A könyv bemutatja a 2006-os zavargások előzményeit, rekonstruálja az erőszakos eseményeket szinte percről percre, majd az események alakulásáért felelősöket veszi sorra, így festve képet e nehéz és zavaros időszakról.

Egyes  kritikák szerint a kötet vádirat, a könyvbemutatón elhangzott minősítés szerint politikai krimi, megint mások szerint egy rögeszme leirata. A „rögeszmék harca” diagnózis alapján, a Debreczeni-féle “rögeszmések” táborát gyarapítom. De a két rögeszmés táborhoz hozzátenném a harmadikat, a „semleges rögeszméseket” , akik „hősiesen” állnak és “szenvednek” a két másik „rögeszmés tábor” harca között (mint Pilátus a krédóba), kényszeresen egyensúlyoznak, húzogatják rovátkáikat, hol ide, hol oda, tartanak egyenlő távolságot ettől is, attól is. Valamire ez is biztosan jó, talán így erősítik felsőbbrendűségi tudatukat, szereznek maguknak jelentőséget és figyelmet.

Véleményem szerint az őszödi beszéd, manipuláció nélkül, felháborodás hullámot ugyan keltett volna, akár tarajosat, habosat, de nem ilyen pusztítót. (Ebben megerősít az országnak az a bambasága, amely a 2010. óta regnáló rezsim sok érdeket és még több morált sértő intézkedése ellenére is bamba és közönyös maradt.) Az erőszak „cunamit”, az eszeveszett romboló hullámokat rejtve, mesterségesen keltették, majd újra és újra indították azokat. Senki nem számított „cunamira”, a kivédésére hivatott „partfal” pedig roskatag volt. Elterelésnek – mint rabló a mérgezett húst az őrkutyának – koncnak vetették a rendőröket és a borzongató erőszak vétlen és vétkes áldozatait. A jogvédők és a médiumok figyelme a koncra terelődött. Senki nem eredt a gyanús események nyomába. Nem firtatták, hogy a tévéostrom vandál tömege milyen „varázsütésre” állt le (hála az égnek!) a felgyújtott rendőrségi vízágyúnál a lincselés közeli dühöngéssel. Azt sem kutatták, a Fidesz miért ragaszkodott a 2006-os október 23-ai ünnep Astoriánál való megtartásához? Mire fel történt a legkockázatosabb, a közrend fenntartását leginkább ellehetlenítő helyszínválasztás? Hiszen a korábbi hetek erőszakos utcai jelenetekről szóló híradásait követő mezei tévénéző is napnál világosabban látta a helyszínre érkezők testi épsége veszélyeztetésének súlyos kockázatát. Magam a devizahiteles autómmal a belváros környékét sem mertem megközelíteni azokban a hónapokban. A mai napig sem értem, miként bírhatja hívei bizalmát az, aki áldozati céltáblának kínálta fel őket?

Debreczeni József könyve a tévéostromot és a 2006. október 23-án az Astoriánál történteket bőséges háttér információval ellátva, valóban egy politikai krimi izgalmával mutatja be. Meglepő háttér információ például egy Hollandiából érkezett tábornoki rendfokozatú szakember által közölt adat, mely szerint Hollandiában 16 ezer rendőr van kiképezve ilyen, 2006. október 23-ai eseményeket (az Astoriánál rendezett Fidesz-gyűlést, az 50 külföldi delegáció mozgásának biztosítását, a konfliktusos, védendő helyszíneket a főváros több pontján az ünnepi gyűlések miatt) kordában tartó feladatra, de emellett van még a holland csendőrség is. Ugyanakkor a magyar rendőrség ezt a feladatot 2400 fővel oldotta meg. Akkor nem tudunk miről beszélni… – hangzott a holland vendég válasza. Figyelemre méltó adat a bíróságok működésével kapcsolatban az az összeállítás, amely %-os adatokkal mutatja be a trendből kilógó ítélkezési rendet: az ügyészség 172 fő előzetes letartóztatását indítványozta a zavargásokkal összefüggésben, az elsőfokú bíráság 145-öt hagyott jóvá, a másodfokú bíróság a 145-ből 114-et megszüntetett, s 31-et hagyott jóvá, azaz mindössze 21,4%-ot. A „békeév” adatai ugyanerre vonatkozóan 97,7%-ot jeleznek. Azaz, a 2006-os másodfokú ítélkezés kirívóan kilóg a trendből. Ilyen felmentő másodfokú ítéleteket Szívós Mária futószalagon hozott, ugyanő 2011-ben alkotmánybírónak neveztetett ki, s betonoztatott be 9 évre.

A mindenkori rendőri túlkapásokat nyilvánvalóan senki nem pártolja, azok nyilvánossá tétele és kérlelhetetlen szankcionálása evidens. Mára viszont, szinte csak a rendőri túlkapások képe maradt, azt „vetítik”, sulykolják. Mintha csak mikroszkóppal mutatnánk be az Embert, aki orrszőr-rengetegével, kráternek látszó pórusaival, a könyvespolcról a vállára hullott poratkák makro-felvételeivel félelmetes rémnek látszana. A szemünk előtt írták át a történetet. Mezt cseréltek a szereplőkön. A futballhuligánokra, az utca vandál uraira az ártatlan áldozat vagy a hős mezét, a közrend őreire, a balliberális oldal szereplőire a gonosz jelmezét öltötték. A legfélelmetesebb, hogy a történet átírása olyan könnyen ment, mint kés a vajban. 2006. óta nézem ezt hitetlenkedve.

Debreczeni József: A 2006-os ősz című 2012 decemberében megjelent írása a tanúságtevés könyve, a sulykolt képet átfesti, olyan szemszögből láttatja az eseményeket, ahonnan leginkább a hidegvér, a manipuláció, a rosszhiszemű számítás, az erőszakszervezés profilja rajzolódik ki. 

A könyvben szereplő egyik filmajánlat Csillag Ádámnak  a 2006-os tévéostrom kapcsán készített dokumentumfilmje:

 

Ostrom alatt from Ádám Csillag on Vimeo.