonatkozó, a negyedéves munkaerő-felméréshez csatlakozó kiegészítő adatfelvétel 2011 második negyedévéről szól, a felmérésben résztvevő munkáltatók ekkor összesen 540 ezer főt foglalkoztattak, közülük – írd és mondd – 220 főt távmunkásként. A vonatkozó táblázatok (területi, ill. vállalatnagyság szerinti bontás, valamint a korábbi évek hasonló adatai) itt megtekinthetők (az Országos elemzések közül kell kiválasztani a 2011. II. negyedévet).
Autóbuszt vezetni, gyógyítani, gyerekekre felügyelni, vevőket kiszolgálni, levelet kézbesíteni persze nem lehet távmunkában. De nagyon sok mindent lehetne.
Igaz, macerás megszervezni. Dolog van vele. Egyébként is, a munkaadó azt szereti, ha szem előtt van a munkavállaló. (Vagy tán ez a fő ok…)
Otthon dolgozni jó. Mert magad osztod be az idődet, mert nem lök ki este 7-kor a hálózat (esetleg a portaszolgálat), mert nem vonja el a figyelmedet a szomszéd asztalon megcsörrenő telefon, mert megspórolod az időt, amit a munkahelyedre eljutásra, majd munkaidő végén a hazajutásra kellene fordítanod, mert nem számít, ha szakad az eső vagy éppen szélvihar tombol. A munkáltató pedig minden bizonnyal lényegesen több költséget takarít meg, mintha azzal játszadozna, hogy hétfőn Kovácsné dolgozik otthon, kedden Ildikó…
Miért nem az igazi távmunkát próbálják népszerűsíteni?
Azt, hogy valaki időnként egy-két napot otthon dolgozzon, hozzáértő, normális főnökkel eddig is meg lehetett oldani. Vajon könnyebb, jobb lesz-e, ha kiharcolják, hogy “jog” legyen belőle?