A Katona József Színház ipari stílusban megújult előtere kitágult. A megújulást szürke betonfalak, s  eldolgozatlan habarcspukkancsok jelentik a mennyezeten. Kedvelem e stílt, de ebben az épületben, a Belvárosban nem értem, szerintem nem indokolt. Más, ha egy iparcsarnok avanzsál kultúrtérré, de egy belvárosi ház terét iparizálni,  hajánál fogva ideráncigált ötlet. Hacsak nem a mézeskalács-dizájnú Nemzeti Színházzal felesel a tervező és mutat fügét… .

Az új térben egy készpénzmentes kávézó is nyílt, ahol csak elektronikus fizetéssel állhatjuk a cechet. Fejtörést okozott, s megoldatlan kérdés maradt, a hogyan adjak borravalót esete… A K:antin kínálata nem hétköznapi, a levendulás csokitorta volt a kiválasztott, a krémje jól eltalált, ám a tésztája vagy nem volt friss, vagy rosszul komponált volt, mert barkács felszereléssel volt csak metszhető.

Az előadás helyszíne a Sufni, melynek előtere ugyancsak ipari és 70-es évek korabeli retróstílben – a Dagály-strand egykori öltözőszekrényeit, könnyen elveszíthető kis fémkulcsokkal, faborítással és festékszaggal idézve – újult meg. Ezen öltözőszekrény-rengetegen túl nyílik a metrójáratok rezgését átvevő, néhány tucat néző befogadására képes Sufni-színtér.

A Hullám és gumikötél – nők Szabó Lőrinc életében című előadás  Kiss Eszter monodrámája, Máté Gábor időnkénti hangkíséretével. Kiss Eszter játszótársa egy életnagyságú Szabó Lőrincet megtestesítő bábu, melyet a Nő, akár a feleséget, akár a szeretőt jeleníti meg, kénye-kedve szerint csűr-csavar, hajigál. A bábu – amint az a jegyzet végén látható felvételből kiderül – a Süsü, a sárkányból való, s igen csendes, de jól eltalált eleme a produkciónak.

Gyorsan letelt a darab előadásidejére kiszabott alig egy óra. Nem unatkoztam, de nem is értettem meg sokat a költő Mikes Klárához és a feleség barátnőjéhez Vékesné Korzáti Erzsébethez fűződő több évtizedes kapcsolatának miértjéről.

A Semmiért egészen című vers Szabó Lőrinc világos hiper-egoista szerelmi profilját adja:

„…Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.”

Nem értettem meg, mi volt e kapcsolatok motivációja, mi tartotta ezeket a nőket e mellett a férfi mellett, s viszont? E férfi se szép, se gazdag nem volt, s e nőknek főleg kínt adott. Miért nem hagyták magára, s csak olvasták volna verseit? – meg nem fejthetem.     

Az előadás során nem volt mindig világos, mikor, ki szól, a szerető vagy a feleség? A kérdésekre, melyek a darab címlapján szerepelnek: Mit jelent az örökké? Mit jelent anyának, feleségnek lenni? Mit jelent a hűség? Mit a szerelem? Mit jelent kitartani valaki mellett? – nem kaptunk választ. Hacsak azt nem: nem jelent egyik sem semmit, legfeljebb monologizálást, kínt, hullámot és gumikötelet.

Összegezve: jobb sorsra érdemes téma, kibontatlanul, árnyalatlanul.

 

Ajánlat