Az Irodalmi Jelen harmadik alkalommal megrendezett, A nagy felolvasás címűestjén, kortárs költők (a lap szerzői) olvasták fel verseiket a Zsivágó Kávéházban, az esemény meghívója szerint az egymásra való odafigyelés, egymás meghallgatása jegyében. Ritkán megfogalmazott szándék, sokat kellene gyakorolni.
A másik meghallgatásának élményét, informális verzióban, az est előtti bő fél órában magam is begyűjtöttem. Kombináltam továbbá a magamra való odafigyeléssel, azaz forrócsoki és Manci limonádé, ill. szakértői tanácsra, retróropi fogyasztásával. Időközben az újabb és újabb érkezők egyre nagyobb társaságot képeztek, ezzel arányosan nőtt a gomolygó dohányfüst, amire nem dohányzóként nem épp az egymásra való odafigyelés címkéjét ragasztanám. Hogy ne legyek útban és a füst elől is elmeneküljek, továbbá, hogy az eseményekre kellő rálátásom legyen, a kávéház emeleti asztalától, egy Manci limonádé társaságában hallgattam a felolvasásokat.
Boldog Zoltán és Weiner Sennyey Tibor moderáltak, kameráltak, mikrofont szereltek le-fel (főleg a visszaszerzés jelentett kihívást), szépen, feszesen vezették a programot.
Egy szerző, egy vers – pergő volt a program. A felolvasás nekem tompítja a megértést, ha magamban olvasom, élesebb a vers tartalma. Ugyan kényelmes és füstmentes a számítógépen olvasni a verseket, de érdemes a szerzőkről valós térben, 3D-ben is benyomást szerezni. Kinek nyúlfarknyi, kinek hosszabb versére nem volt idő ráunni. A sokféle élet, gondolat, szösszenet, a rendezvény szándéka szerint, egy jó órára figyelmet kapott.
Pont ezen a programon nagy valószínűséggel nem vettem volna részt, ha nincs az e-világ. Blog- és fészbuk utakon magányosan kószálva, olykor az ismeretlenek e-ismerősökké válnak, előfordul, hogy az e-ismerősökre kíváncsiak leszünk, időnként tőlük/rajtuk keresztül szerzünk eseményekről tudomást, mindez transzformálódott most a Zsivágó Kávéház valós terébe.
Elfogult vagyok Jónás Tamással, az ő verseit, üzeneteit ugyancsak az e-világban (időnként rémülten) követem, olvasom, bár könyvtárból is kölcsönöztem már kötetét az e-tér hatására, ezen az alapon választottam a felolvasás róla szóló részét „illusztrációnak”.
Felolvasás az e-térből
http://youtu.be/ERNM-M6hDqk?t=1m58s,
További felvételek itt:
Trackback link
http://vilagma.hu/e-vilag/a-nagy-felolvasas-ij-est/trackback/
11 komment
Vera says:
dec 28, 2011
Azon sokat gondolkodtam már, ki érti az írásokat jobban: szerző vagy felolvasó? Író vagy olvasó? Mert a szerző (szerencsés esetben) érti önmagát. De az olvasó, ha hagyják, megszűri a szöveget, és azzá érti, amivé neki fontos.
Van szerző, aki úgy olvas, ahogy én értem. Másokat hallgatni gyötrelem.
Minden felolvasás más élmény.
Ami az e-világot illeti… jó, hogy van. Sok dologra. Lehet nézni Pilinszkyt vagy éppen Áldozó Krisztiánt egy pécsi konyhában verset olvasni. http://www.youtube.com/watch?v=99g6STPVwZQ&feature=related
Luczifer says:
dec 28, 2011
De változik-e az alkotás, ha az egy azonnali reflexiókra lehetőséget adó közegben születik? A közvetlen kapcsolat kiszolgáltatottá, vagy éppen gazdagabbá teszi a T Költőt?
vera says:
dec 28, 2011
A kérdés jó. Talán meg kellene kérdezni a T. Költőt. Egyszer csináljon a VilágMA riportot egy slam poetry esten.
Luczifer says:
dec 28, 2011
Indiáner csinál egy interjúvázlatot, átküldi a Mesternek, aki örömében felajánl öt somlói galuskát, csak hogy felelhessen a kérdésekre. Így fog történni!
Vera says:
dec 28, 2011
Indiánert? Dehogy! Küldjük Luczifert’ Majd csomagolunk neki egy-két somlóit. 😀 (Miért pont, én sem értem. A mai költők erre buknak??)
indianer says:
dec 28, 2011
Vera, minden szavaddal egyetértek. Az olvasó azzá érti a szöveget, amivé neki fontos. Szerencsére ebben nem kell konszenzusra jutni a költővel, valószínűleg nem is sikerülne.
Luczifer, a költő habitusától függ hogy bírja pl. a trollok támadását, ha nagyon érzékeny, ami egy költőtől nem meglepő tünet, igencsak mérgezheti. Nagyon kiegyensúlyozott, egészséges lélek (kinek van az manapság?) kell, hogy a reflexiókból gazdagodjon. A másik oldal, az elvakult rajongó, talán nem annyira, de mégiscsak ártalmas. Na itt egyensúlyt teremteni, szép kihívás. Persze a legnagyobb csapás a közöny.
Somlói?
Vera says:
dec 28, 2011
Azért éppen a közöny ellen a felolvasás mégiscsak jó, nem?
indianer says:
dec 28, 2011
Teljesen jó.
Bognár László says:
dec 28, 2011
A jól elmondott szöveg erőset emelhet a texten. Ennek jellemzéseként: Balla D. egy pécsi estjén a Pécsi Nemzeti Színház színésznő-fejedelme blog-szöveget olvasott – s hatásában mint egy versélmény, úgy ért.
Amúgy igazatok van, ki a fenét érdekel, “mit akart mondani a költő”, mert azt mondta, amit meghallunk belőle, vagy azt, amit nem is mondott, mert nem tudta, hogy több van, mi csodálatos…
indianer says:
dec 29, 2011
Az előadóművész valószínűleg nem tud verset, prózát írni, a költő, író többnyire nem előadóművész, más okból lehet érdekes egyik és másik.
Luczifer says:
dec 29, 2011
Végső soron a tehetségről szól ez az egész. Weöres, Pilinszky, Illyés, ha szavalt az előadó-művészet közelébe se került, de ereje, hatása kétségtelenül volt. Nem hétköznapi! Azzal a nem kiemelkedővel, amit e téren adott nekik az teremtő remekül bántak. Fordítva ez már nem feltétlenül igaz, a nagy előadó nem tud remekműveket írni, az alkotó tud interpretálni, az interpretátor nem tud alkotni.