Gyöngyösi Mártonról – a zsidókat leltározni óhajtó jobbikosról – nem lehet azt mondani, hogy egy műveletlen, képzetlen szerencsétlen, aki megfosztva mindentől, amitől ember lehetne, irigy dühében meggondolatlan otrombaságokkal áll elő. Ő tudja, mit s miért beszél, tudja, hogy uszító aljasságai hol találnak meghallgatásra – és, hogy meghallgatásra találnak! – tudja honnan toborozhat követőket, akikre hivatkozva magát politikusnak, képviselőnek neveztetheti. Gyöngyösi Márton tudja, hogy a szavai következménye; mások megalázása, megnyomorítása, majd leölése. És ezeket a következményeket akarja, mert ez a sikeréhez vezető út. Gyöngyösi Márton kétséget kizáróan egy gátlástalan, karrierista gazember; a boldogságra törő gonosz. Igen ám, de az ő boldogságkeresése következmény. Annak a következménye, hogy százezreket, milliókat hagytunk az oltalmat nyújtó értelmes élet lehetőségei nélkül, és ez idő szerint további milliók, százezrek érzik úgy, hogy elveszítik az értelmes élet reményét, nincsenek sem biztonságot adó anyagi, sem szellemi javaik, nincsenek öntudatot adó törekvéseik, sikerre vivő eszméik, támasztékot nyújtó ideológiáik, aminek következtében most kétségbeesetten ődöngenek ide-oda, valamerre. Mindenre vevők. Mindennek utat engednek. Ők nem az abszolút nyomorultak, hanem a lecsúszástól, a megfosztottságtól, a versenytől rettegő elhagyatottak hada. Egy rossz struktúra szüleményei. Ők kínálják Gyöngyösi Mártonnak a siker útját. Sokáig hagytuk, hogy ez így legyen. Lehetett volna másképpen is, de így lett. Ezzel nekünk is el kell számolnunk. Itt meg van a mi felelősségünk is.