A kutya és az ember barátsága egy kölcsönös félreértésen alapszik. A kutya azt hiszi, hogy az ember egy neki rendelt játszópajtás, aki a szórakoztatására jobbnál jobb ötletekkel áll elő, játsszuk azt, hogy hozzám! előre! fekszik! keress! Eközben az ember azt hiszi, hogy szolgálják, hogy uralkodik és ezen felbuzdulva újabbnál, újabb parancsokat talál ki. Levonhatjuk-e ebből a tanulságot, nem kell mindent megbeszélni.
Trackback link
http://vilagma.hu/boldogok-a/hurra-nyaraltunk1/trackback/
2 komment
Kálmán says:
okt 11, 2013
Csányi Vilmos szerint a domesztikált kutya az egyetlen lény a világon, akinek figyelmének középpontjában nem önmaga, hanem a gazdája áll. Ez százezer éves evolúció eredménye. Az evolúciós előny az volt, hogy a kutya ezzel letudta a táplálékszerzés problémáját. Alkalmassá pedig az tette erre, hogy ősei fejlett szociális rendszerben (falkában) éltek.
A kutya sokkal jobban érzi, hogy az ember mit akar, mit akarhat, mi lehet a szándéka, mit érez és az érzésnek mi lehet az oka. A kutya ennek a specialistája.
indiáner says:
okt 11, 2013
… hozd a botot! – és már rombol is be a tóba